Tortúra 65, Nomen est omen

2011.12.19. 17:05

megjegyzés

Hónapok óta emlegetett túránk, a Miskolctapolcáról Egerig tartó útvonal, keresztül a Bükkön. Egész évben készültünk rá, minden terepfutás alkalmával előjött, hogy a Tortúra lesz az igazi kihívás decemberben. Minden edzésen, emelkedőn eszembe jutott. Edzést is szerveztünk a Bükkbe, Tokajba, elmentem Egerbe a végét lefutni, hogy a sötétben már ismerős terepen robogjunk. Napokat egyeztettünk a felszerelésről, a taktikáról. Méterekre lebontott szinttérképet készítettünk, elemeztük, felkészültünk kritikus emelkedőkre, holtpontok lehetőségére. Sebességet számoltunk, amit nem szabad túllépni, időkkel játszottunk, optimista, pesszimista és realista célidőket állítottunk fel. Röviden: készen álltunk a 65 km-re a Bükkben.

Nem sikerült a tervünk. Arra nem készültünk, hogy a felszerelésünk cserben hagy bennünket. 35 km környékén a Hármas kúti frissítőnél egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy ebből a versenyből kiszállunk. Hogy jutottunk el idáig?

Péntek este 10 körül kerültem ágyba és abban a tudatban, hogy reggel háromkor kell kelnem, alig bírtam elaludni. Ha sikerült, rögtön ébredtem, hogy mennyi az idő, tudok-e még aludni. 03:08-kor kimásztam az ágyból, mosakodás, kávéfőzés. Egy adagot megittam, miközben a nyitott ablaknál bámultam a szakadó esőt. Egy kávét pedig a kulacsomba töltöttem. A másik kulacsomba teát tettem. Ezek 1 decis kulacsok, szinte csak szájöblögetésre elegendő folyadékot lehet beléjük tenni. 04:00-kor elindultam otthonról. Felvettem Gabit és Ágit, majd Miskolcig átbeszéltük újra a taktikát. Egy benzinkútnál ittunk egy kávét, majd egy pici keringés után megleltük az iskolát is, ahonnan indult a verseny. Az eső esett. Esőkabátnak vásárolt felső volt rajtunk. A nevezés gyorsan megvolt, a csomagokat a száraz ruhákkal feladtuk, hogy vigyék át Egerbe. Fejlámpát élesítettük, mert még sötét volt és elindultunk. Innen velünk tartott András is, aki Miskolcon várt bennünket. A fejlámpája olyan jól világított, hogy én az enyémet ki is kapcsoltam, kell estére az elem. Mindezt azzal a beismeréssel, hogy az én fejlámpám erre a feladatra teljesen alkalmatlan. Első csalódás. Az eső rendületlenül esett, aszfaltos úton haladtunk, amiről 2 km környékén kanyarodtunk be az erdőbe. Jól haladtunk, emelkedőkön könnyedén futottunk, duzzadtunk az erőtől. Bükkszentkereszt előtt van egy izmos emelkedő, fel kell futni a Nagy-Somra. Ez a leghosszabb és legmeredekebb emelkedő. Nem futottunk rajta, de meglepetésemre könnyedén letudtuk. Nem volt hiába az egész éves felkészülés. A több napos eső teljesen feláztatta a talajt, az ösvény sáros, csúszós volt, a szélén, az avarban lehetett csak haladni. Elég lélekromboló, amikor megy fel az ember a hegyre és minden lépésnél megcsúszik hátrafelé a lába. De mi erősek voltunk fejben is. Bükkszentkeresztre 1:45 óra alatt értünk fel, kb. 12 km volt a megtett táv. Fáradtságnak semmi nyoma, de a melegben a tea nagyon jólesett. A ruhánk csuromvizes volt, eleinte nem gondoltam, hogy ez gond lesz, mert futunk, termeljük belül a meleget. Az eső még mindig nem állt el és ahogy tovább indultunk Bánkútra először egy kis hó vegyült hozzá, majd maradt csak a hó. A vízálló futódzsekim ekkor már teljesen átengedte a vizet, szerencsére a telefonomat betekertem celofánba, így megúszta azt, hogy ki kelljen dobnom. A zsebemben lévő térkép viszont annyira elázott, hogy nem lehetett kihajtogatni. Valahol Bánkút előtt 10 km-re, ahol már csak szakadó hó volt, éreztem először, hogy fázok. Nem is kicsit. Futás közben sem múlt el ez az érzés, lemaradtam egy picit, egy hónapok óta az övemben lévő müzlit megettem, ittam rá egy kis teát. Jobb lett, de fejben kellett magamat biztatni. A hátralévő 40 km-re nagyon nem is mertem gondolni. Haladtunk tovább becsületesen. Egy tarvágásos résznél viharos, hideg szél fújt. András elővett egy sárga, nájlon esőkabátot, amit aztán felfújt neki a szél, úgy ment előttem, mint egy nagy M&M's cukorka. Tíz perc után érezhette ő is, hogy ez nem lesz jó, megállt levenni, de a végeredményt már nem ismerem, mert nem álltunk meg, futottunk tovább, itt láttuk utoljára. A zöld jelzésen kellett haladnunk, de valamilyen sugallatra elkanyarodtunk a zöld/kék jelzésen és lefelé futottunk egy völgy felé. Az itinert nagyon nem olvasgattuk, mert annyira