Itt a vége!

2014.01.02. 12:22

megjegyzés

Ha hivatalosan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, korrigáltam a prioritásokat az életemben. Ez azt jelenti, kivonom magamat a blog.hu vezérürüjei közül és csak szemlélődő, néha-néha hozzászóló leszek. A futásra jobban fogok koncentrálni, mint 2013-ban, hiszen új célokat tűztünk ki magunk elé. A Dupla Élmény teljesítését, jövőre pedig UB párban, aztán előbb-utóbb egyéniben. Az idén az UB trióban sem a kutyafasza kategória. Cipőt fel, ne itt basszuk el az időt! Találkozunk élőben a versenyeken! Ja, fussatok Mizunóban, 5 év alatt egyszer sem csalódtam benne. A bejegyzéseket egyelőre meghagyom, aztán PDF-be rendezem és letölthetővé teszem.

Frissítés (2014.12.26.): annyira látogatott még ez a blog, hogy nem nyúlok inkább hozzá, nem törlöm.

Szerző: BGy

9 komment

Terepcipőm 2014-re.

2013.11.28. 12:34

megjegyzés

Tegnap megérkezett a megrendelt terepcipőm. Méretre jó, de még nem futottam benne, majd szombaton avatom fel Tokajban. Nézzétek meg a kicsomagolós videót, amit készítettem.

Felkészülés a Bükkben

2013.11.11. 11:01

megjegyzés

Mire készülünk? Mindenki másra. Én személy szerint a Tortúrára. Jelenlegi elképzelésem, hogy végig egyedül megyek. Az már annyira hosszú táv, hogy nagyon sok kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy együtt maradjon a csapat. Erre felkészülni csak a hegyekben lehet. Hiába járok Tokajba, nem lehet összehasonlítani egy egynapos versennyel a kétórás edzést. Nem volt a közelben verseny, így rajzoltunk egy karikát a Bükkbe, ami Felsőtárkányból indult. Első cél a Bél-kő. Nekem továbbra sincs terepcipőm, így amikor elindultunk és megláttam, hogy sáros az út, megijedtem. A sárgán haladtunk felfelé, enyhe emelkedőn. A többiek meg-meg álltak fényképezni, de nekem eltökélt szándékom volt, hogy ezt a 11 km-t a 600 m szinttel végig futom. Majdnem sikerült is, elégedett vagyok. Éreztem, hogy kipukkantom magamat Istállós-kő előtt, de most ezért jöttem. Kicsinálni magamat, aléltan elnyúlni egy mohás, kidőlt fa törzsén. Bél-kőn sajnos se mohás, se kidőlt fa nem volt, csak erős ÉNY-i szél, ami hamar kifújt minden összegyűjtött meleget a felsőm alól. Pillanatok alatt fázni kezdtem. Ennyit a romantikáról. Ehelyett kiültem egy sziklára, kísérteni kell néha a végtelent.belko_1_blogra.jpg

Ezután várt bennünket egy nagyon klassz szakasz, ami a Katonasírokig vezet. Itt már szebb a Bükk is. Lehullott, rozsdabarna avarban gázoltunk, én most hátul. Néztem a társaimat. Milyen klassz ez a "vonatozás", milyen jó kis csapatunk van. A Katonasíroknál megbeszéltük, hogy más versenyeken honnan érkeztünk ide és merre mentünk. Most egy olyanon indultunk el, amin tavaly szemből jöttünk. A kulacsövemből elővettem a telefonomat, mert két SMS-t is kaptam és már idegesített, ki küld ilyenkor nekem bármit is. Csak a szolgáltatóm volt, átjelenkeztem Szlovákiába. Hoppá! Szilvásvárad volt a következő megálló, kb. 3-4 km. Jó tempóban haladtunk, a szabadtéri erdészeti kiállításnál lyukadtunk ki. A várva várt büfé nem hogy nyitva nem volt, hanem nem is volt ott. Nyáron egy vasúti kocsiban működik, de úgy látszik, ilyenkor elvontatják. Nem maradt más lehetőség, a Szalajka-forrásból merítettünk vizet. Mohás kő és avar közül. Még élek. Kezdődött az igazi kihívás, felkaptatni Istállós-kőre. 2,6 km, 550 m szint. Hajrá, lehet kezdeni! Tamás és Gabi elhúzott, egyéni küzdelmek kezdődtek. Nekem a lábam nem fájt, de a szívem nagyon zakatolt, meg-megálltam. Ágival sikerült a tempónkat összehangolni, bár tudatosság nem volt benne. Elhúzni nem tudott tőlem, én pedig nem tudtam megelőzni, mert mindig feltámadt, amikor utolértem. Nagyon éhes voltam már, terveim szerint a csúcson 5 percre lefekszem és eszek valamit. Felértünk 50 perc alatt. Tamás 36, Gabi 40 perc körül. Leülni és enni nem volt időm, de néha már meg-megszédültem. A térképet még valamikor Szilvásvárad előtt elhagytam. Akkor, amikor megnéztem az SMS-eket, nem húztam be a cipzárt a kulacsövön. Így a visszafelé út icipicit izgalmasra sikeredett, de mindig találtunk egy olyan útbaigazítót, amin a Felsőtárkány felirat szerepelt. Szerencsésen visszaértünk, kb.36 km-t mentünk 6 óra alatt. Ebben sok állás is volt, kb. 1 órára saccolom azt, amivel ezen lehetne javítani, csak minek. Ez nem verseny volt. Másnap futottam 1 órácskát 5:10-es átlag ezrekkel. Kb. ennyi maradt bennem szombaton. Tortúra előtt még néhány tokaji edzést megcsinálok. Beépül, elraktározódik és majd december végén Miskolc és Eger között előjön.

