Bükki források, 17+ km terepfutás

2011.04.13. 09:07

megjegyzés

Rögtön egy "megrázó" hírrel kell kezdenem. Nem tudok indulni az idei Mátrabércen. Sajnos egyéb elfoglaltságom miatt ki kell hagynom, de már ki is néztem a pótló futamot, a Vidróczki 46-ot a Mátrában. Nem Nyíregyházáról mentem a versenyre, hanem Miskolctapolcáról, ahol "nyaraltunk" egy kicsit.Camelback A futóhátizsákomat és a tesztelendő ivózacskót otthon hagytam. Nem volt mit tenni, a miskolci Decathlonban egy futóhátizsákot (camelback) "kellett" vennem.

Az április második hétvégéjén a Bükkben rendeztek ismét egy nagyon jó túraútvonalon egy versenyt. Már lassan haza megyek a Bükkbe, ez volt a harmadik találkozásunk egy fél éven belül. Most a 17 km-s útvonalat néztem ki, aminek az időhiány és az óvatos edzés a Mátrabércre volt az oka. Reggel fél nyolc körül értem oda. Az indulás a Lillafüredi Kisvasút állomásán volt. LÁÉVA jelentkezőlap kitöltése után megkaptam az ellenőrzőlapot és vártam az itinerre. Mondták, hogy az ugyanaz, mint a kis ellenőrzőlap. Itt meglepődtem és hálát adtam magamnak, hogy nem hagytam a kocsiban a térképemet. Egy jó itinerrel térkép nélkül végig lehet menni az útvonalon. Ezzel szerintem az első ellenőrzőpontot sem találtam volna meg. Nagyjából így nézett ki: P+,So,szalag,Z-,forrás,Z-,P-,So,szalag,forrás,szalag. Érthető persze, de egy kis rizsa mellé még érthetőbbé tette volna a dolgokat, mert az ebből nem derült ki, hogy amikor új útvonalat követünk, azt melyik irányba tegyük. Minden útnak két vége van, melyik felé menjünk. Emiatt sokszor kellett a térképet elővenni. Az 1 négyzetméteres térképeket pedig mindig úgy hajtogatják, hogy a nekünk kellő részlet nehezen legyen olvasható. De nem baj, megoldottam.

Nagyon hideg szél fújt, ezért a széldzsekimet nem vettem le, amit később sem bántam meg, mert fent a hegyekben még hűvösebb volt a levegő. A kisvonat állomásától egy laza kocogásba kezdtem. Elhaladtam a Hámori tó mellett, majd jobbra, Felsőhámor felé kanyarodtam, ahol erősen figyeltem, hogy hol megy fel a hegyre az útvonal. Szerencsére éppen ment előttem három jóember, őket követtem, látszott rajtuk, hogy nem először mennek végig ezen az útvonalon. Rögtön egy izmos emelkedő kezdődött. Itt a futást abba kellett hagynom, mert keskeny volt az ösvény, olyan gyorsan pedig nem futottam, hogy egy lépéssel elmenjek az előttem lévők mellett. Az emelkedő szerencsére nem tartott sokáig, de a tetejére sikerült 180-as pulzust elérnem. Na, ez nem lesz jó, gondoltam, megálltam szusszanni. Kortyoltam a hátizsákomban lévő ívózacskóból. Jólesett. Utána kicsi lankásabb lett a terep, előzgettem az embereket. Egy bizonytalan résznél megkérdeztem egy srácot, merre kell menni, erre ő olyan hosszan válaszolt, hogy a végét nem vártam meg, mert már az elejére nem is emlékeztem. Innentől egyedül vitt az utam. Egy lejtősebb rész következett, belehúztam, amennyire a földből kiálló kövek engedték. Ilyenkor féltem a bokám és a térdem. Nagyot lehet zakózni. Az első ellenőrzőpont, azaz forrás a Flóra forrás volt, amit egy kis patak átugrásával és egy kaszálóra emlékeztető, a hosszabb szálakra rákötött kék szalagok jelezte útvonalon lehetett megközelíteni.

Flóra forrás

Itt szerencsére éppen volt egy csapat, akiknél volt toll. A forráson lévő feliratot kellett rögzíteni az itineren. Kölcsöntollal ezt meg is tettem. Elkezdtem visszafelé futni az elágazáshoz, ahol meg kellett állnom, mert ismét összezavart az itiner, nem tudtam biztosan, merre induljak. Próba-cseresznye, elindultam a logikusabbnak tűnő irányba. Jól tettem, mert öt perc futás után egy embert pillantottam meg magam előtt. Gyorsan elsuhantam mellette, köszöntem és rögtön 20 méter múlva egy elágazásnál még hátrakiabáltam, hogy erre kell-e menni. Arra kellett. Mivel rövid útvonalon indultam, elég gyorsan következtek az ellenőrzőpontok. A Magos kő tényleg elég magasan van. Nagyon szép volt onnan a kilátás, de a szikla szélén már inkább félelmetes. Egy kis időt eltöltöttem ott, mert nagyon tetszett. Az órát ilyenkor sem állítottam le. A vizemet szorgalmasan szopogattam a hátizsák csövéből. Utána indulás az utolsó forráshoz, a Köpüs forráshoz. Az itinert nem értettem, elhatároztam, hogy alternatív útvonalon megyek oda, de ahogy közeledtem, kezdett világos lenni a leírás is. Az S+ útvonalról egy fára kötött kék szalag felé kellett elkanyarodni és a leírás szerint ott kellett lennie a forrásnak. A baj az volt, hogy az út a forrás felett ment el, szépen el is tévesztettem. 5 perc után kezdett gyanús lenni a dolog. Visszafordulni nem akartam, helyette a Ko utat találtam meg, amiről a K négyzeten visszamentem a forrás alá, gondoltam onnan is meg lehet közelíteni. Meg is lehetett, egy piszok meredek emelkedő után, ami ugye lejtő lett volna, ha nem visszafelé megyek.

Köpüs forrás
A forrásnál nem találtam senkit, elolvastam a táblát, 1959-ben állították és indultam Garadna felé, a célba.

A célig lehetett futni, bár óvatosan, mert az út szélén vízfolyás volt, az úton pedig kiálló kövek. Már írtam, de ezekkel a kövekkel nagyon kell vigyázni. Némelyik kimozdul a helyéről, nedvesen pedig csúsznak. Majd megszokom. Ilyen helyeken nem nagyon van idő futás közben a tájat bámulni, mert a lábunk elé kell figyelni folyamatosan. A garadnai célba 2:40 perc alatt értem be. Legalábbis körülbelül, mert az órámat később állítottam le. Én voltam ekkor az első, még a jelvény és az emléklapok nem értek oda. Beálltam a buszmegállóba, hogy visszajussak Lillafüredre. Szerencsémre néhány induló itt akart nevezni, ezért megkértem őket, hogy vigyenek vissza a célhoz. Nagyon kedvesek voltak, beülhettem a kocsijukba, ami azért is kínos egy picit, mert nem ibolya illatot árasztottam. A mellettem lévő ablak be is párásodott. Hát, igen, előfordul az ilyen. :))

Az órám rögzítette szinttérkép és a pulzusom:

A képeket köszönöm a Bükki Barangolóknak!

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr932822268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HelloJozsi 2011.04.14. 10:03:57

A Bükk egyértelműen a legszebb hegység, minden részének külön arca van, de főleg a fennsík megunhatatlan.
Szerencsére (bocsi) elég messze van a fővárostól ahhoz, hogy ne legyen a túrákon, versenyeken olyan tömeg mint a mátrai versenyeken.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...