A Terep 50 óta komolyabb szintes futásom nem volt. A Tokaji-hegyet ostromoltuk néhány alkalommal, de igazi combfárasztó és vádligyilkos edzésem nem volt. A Mátra 40-nek nagyon örültem, már hiányoztak a hegyek. Kis csapatommal, a szokásos korai indulás miatt álmos fejjel érkeztünk meg Pásztóra.
Negyed nyolc körül sikerült elindulnunk. Sajnos a Mátrabérc óta nincs terepcipőm és még mindig az igazit keresem, így egy régebbi aszfaltos cipőmben vágtam neki a 40 km-nek és a 2000 méter szintnek. Az út elején a 2-3 km-nyi aszfalt nem esett jól, de nem nőnek hegyek minden település közepén, így ezt el kellett fogadnom. Ágival libasorban futottunk, kényelmes tempóban, hiszen messze még a vége és a Nyikom-nyeregbe 600 m szint leküzdése után lehet feljutni. Rákanyarodtunk a hegyre vezető útra, a Nap szemből sütött, de már volt ereje. Éreztem, hogy belőlem szívja is ki az energiát. Az aszfalt végén volt egy kuka, éltem a lehetőséggel, ettem egy gélt, amit András hozott a Zugspitzről és a csomagolást ki tudtam dobni, nem kell cipelni azt a ragacsos szart. A gél olyan, mint a méz. Ha ránézek, rögtön ragad mindenem. A terep hirtelen meredek lett. Ittam egy kis vizet, abban a tudatban, hogy legközelebb csak Mátrakeresztesen lesz lehetőség vizet vételezni. Futni csak az elején bírtam, aztán gyaloglásra váltottam. Láttam, ahogy egy sporttársnak a hátizsákjáról leesett a felkötött kamáslija. Felvettem, gondoltam, nem kiáltok neki, majd utolérem, odaadom. Erre 20 percet kellett várni, jó tempóban mentek. Az első ellenőrzőponton elváltunk a 60-asok útvonalától és elkezdtem a tempós futást lefelé Mátrakeresztesre. Nagyon jól futható rész volt, erősnek éreztem magamat, bár a meleget nagyon éreztem. Ahol nem volt árnyék, ott éreztem, hogy fő fel a fejem. Ésszel szürcsölgettem a vizemet, tudtam, hogy közeledik a második EP, koppra kiihatom mind a két kulacsot. Mátrakeresztes előtt valahol elnézhettem a P+ -et, mert nem az Óvár Sörözőnél bukkantam ki, a patakon is majdnem úszva kellett átkelnem, de megoldódott, pár perc plusz. Az aszfaltos kocogás a napsütésben ismét egy kis fejbekólintással ért fel. A kék kutak elzárva, kezdtem nyűgös lenni, mert fejmosásra készültem. Az Óvár Sörözőben vettem egy kólát, majd futás tovább a 2. EP-hoz. Gyors pecsét a csajoktól, kulacsfeltöltés és indulás az S+ -on felfelé. Óvatos kocogás, hiszen az emelkedő nem volt kemény, futható volt, kár lenne kihagyni a lehetőséget. Mindezt annak a tudatában, hogy az Ágasvár meghódítása vár még rám hamarosan. Két éve, amikor először kellett felmásznom, nagyon megszenvedtem. Másodszor tűrhető volt, harmadszor se ment rosszul, így most nem raktam tele a gatyát előre. Előtte a turistaháznál még megmosakodtam, fejet hűtöttem. Jó tempóban, azaz megállás nélkül felgyalogoltam. Fent lengedezett a szél, engedtem a csábításnak és az arcomat belemártottam, álltam becsukott szemmel és élveztem pár percig. Aztán eszméltem és rájöttem, indulni kellene lefelé, mert ez még csak a fele az útnak, amire ma vállalkoztam. Lefelé találkoztam Ágival, megbeszéltük, hogy jól vagyunk, van mindenünk, gélünk, vizünk, erőnk. A csapnál ismét mosakodás, fejhűtés, kulacsfeltöltés. Indultam tovább a Z pöttyön. A hetedik EP-nél egy néni szólt, hogy le kell írni a számot. Ha nem szól, észre sem veszem a fán lógó papírt és tollat. Ezután csak azt néztem, hol van a magas fű kitaposva és robogtam. Nem volt jó ötlet, mert egyszer csak elfogyott. Láttam, hogy a néni ott van mögöttem, engem követ. Megvártam, mert szemétség lett volna otthagyni. Megbeszéltük, hogy túljöttünk, így tökön-paszulyon-árkon-bokron visszamentünk az erdőbe és meglett az út. Futás tovább Mátrakeresztesre, ezt az utat már ismertem, 3-4 alkalommal már jártam erre, legutóbb a Mátrabércen. Erősnek éreztem magamat, de amikor árnyék nélküli részeken kellett áthaladni, ott felgyorsult az energiám felhasználási sebessége. A kulacsból már a fejemre is locsolgattam, de csak óvatosan. Felborzoltam a hajamat, nagyobb felületen tudjak párologtatni. Mátrakeresztesen egy kék kútnál ismét mosakodás, fejet a kút alá. Innen jött a Nyikomra vezető szakasz, amit szalagozás, és az M betű követése jelentett. Beleolvastam az itinerbe. Farakásnál