Szerző: BGy

2 komment

Címkék: bükk beszamolo 2013

Mizuno Wave Ferus - terepcipő

2013.10.28. 11:01

megjegyzés

Az áprilisi Mátrabércen tönkrement Wave Cabrakanom óta nincsen terepcipőm. Régebben hordott aszfaltos cipőkben járok a hegyekbe, egyelőre nincs gondom velük. Száraz időben megállják a helyüket, de most, hogy közeleg a tél és a Tortúra, egyre nagyobb szükségem van egy terepcipőre. Két-három hete láttam egy új Mizuno terepcipőt, a Wave EVO Ferust. Az EVO vonal a "midfoot" futóknak lett fejlesztve, hiányzik belőlük a műanyag hullám, a Wave. Bár a nevében szerepel, most látom. Terepen felfelé én is lábujjtőre érkezek, így jónak gondolom ezt a cipőt, annak ellenére, hogy még nem is láttam élőben. A Ferus-ról Bödőcs Tibor Ferusa jut eszembe, de a leírás szerint ez latinul azt jelenti, hogy vad. A képek magukért beszélnek, szerintem egy próbát megér. Remélem, ez is közel 40 ezer forint lesz, hogy esély nélkül pályázhassak egyre! :))))) USA-ban 19 ezer, Európában 26-27 ezer forint.

mizuno_wave_evo_ferus.png

mizuno_wave_evo_ferus_talp.png

Szerző: BGy

5 komment

Címkék: terepcipő ferus futocipő

Egy elmaradt beszámoló helyett

2013.10.21. 13:09

megjegyzés

Kevesen maradtunk. A múlt heti Less Nándor terepfutás beszámolóját még a versenyt megelőzően elkezdtem írni. Nagyon sok dologról akartam szólni, aztán rájöttem, semmi közük nincs a futáshoz, így letöröltem az egészet. A Less Nándor idei versenyét nagyon vártam, tavaly az egyik kedvencem volt, rövid és gyors pálya. Az utóbbi időben - érzésem szerint - sokat fejlődött az emelkedőkön való futásom. Ebben a fejlődésben bíztam, három óra alá be akartam hozni az időeredményt. Előtte futottam egy 15 km-s próbát az erdőben, szárnyaltam (az én szintemen). Jók voltak az előjelek, a frissítést teljes mértékben az EP-kre bíztam, nem cipeltem magammal semmit. Ezt akkor döntöttem el, amikor valaki a terepfutás Facebook csoportba betett egy rajtképet valamelyik versenyről és az első gondolatom az volt, ez a Meleg Büszkeség Napján készült. Hogy ne buzizzam le őket, inkább azt mondom, a metroszexuális jelzőt vita nélkül rá lehet a többségre aggatni. Ebből ki akarok maradni. A természetben "természetesen" kellene futni, amennyire lehet, tartom magamat ehhez az elvemhez. A tendencia nekem nem tetszik, ami felé a terepfutás Facebook csoport ment, így kiléptem onnan. Sőt, kiléptem a Facebookról is, nem találtok már meg ott. Ezért is írtam az elején, hogy kevesen maradtunk. Már csak az jön ide olvasni, akinek szólok, hogy van új bejegyzés, esetleg száz éve berakott valami RSS olvasóba.

