Miután mégicsak neveztem a Kassai félmarcsira, el kellett döntenem, milyen cipőben futom le. A verseny hetén dolgom volt Pesten, ezért be tudtam menni a Decathlonba, valami csodában bízva. Hátha van Mizuno olcsó, ami az én lábamnak és futóstílusomnak megfelel. Mizuno cipő volt, de nem nekem való. Ekkor már megszületett az elhatározás, Kassán a verseny előtti napon venni KELL egyet.

Nem volt kérdés, hogy a Wave Rider 13-at szeretném, márcsak az ára lehetett a szűk keresztmetszet. Utolsó esélyt adva a Decathlonnak, Miskolc felé mentünk, de cipő ott sem volt. Titokban reméltem is. Kassára szinte már hazamegyünk, rögtön a megfelelő helyen sikerült leparkolni és hosszú léptekkel a nevezéshez mentünk. Befizettem a pénzt, átvettem az itt megszokott, bőséges rajtcsomagot, ami nem reklámszatyorban, hanem egy klassz válltáskában volt. Mi kéket, a maratonisták narancssárgát kaptak. Remegve vártam, hogy végezzünk és a Mizuno sátrához mehessünk. A sátor melett egy Mizuno busz állt, a termékek szépen kirakva, nézegetéshez. Nekem semmi újat nem tudnak már ezen a téren mondani, ezért nem időztem ott sokat. Pikk-pakk megtaláltam a Mizuno Wave Rider 13-at, egy 44-s méretűt felvettem, tettem benne 5-6 métert és már csomagoltattam is be. Itthon már annyi fórumot, leírást és videót, képet néztem, olvastam, hogy biztos voltam a dolgomban. Az eladó gyerek csodálkozott is, hogy nem próbálok fel többet, de beletörődött. A cipőhöz ajándékba kaptam egy pamut pólót is, elöl-hátul Mizuno felirattal. A szállásunkra robogtunk és megpróbáltam aludni, ami nem sikerült.

Az éjszaka nagyon rosszul telt. 2 óra körül felébredtem, mert fájt a fejem és nem bírtam visszaaludni. 6-kor ettem egy kiflit és ittam egy bögre tejet. Visszaaludni ismét nem tudtam. A futótársam adott egy Saridont, attól enyhült a fejfájásom. 9-kor indult a verseny, mi fél kilenckor tudtunk leparkolni, most nem volt hely a megszokott helyünkön. Pisilés egy építkezésnél, majd irány a rajtzóna. Semmi különösre nem készültem, de 2 órán belül szerettem volna beérni. A startpisztoly eldördülése után nem kezdtem el oldal izomból futni, mint tavaly. Aztán láttam, hogy mégiscsak előzöm az embereket, a pulzusom pedig 150 körül van. Hoppá. Vártam egy kicsit, hátha megugrik, de nem. Na, ekkor egy picit belehúztam, 155 fölé nem ment. Akkor hajrá. A km-enkénti időim az alábbiak:

1-3. km - 15:27
3-5. km - 10:01
5-6. km - 05:02
6-7. km - 04:53
7-8. km - 04:56
8-9. km - 04:52
9-10. km - 04:31
10-11.km - 04:40
11-12. km - 05:08
12-13. km - 05:02
13-14. km - 04:59
14-15. km - 05:05
15-16. km - 05:08
16-17. km - 05:12
17-18. km - 05:20
18-19. km - 05:18
19-20. km - 05:15
20-21,1. km - 06:03

És hogy miért lassultam a 17-18. km környékén? Mert hascsikarásom volt. Onnantól kínlódtam, alig vártam, hogy beérjek. Megváltás volt a cél, hajrázni nem bírtam, de így is sikerült 1:47:12 alatt lefutni, ebben az évben a legjobb eredménnyel a harmadik Kassai Félmaratonomat.

A cipő végülis nem nullkilométeresen indult a versenyen, mert este még elmentem egy 5 km-s kocogásra, kipróbálni. Nem tört, nem szorított, nem lötyögött, a lábamra öntötték és a futóstílusomhoz igazították. Csak jót tudok mondani. A versenyen is jól teljesített, másnap nem fájt semmim. Ja, és az ára 110 euró volt, 30 rugó körül van, bár ezt az eurót én még évekkel ezelőtt vettem, így ezresekkel olcsóbb. Néhány kép a cipőről.

 

---

---

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.