balra, negyven méter után ismét balra, 400 méter, fenyőfák, stb. Megcsináltam. Utat nem láttam, de ha sokat néztem az avart, úgy tűnt, ott már járt valaki. Felfelé haladtam, aztán már úgy érezetem ez nem út, itt ember nem járt még. Hátranéztem, azt sem tudtam, honnan jöttem. Minden fa egyforma, már utat sem vizionáltam az avarba. Elindultam a lejtőn lefelé. Megtaláltam a farakást. Ismét elolvastam az itinert. Elindultam egy másik útnak érzett vonalon. Az sem az volt. Mentek a percek, jöttek a szintek a lábamba feleslegesen. Volt egy pont, amikor fingom sem volt, hol vagyok. Ismét lefelé indultam, gondoltam visszakeveredek Mátrakeresztesre és az P+-on visszamegyek Pásztóra. Erről telefonon tájékoztattam is Ágit. Pont beszéltünk, amikor feltünt egy terepfutó srác. Ő tudta az utat, egy darabon együtt mentünk, de egy emelkedőn szóltam neki, hogy menjen. A Nyikom előtt a Jójárt forrás jéghideg vize a nap ajándéka volt. Feltöltöttem a kulacsomat, majd rálocsoltam a fejemre. Ezt kétszer. Hideg fejjel kell nekiindulni a hegynek. A pontőr biztatott, hogy extra szívás lesz. Tényleg nem volt könnyű, futni nem bírtam, a térdem nyikorgott, picit már fájt is. De haladtam, elhatároztam, ha felérek, onnantól futás a célig. Két dolgot nem vettem figyelembe. Ha felérek, energetikailag nem leszek már a topon és az aszfaltos cipőben ezeken a köveken nem fogok 5 perces ezreket futni. Felérve nagyon elfáradtam. A csúcs után megettem egy sós Sponser gélt (a kedvencem) és elkezdtem futni. De rögtön abba is hagytam. Ezeken a fű között rejtőző köveken, sziklákon nem tudok ebben a cipőben futni. Amikor futhatóbb szakaszta értem, kocogni kezdtem, de éreztem, hogy nem az igazi. A térdem jelzett, többször megigazítottam rajta a szorítót, de nem segített. A cél előtti aszfaltos részt ismét nem szerettem, de a maradék lelkesedés bevitt. 7:33 hivatalosan, 16.hely. Jövőre megpróbálok nem eltévedni, hátha sikerül 7 óra alá bevinni. Addig viszont vennem kell egy terepcipőt, amivel a kis köves részeken is lehet rongyolni és a felázott, érzékeny talpam nem érez meg minden kis követ. Javaslatokat ide is várom. Gondolkodom a Hokán és már volt néhány levélváltás a Tecnicával, de azt nálunk nem tudom beszerezni. A célban beszéltem néhány hokással, de a talpkopás, lemálás ennyi pénzért még mindig elriaszt ettől a cipőtől.
Az útvonal nagyon tetszik, kihívásokkal teli, jövőre ismét szeretnék jönni. Lassan kialakul a jövő évi versenynaptáram.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2013.07.08. 12:16:26
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.07.12. 15:27:14
Vaddi · http://barokeszter.hu 2013.07.15. 00:37:05
Én csak gyalogos vagyok, de mostanában sokszor csempészek kocogást a túrákba, például most a Mátra 40-be is. Egyedül megyek, eltévedős fajta vagyok, és a végén így futni kell... Most volt meg életem első 5 kilométeres futása terepen így egyben, a zöld háromszögtől a célig, 34 perc alatt. Nekem ez nagy dolog, mert soha még a Cooper-tesztet se bírtam lefutni az iskolában.
A meleg, de főként a pára nagyon durva volt. Ti az esőről valszeg lemaradtatok (én később rajtoltam és lassabb is vagyok), de az legalább kicsit oldott ezen a végén. És rájöttem, hogy kell venni felszerelést: terepcipőm ugyan van a Mátra Csillagok éjszakai 40-es óta (ott avattam fel), de kéne gatya meg felső is. Most nagyon beleizzadtam mászás és futás közben a sima rongyokba, és a végén véresre dörzsöltek a cuccok. Ez a gélevés nekem még kicsit fura, még csak olvastam róla, de olyan szempontból hasznos lehet, hogy nem nehezíti el a gyomrot, ám mégis energiát ad.
Szóval, azt hiszem, többet fogok futni ezentúl, így kerestem pár futóblogot, így találtam ide. :)
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.07.15. 07:35:57
BGy · http://babosi.blog.hu 2013.07.15. 08:56:56
Géleket én is csak 1 éve tolok, mert be kellett látnom, hogy szendvicsezés után nem bírok futni, ezek pedig elegendő szénhidrátot tartalmaznak, egyesek még sót is. Tényleg jók, de csak versenyeken eszegetem őket. Néha kukkants be ide is, írogatunk ide beszámolókat. Ajánlom még a hosszatav.blog.hu oldalt is, ott is vannak hasznos tanácsok. Sőt, ott több van, mint itt. :)))
Utolsó hozzászólások