Szerző: BGy

7 komment

Első debreceni futásom

2013.09.30. 09:14

megjegyzés

Miért fontos megemlíteni, hogy Debrecenben futottam? Azért, mert 2008 májusában éppen Debrecenben akartam első 20 km-emet lefutni. Nem sikerült nevezni. Rendes honlapja nem volt a szervezőknek, a megadott címen egy autókereskedés volt, telefont nem vettek fel. Átmentem személyesen, nem találtam senkit. Fél évvel rá újra próbálkoztam, de amikor a leírásban ismét csak az volt, hogy a temető bejárata után befelé az erdőbe, megint elszomorodtam. Ezek a bennfentes információk kiverték nálam a biztosítékot. Megfogadtam, hogy soha-soha nem indulok futóversenyen Debrecenben. Az elvek persze olyanok, mint a fing, nem lehet végtelenségig tartogatni. Szeptember elején neveztem a Debreceni Oxigén Maraton féltávjára.

Őszi Mátra 2013

2013.09.16. 10:10

megjegyzés

Június utolsó hetében voltunk utoljára a Mátrában futni. Azóta koptattam a Bükkött, a Tokaji-hegyet (eredeti nevén Nagy-Kopasz, picit áthallásos), a budai hegyeket. Egyiknél sem éreztem, hogy ez egy jól sikerült futás volt. Talán a nagy meleg és a módszeresen kiválasztott legmeredekebb emelkedők miatt. A kilométerek és a szintek gyűltek a combomban, aminek egyszer talán haszna is lesz. Ez éltetett minden szenvedősre sikeredett edzés után. Eljött az ősz, indul újra a versenyszezon. A tavaszi elég felemásra sikeredett a hegyekről eltűnni nem akaró havas területek miatt. Indulásnak ezt az Őszi Mátra 30-at szántuk. Két éve már voltunk ezen, öt darázscsípés tette emlékezetessé. Erre az idén készültem, két Kalcium tablettát tettem a kulacsövembe.

Szerző: BGy

4 komment

Címkék: mátra beszamolo 2013

Akko' most mi van?

2013.09.02. 13:16

megjegyzés

blog_free.gifKét hónapja nem jó a Polar órám mellkaspántja. Véletlenül belekerült a mosógépbe és megadta magát. A puha pántról van szó, aminek az érzékelőfelülete egy vezető textil (vagy vezető szálakkal átszőtt textil). Sajnos ezen javítanivaló nincsen. A textil közvetlenül rögzítve van a patentokhoz, amire a jeladó modult kell pattintani. Szétszedtem, hátha tehetek valamit, hogy működésre bírjam. A jelenlegi ötletem az, hogy egyszerhasználatos EKG elektródákat rakok magamra, amiket a patenthoz kötök. Ha működik, akkor átmenetileg ez is megteszi. De már nem vagyok biztos abban, hogy most érdekel a pulzusom. Miért nem? A legjobb félmaratoni időmet (1:43.17) úgy futottam, hogy edzéseken kihajtottam magamat, 90%-ra járatva a rendszert. Utána elkezdtem a pulzusfigyelős játékot, ami a maraton futásánál nagyon sokat segített. A hegyekben azt nézegettem rajta, hogy ne 160-as pulzussal dőljek neki egy emelkedőnek. Jelenlegi (mert változhat) véleményem az, hogy egy évek óta futó, saját szervezetét ismerő sportolónak rövid távokra nincs szüksége a pulzuskontrollra. Mi a rövidtáv? Nálam maximum 25 km. Úgy érzem, addig nem érnek meglepetések, ha már az elején ésszel kezdek el futni. Efölött viszont úgy gondolom, hogy jöhetnek meglepetések, ezért nem is merészkednék pulzuskontroll nélkül feljebb. Meglátásom szerint ezt a fenti határt egyre inkább ki lehet tolni, de a meglepetés egyre nagyobb valószínűségével. Mi lehet a meglepetés? Vagy a fal, vagy egy csúcs idő. Megpróbálom állításomat igazolni. Egy hónapom van arra, hogy ilyen intenzív edzésekkel felkészüljek egy félmaratonra. Azt, hogy hol futom, még nem tudom, mert jelen állás szerint nincs már hely a kassai félmaratonon, de valami (vagy valaki) elintézte, hogy Debrecenben is legyen egy futás. Lehet, hogy mindez nem véletlen? Pedig kb. 6-7 évvel ezelőtt megfogadtam, soha nem futok Debrecenben. Az okát most nem fejteném ki, de ehhez a versenyhez és egy másik debrecenihez is köze van.

