Patai Mátra 33.6 helyett 36.6 km

2011.10.25. 08:22

megjegyzés

Ági futrinka beszámolója:

 

Már régóta hányódik a táskámban ez a kis beszámoló, de nem találtam méltónak, hogy feltegyem. A korábbi bejegyzésemért olyan sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mégis meggondoltam magam és megosztom veletek ezt is. Persze nem egy mérföldkő volt ez a túra az életemben, de mégis egy túrafutás volt a Mátrában, ami hozzám adott valamit és segített a fejlődésemben.

 

A szokásos korai indulással vágtunk neki úti célunknak, Gyöngyöspatának, mivel a nyolc órás nevezési időpontot el kellett érnünk. A csapatból hiányzott a harmadik futrinkatársunk, így lányos szakasszal képviseltettük magunkat. Gyöngyös előtt kávéval próbáltunk frissességünket helyrebillenteni, kevés sikerrel. A rend őrei a falu határában leintettek bennünket. Papír átad, papír visszaad, figyelmeztetést kioszt, világítást bekapcsoltat, ami a benzinkút óta nem volt. Ezután, viszonylag könnyedén megtaláltuk az általános iskolát. Taktikai megbeszélés (végig futjuk megerősítése), gyors átöltözés, kullancsriasztózás, nevezés, újabb ruhacsere (ez nem lesz jó, mégis inkább ujjatlanba, megyek) után sikeresen nekivágtunk a választott távunknak.

Futva kezdtünk a Fő utca alattomos emelkedésén. Az ABC után az S patkó jelzésén lefelé haladtunk. A falu határában gyors pillantást vethettünk a helyi kisebbség lakóépületeire. Túl sok időnk nem volt a szociológiai tanulmányunkra, mert még nagyon az elején jártunk, és inkább a patakon átívelő betonoszlopon való egyensúlyozására koncentráltunk. Szalagokat keresve és követve, a még vizes, bokros emelkedős szakaszon, majd a hegyoldat megmászva felértünk Kecske - kőre. A pecsét begyűjtése után, az épület mögött a táj szépségében gyönyörködtünk. Szemben várt bennünket a 2. EP. a Várhegy, alattunk pedig a hátrahagyott falu nyújtózkodott. 

Kecske-kő (forrás:plecs.hu)

Gyors kattintás a géppel, és már folytattuk is a futókirándulásunkat a többiekkel szembe: mi le, ők pedig fel. Ez jellemző volt a túrára, elég sokszor kellett a megtett úton visszamenni, többször is volt szembeforgalom.

Egy kis nehezített pályán, persze nem ott, ahol a szalagozás volt, feljutottunk a Várhegyre, begyűjtve a 2. pecsétünket is. A szalagozás mentén, a magányos szőlőtáblák mellett ismét felfelé kaptattunk, várt bennünket végre az erdős Mátra, amit én nagyon szeretek. Megelőzött bennünket egy UB pólós futó, akinek nagyon megörültem, élt még bennem a júniusi „futó kaland”. A srác nem így érzett, nem volt kommunikatív formában, inkább futni akart, mint beszélgetni, robogott is tovább. Mi is így tettünk, a magunk tempójában. Ezen a szakaszon mozgó ellenőrzőpontra lehetett számítani. A vártnál hamarabb botlottunk bele, ami egy kicsit meg is zavart bennünket. Pecsétet nem adott, mentünk is tovább a fajzati vadászházhoz. Itt bőséges frissítés várt bennünket, házi lekvárok, házi sütik, gyümölcsök, kedves kínálgató pontőrökkel. Gyors evés, - én maradtam a zsíros kenyérnél - ivás, vízfeltöltés után szaladtunk is tovább. A Sástó dombot követően dózer úton találtuk magunkat, ahol egyszer csak elfogyott a jel. Egy jó ideje nem találtunk semmilyen jelzést. Az út tetszett, mert csend volt körülöttünk, letört ágak, levelek mindenhol, de jel és nyom sehol. Rövid tanácskozás után a visszafordulásra szavaztunk. Aztán találkoztunk másokkal is, akik szintén bizonytalanok voltak, ennek ellenére ők továbbmentek az úton. Később a következő ellenőrző ponton összetalálkoztunk velük, hogy csinálták, az ma is rejtély. Végre rátaláltunk az S jelünkre, ami elkanyarodott. Így utólag nem is értem, hogy nem vettük észre, azt az óriási, mély sárnyomot.