el volt ázva, hogy szétszakadt volna, ha hajtogatjuk. Végül a túraútvonalban nem szereplő Jávorkúton kötöttünk ki, ami kb. 3 km-es kitérő volt. Felfelé kellett ismét mennünk, odáig, ahol lekanyarodtunk. Ez nem esett jól egyikőnknek sem. Itt már a kezem is nagyon fázott, mert a ráeső hó elolvadt, majd a szél nekiállt lehűteni. Már fájt, szúrt. Itt fejben egy picit összezuhantam, de még sikerült kimásznom a mélypontról. Idegesített, hogy mindenem vizes. A gatyám is vizes volt. A cipőm még az elején beázott, de az zavart a legkevésbé. Nyáron ezt kibírja az ember, de télen tök vizes ruhákban 0 fok környékén, jeges szélben rohangálni a Bükkben nem kifizetődő dolog. Sokáig nem lehet büntetlenül csinálni. Felértünk Bánkútra, már csak a zsíroskenyérre és a teára tudtam gondolni. A bánkúti panzió előtt integettek, hogy nem itt van az ellenőrzőpont. Először szívatásnak gondoltam, de aztán kiderült, hogy ez nem az. A lányok bementek a vécére, én kint egy büfénél vettem négy Sportszeletet és egy tonikot, amit ott le is nyomtam rögtön. A büfés néni három percig számolta az árát, végül úgy oldotta meg, hogy külön fizettette ki velem a dolgokat, mert az összeadás nem ment neki abban a hidegben. Vizesen becaplattam a panzióba és ahogy ott nézegettem a térképet, hogy hol van még oda a Hármas-kút, elfogott egy elnyomhatatlan remegés. Nem csoda. Az a csoda, hogy addig bírtam. Abban a pillanatban összeomlott bennem minden, haza akartam menni, de Eger ide még 30 km, legjobb esetben is hat órányi járás. Kijőve a panzióból, félénken megemlítettem a lányoknak, hogy Hármas-kútnál gondoljuk át a folytatást. Ági csak annyit mondott, hogy kiszállunk. Nem kérdeztem rá, hogy komolyan gondolja-e, de nagyon bíztam benne. A Hármas-kútig tartó út nekem egy kínszenvedés volt bele-bele futottam, de nem esett jól, a vizes ruhában nagyon fáztam. A táj a havazástól nagyon szép volt, de ezt csak utólag mondom, akkor nem érdekelt, bár egy-két hatalmas fenyő engem is elkápráztatott. Az ellenőrzőpont egy vadászházban volt, ahová sorban kellett állni, hogy bejussunk, lepecsételtethessük az ellenőrzőlapot. Mindenki párolgott, szállt a pára kifelé a házból. Bent az egyik gondolatom az volt, ha már ilyen szűk a hely, sokan mi a fenéért (ott egy másik f betűs szóval mondtam) nem veszik le a hátizsákjukat. Még forgolódnak is bent vele, potyogott le róluk a hó. Itt kimondatott a szó: kiszállunk. Nincs tovább, vizes ruhában nem szabad elindulni. A vadászházból kb. 1 óra járásra van Ómassa, ahonnan busz visz le Miskolcra. Mi ezt megúsztuk, a lányok bekérezkedtek egy kocsiba, aki levitt bennünket Miskolctapolcára a mi kocsinkhoz. Cserébe egy órán át kenték a vajas és zsíroskenyeret a megfáradt túrázóknak. Kockára fagyva ácsorogtunk a kocsi mellett, ami levisz majd bennünket, amikor megérkeztek a Böszörményi Andalgók. Sajnos nem tudtunk két szónál többet váltani, mert indult a kocsi le, mennünk kellett. Lefelé menet még 10 percet eltöltöttünk egy kisbusz hóban való tologatásában. Hólánc helyett fenyőágakat törtünk, úgy sikerült tovább mennie. Miskolcról még át kellett mennünk Egerbe, mert ugye a cuccainkat átküldtük oda. Ott nem nagyon szóltunk senkihez, ne derüljön ki, hogy kocsival érkeztünk és nem gyalogszerrel. 10 órányi vizesruházás után jólesett a száraz, meleg ruha. Tanulságot ebben a beszámolóban nem vonok, mert egy elemzést is szeretnék írni, abban lesznek a részletek. András, akit elhagytunk, 11 óra alatt ért be Egerbe és a beszámolója alapján is megállapítottuk, hogy jól tettük, hogy 35 km-nél kiszálltunk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr583475866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.12.19. 18:21:23

hmmm, sok tanulság van benne. Egyszer én is adtam fel versenyt a hideg miatt. A börzsönyi éjszakain februárban, még 10 kilinél beleestem a patakba, aztán fent a nagy hó miatt meg nem lehetett futni így szétfagyott a lábam. Mondjuk ment volna tovább csak nem volt kedvem hozzá. Célszerű egy jó minőségű kabát beszerzése. Nem tudom milyen van neked, de jelentősen javítja a komfortérzetet. Ma magamat már nehezen tudom elképzelni, hogy időjárás miatt adok fel valamit. Célszerű beszerezni kabát mellet isolációs fóliát, futóhátizsákot, amibe lehet tartalék trikót, sapkát , kesztyűt rakni. Fel kell készülni mindenre, de ez majd tapasztalattal kialakul.