Versenyeim ősszel

2013.08.02. 13:41

megjegyzés

A nyár nem a versenyekről szól. Mindenki nyaral, ejtőzik, a "bolondok" pedig szakadatlanul készülnek a szeptemberben kezdődő újabb versenyszezonra. Én mit is csinálok pontosan? Nálam ez az év igazából az ejtőzésről szólt eddig. Minden héten futok 2-3 órát, a Terep 50-re sikeresen fel is készültem, de most igazi, nagy kihívás nincs előttem.

Terepcipőm lassan fél éve nincsen. Nézegetem itt-ott, de az árak rettenetesen elrugaszkodtak az emberek pénztárcájától. Felpróbáltam két helyen is a Hoka cipőit, nagyon tetszettek, de 50 ezer forintot leszurkolni úgy, hogy pillanatragasztót is vegyek mellé, mert lejön a talpa, enyhe túlzás. Egy pillanatra elcsábultam az ASICS felé is, de csak azért, mert le volt értékelve 17 ezer forintra. Arról viszont kiderült, hogy nagyon alap cipő, így viszont már drága. Természetesen nézegettem a Mizuno Wave Cabrakant és Wave Ascendet is. 38 ezer forintért. Megakadt a szemem az olasz gyártmányú Tecnica cipőkön is. Több levélváltás után nem tudok venni egy darabot sem. A magyarországi képviselőjük csak sícipőkkel foglalkozik, kérésre sem hoz be terepcipőt. Pedig előre kifizettem volna mindent. Neten, látatlanban pedig nem akarok venni. Elveszít néhány vevőt, pedig segítettem volna neki ezzel. Igen, hasonlítanak a Hoka cipőkre. Van egy fejlesztő, aki itt is és ott is dolgozott. Minő véletlen!

tokaj.jpgVissza az őszi versenyekre! Szeptember első hétvégéjén lesz a Bakancsos Túra Tokajban, ahol a 35, esetleg 50 km-es távon fogok indulni. Nagy nevek ide nem jönnek, így az első ötben talán benne tudok lenni. A verseny közel van, nem kell korán kelni, hamar hazaérünk. Augusztusban lehetőségem lesz az Eger melletti Nagy-Egedre felkapaszkodni több alkalommal is. Azt hiszem, őrültség lenne ezt a lehetőséget kihagyni. Nagyon jó a terep, edzőtábornak fogom felfogni. Szinteket kell gyűjtenem! Erre tökéletes lesz. Októberben indulok Kassán a félmaratonon. Tavaly maratont futottam, de most nincs időm felkészülni, rontani pedig nem akarok az eredményemen. Van két hivatalos aszfaltos maratonom, egyelőre elég is ennyi. Amim viszont nincs és nagyon hiányzik még a gyűjteményemből, így ezekre kell gyúrnom (a sárgák most ősszel esedékesek):

- Less Nándor 26 km három órán belül

- Less Nándor 65 km teljesítés - 2014-ben

- Mátrabérc Trail teljesítés - 2014-ben

- Tortúra 65 km 10 óra körül

- Terep 75 - 2014-ben

- Terep 100

- Dupla Élmény - 2014-ben

- Mátra 115

Hirtelen ennyi. Addig is a Tokaji-hegyet koptatom, holnap is ott kezdem a napot. Két felfutást tervezek.

Szerző: BGy

7 komment

Címkék: terepfutás terepcipő

A tökéletes hely edzőtáborozáshoz

2013.07.15. 12:30

megjegyzés

Volt alkalmam a Zemplén északi csücskében található Pusztafaluban járni. A település a Nagy-Milic és a Tolvaj-hegy tövében van. Több szállás is található ott, de amit nyugodt szívvel ajánlok, az az Öreg Bence túristaház, ifjúsági szállás. Készítettem néhány fényképet, amik itt megnézhetőek. A szobák minimális komforttal rendelkeznek, emeletes ágyak vannak. Ez nem is lényeges, hiszen edzőtáborról van szó! Nézzétek meg a képeket. Némelyiken látszanak a háttérben a hegyek, bár ezek a képek nem igazán adják vissza a közelséget és a méreteket.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...