Ismét előzgethettük a már korábban leelőzött túratársakat. Mellettünk egyszer csak egy mufloncsapat ugrott ki a ritkás erdőből, akiktől szerintem mi jobban megijedtünk. Mire eszméltem és a megörökíthettem volna a kételkedőknek, addigra már sajnos eltüntek a rengetegbe. Aztán ismét nyugalom telepedett az erdőre. Mi küzdöttünk az emelkedővel, élveztük a sötét fenyőerdős szakaszt. Felértünk a túra legmagasabb pontjára, a 815m Tóthegyesre. Pecsételtetés, fordulás és vágtattunk vissza a lejtős szakaszon. Ekkor már az eső is szemerkélt, ami nem hagyta abba a túra végéig. A lassú folyású Babik forrást érintve átvágtunk a tisztáson, és elértünk a Zsipátó völgybe. Innen ismét meredek emelkedőn felküzdöttük magunkat a Világos – hegyre. A sziklás hegygerincen csodálatos kilátásban lett volna részünk, ha a hegy nem burkolózik felhőbe.

Világos hegy (előző három kép forrása: plecs.hu)
 

A hatalmas köveken át, meredek, ösvénytelen és vizes szakaszon nem volt egyszerű lejutnia a hegy derekára.

Forrás: plecs.hu

A Nagy Léna nyiladékot követően vízmosásos völgybe értünk, ami szintén egy hangulatos szakasza volt a Mátrának. Tudtuk, hogy van még egy utolsó csúcstámadásunk, amit őszintén bevallva a hátam közepe sem kívánt, itt én legszívesebben befejeztem volna ezt a túrát. Fáradni kezdtem, elkezdett fájni a bal csípőm, az eső kitartóan szemerkélt és még másszak meg 260m szintet? Na nem, mondtam volna, de nem nyavalyogtam hangosan. Gabi adta az ütem helyett a sebességet, már nem volt sok hátra. Csak az a szint ne lett volna. Alig látható ösvényen, három tisztás mellet is elmentünk. A panorámában nem gyönyörködtünk, túl akartunk lenni a Havas 599m. csúcsán, és az ott begyűjtött pecséten. Milyen jó felérni, pecsétet megkapni.

Gyors fotókészítés a szakadó esőben és már ereszkedtünk is a négy kilométerre lévő cél felé. A Tehéntánc bokrai között elértünk a Danka patak mellé. A földút sárpályává változott, a cipőnk nem belesüllyedt, hanem összegyűjtötte a talpunkon a rétegeket. Rátapadt a levágott fű, elszáradt vizes szalma, akár vályogot is vethettünk volna. Csúszott a talaj, így a futás is nehézkessé vált. A falu gazdátlan pincéinél már tudtuk, hogy hamarosan megszabadulhatunk ettől a vendégmarasztaló sártól. A patakon átkelve, végre betonúton, sárosan, csapzottan beértünk a célba.

Pecsét, emléklap, kitűző, kis kaja és pihenés után indulás haza. A szomorkás, borús idő ellenére egy újabb túraútvonalat ismertünk meg a Mátrában és lettünk tapasztaltabbak általa. Este persze nem kellett altatni sem.

 

A nap mérlege 2011.07.23-án:

Emléklap, kitűző, izomláz, sáros cipő

36.6 km egy kis kavarással

1530 m szint teljesítése

6.35 h alatt

 

 

Szerző: BGy

Szólj hozzá!

Címkék: mátra beszamolo patai

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr653328026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...