szancsurrr · http://egyensulyt.blog.hu/ 2011.12.19. 19:05:09

kemény basszus. hóban, fagyban, brrr... Jól tettétek, hogy kiszálltatok.

iramszarvas 2011.12.19. 19:06:25

Bánkútra mennyi idő alatt értetek fel?

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.19. 19:34:53

@iramszarvas: 5 óra alatt, bár elfelejtettem leállítani az órám. Ebben már a jávorkúti kitérőnk is benne volt. Ti Egerig mentetek, ugye?

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.19. 19:37:25

@szasza75: egy ötezer forintos Kalenji dzsekiről gondoltam, hogy ellenáll a víznek. :-) A Téli Mátrára veszek egy profi cuccot.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.12.19. 19:43:27

Nagyon kemény. Jól tettétek, hogy nem folytattátok.

iramszarvas 2011.12.19. 19:50:10

@BGy: Igen, ahogy Vitja posztjában már olvashatod is: utunkultraba.blog.hu/2011/12/19/tortura_2024

De nemsokára én is beszámolok, és újabb részletek derülnek ki. ;)

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.12.19. 21:09:10

Ha 5 óra alatt értetek fel, akkor tényleg nem volt nagy tempó, abban lehet fázni. Én 3 szor voltam a Tortúrán végig egyszer meg Bánkútig. Ha folyamatosan és intenzíven mozog az ember akkor termeli a hőt. Tamás kúttól azért már fárad az ember, jól szétfagytatok volna. Jól tettétek hogy nem mentetek végig.

bellone 2011.12.20. 16:13:22

Szép munka volt így is és gratulálok!

(Azért, azon elgondolkodtam, hogy mit jelent készen állni valamire?)

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.20. 18:25:42

@bellone: köszi! Nem fogadtuk meg a tanácsodat, nem ettünk 40 percenként. Látod, mi lett a vége? :) A Téli Mátrán erre már figyelni fogunk. Készülünk arra is, de ott nehéz lesz futni, mert tömegnyomor van, egy-egy emelkedőn libasorban lehet csak haladni.
Mit jelent a készen állni? Jó kérdés! :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.12.21. 06:21:37

@BGy: nem kérdeztél meg vki tapasztaltat nem fogsz-e abban a dszekiben szarrá fagyni? én ahogy olvastam is vacogok.
jó, hogy kiszálltatok. kár, hogy nem volt lehetőség félútra váltócuccot küldeni mondjuk.

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.28. 11:19:22

@Sekiwake: Mizuno Wave Cabrakanban voltam. Megnéztem, ennyi vizet már nem bír el. Persze már akkor vizes volt a zoknim, amikor indultunk. Még itthon beleléptem egy bokáig érő pocsolyába, be is folyt belül a víz. Szopás volt az egész. :)))

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.12.28. 12:23:47

@BGy: nekem úgy tünik nagyon optimistán álltál a locspocshoz, meg a hideghez. :) én biztos 100x ennyi gúnyában indultam volna el.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2011.12.28. 14:31:56

@BGy: Igen, azért a vízálló membránok sem mindenhatóak. Nekem kb 1 éve volt egy nagyon rossz élményem egy sáros hosszú futáson. A sérülésem még mindig nem múlt el. Igazából úgy vagyok vele, hogy egy ilyen nyakig sáros akció nem ad annyi örömöt, amennyi szívás van vele, úgyhogy most egy ideig tartózkodok a dagonyáktól.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.12.29. 06:14:46

@Sekiwake: én havazásban nem szeretek futni, egyszerűen anyira hunyorgok a hópelyhektől, hogy megfájdul a szemem. a friss hóban élmény futni, de utána letaposott csúszkálós, meg az olvadós locspocsos rész az szörnyű.

bellone 2012.01.27. 14:51:10

@BGy: Jöttök holnap? A zikszelen indulok kb 7-kor.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.01.27. 14:57:27

@bellone: megyünk. Mi is a zixelen. Később érünk oda, mint 7 óra. De majd utolérünk. Ha-ha!

bellone 2012.01.27. 19:27:40

@BGy: Lajosházától a Völösmalty-ig nem ismelem az utat, Pisztlángostól a Kékesig viszont túlontúl jól. Úgyhogy lehetnek (mozgás)kooldinációs ploblémáim, becsúszhat néhány gikszel (gXL).:) Ha mégsem találkoznánk, sok sikert!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása