Sikerült ez is, ki lehet pipálni a naptárban, fel lehet akasztani az érmet a falra.

 1:43.09 lett a nettó időm. Ez egyéni csúcs. A 15 km-nél nem gondoltam, hogy jobb időt tudok futni az eddigieknél, de ne rohanjunk ennyire előre.

 

Szombat dél körül mentünk ki Kassára elég kacskaringós úton, mert Tokajban szüreti napok voltak, féltünk, hogy nagy a dugó a kis körforgalomnál. Emiatt más úton mentünk, keresztülvágva a Zemplénen is, előtte Cigánd felől közelítettük meg Sátoraljaújhelyet, szóval kocsikáztunk szépen. Szombat délben átvettük a rajtszámot, csippet. Megvettem a Mizuno cipőmet, ami nem tíz perc volt, de nem is szabad az ilyet elkapkodni. Sétálgattunk Kassán, majd lemondva a tésztapartiról, a szállásunkra mentünk. Engem elég hamar, már nyolc körül elnyomott az álom. Reggel hatkor keltem, fejfájással, mintha másnapos lennék. Ettem két kiflit egy bögre tejjel és reménykedtem, hogy beindul a perisztaltikám. Nem indult be...

Ebben a tudatban indultunk kilenckor a rajthelyre kocsival. Nagy szerencsénk volt, mert a rajttól mindez 300 méterre volt, a városi uszodánál, ami az öltöző, bemelegítő és wc volt egyben. A wc-nél sorban kellett állni, de mint kiderült, nem a piszoár volt kevés.:))

Tíz perccel a rajt előtt átsétáltunk a rajthoz. A startpisztoly eldördülése után egy perces toporgást követően áthaladtunk a rajtvonalon. Én balról kezdtem meg az előzést, a székesegyházat is balról kerültem. Közvetlenül a kordonok mellett futottam, ami miatt benne volt a pakliban, hogy a kiálló lábaiba beleakad a lábam és szerzek egy jó napot a szurkoló közönségnek. Nem történt meg. A macskaköves részen elég nehéz volt futni, mert még mi rakhattuk le valamikor és elég göröngyös a futó lábaknak. Az ötödik kilométerig nem nagyon ritkult a tömeg, együtt haladtunk. A hetedik kilométernél a hasam elkezdett görcsölni, amit talán az izgalom okozott, hogy a 9.-nél áll a családom. Néhány dundi galambbal megszűnt a csikarás, de azért izgultam, hogy nehogy már tojnom kelljen! A családnak sikerült integetni, de ekkor még 4.40-es kilométereket nyomtam, nem nagyon akartam parolázni senkivel. A 11. km-t sikerült 4.30 alatt lenyomni. Én is csodálkoztam magamon, mekkora ász vagyok. Volt egy fordító a 12. km-nél, onnantól a 14.-ig szembeszél fújt. Itt éreztem, hogy lassulok és hogy fáradok. A szembeszél megszűnte után nem sikerült kihevernem és már vártam a frissítőt. Jött is a 16. környékén. Poweradet ittam, mert az volt kis piros szűknyakú műanyag palackban (a képen a kezemben). A feleségemék a gyerekekkel a 16. környékén voltak, ki is kiabáltam nekik, hogy fáradok. Aztán megnéztem az órámat, és láttam, hogy jól állok, egyéni csúcs közelében. Hű, nem kellene veszni hagyni! Összeszedtem magam, ittam a frissítőnél egy kis vizet és 5 perc körüli ezrekkel betoltam magam a célba. A végén a sapkámat levettem, mert szarul áll és a befutó képen jól akartam kinézni. :)) 01:43.09 lett a vége az órám szerint. A hivatalost is ideírom majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.