Nem volt sok időm készülni a március idusán rendezett Népek Tavasza 30 km-es szakaszára. Mivel nálunk nincsenek hegyek, ezért a lábaimat csak guggolással tudtam némileg felkészíteni a rájuk váró feladatra. A szinttérképet megtaláltam a neten, kinyomtattam és két napig bűvöltem, memorizáltam az útvonalat a térképen. A távokat a nehezebb szakaszokon. Szóval fejben toppon voltam, csak a fizikai felkészülés lett kevés. Nem baj, majd a rutin!

Március 15.-én 5-kor keltem, hatkor már a kocsiban ültem és Miskolcig Kossuth-nótákat és egyéb lelkesítő riportokat hallgattam a Kossuth rádióban. Ez annyira feltüzelt, hogy a miskolci Hermann Ottó parkban majdnem "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" felkiáltással szálltam ki a kocsiból. Ha van ott egy Petőfi szobor, tuti, hogy fényképezkedek vele egyet.

Az időjárás nem a legjobb volt, mert hatalmas köd és nedves útburkolat fogadott. A futóruhám miatt a rendezők azt hitték, hogy a 42 km-en indulok, de nekem csak a 30 fér bele a 6 órás szintidőbe. Most futottam először hátizsákkal (Mizuno!), féltem, hogy zavarni fog, főleg úgy, hogy négy szendvics, polár felső, 0.75 liter víz és a fényképezőm is benne volt. Meglepett engem is, mert nem zavart. Persze ha félúton, a kimerülés útján egy kicsit is zavart volna, tuti, hogy bevágom ott egy patakba. :))

Az első 4 km elég gyengére sikerült, mert hatalmas sár fogadott, cuppogott, sok helyen bokáig merültem, kikerülhetetlen volt. Még az 544 m magas Gulicska előtt volt egy rész, ahol hóvirág szőnyeg volt az erdő alján. Ilyet még nem láttam, gyönyörű volt. Le is fényképeztem, de sajnos nem adja vissza a kép az igazi látványt. Ezt a képet NEM én csináltam, a neten találtam. Most még a fákon nincsenek levelek. A Gulicska után némileg laposabb lett a táj,  A Fehérkő lápa következett, majd egy egészen meredek és a sártól csúszós lejtőn leszánkáztam Lillafüredre. Itt egyszer a gatyaféket is be kellett vetni, nem volt mese. Lillafüredre már sárosan érkeztem. Itt kocogásba váltottam át, majd egy lépcsőn elég hamar a Vesszősön találtam magam, ami keskeny volt és meredek, csúszott itt is a sártól. Itt annyival volt jobb a dolog, hogy némi avar is volt rajta, ezért nagyon mélyre nem merültem el benne. Na, itt nem tudtam futni. A Vesszős forrásnál megálltam inni és a kulacsomat feltöltöttem forrásvízzel (vagy meghajt, vagy nem!). Továbbra sem futottam, mert a combjaimat elkezdtem érezni. A képet ismét nem én csináltam. Őszintén bevallva, a Vesszős egy szenvedés volt. Ha nincs nálam egy bot, amit ott találtam, még mindig itt kínlódnék. Az ezt követő Borókás tebreken az elkövetkező 6-7 km egy felüdülés volt. Egy fennsíkszerű helyen futottam, kevés szinttel. Aztán következett az, ami minden filmben benne van, vége a folyónak és egy vízesés vet véget az álmoknak. Majdnem hasonló, a Sebesvíz mellett és a SebesvízBEN kellett leereszkedni Garadnára. Itt egy másik botot is a kezembe vettem, mert a mohás, sáros, csúszós meredély elég veszélyesnek tűnt, főleg úgy, hogy ekkor utánam öt percre és előttem kb. 5 percre járt csak ember. Itt futni nem lehetett, araszolni egyik kőről a másikra és beletörődni abba, hogy a Z- jelzés bizony a patakban van. A vízesés gyönyörű volt. A Mizuno Wave Cabrakan cipőm természetesen nem ázott be, de ráismerni nem lehetett. A patakban haladva sűrűn pillantgattam hátra, jön-e valaki, mikor szólnak, hogy ne bénázzak már ott, nem az a helyes út. Leérve Garadnára a diósgyőri túrázók pihenőházához, megnyugtattak, hogy jó helyen jöttem le. Itt ittam két pohár teát és ettem két szelet zsíros kenyeret hagymával. A világ legjobb kajája! Kiélezett helyzetekben érti meg az ember, hogy a víz a legjobb szomjoltó és a kenyér zsírral, vagy kolbásszal kiváló energiapótló. De aki nem kerül ilyen helyzetekbe, az beéri a kóla hamburger kombóval is. Ücsörögve a padon, már nagyon fáztam. Fent a hegyekben még voltak hófoltok és az egyik panziónál a tó még be volt fagyva. Igaz, hogy kb. 750 m magasan volt. Gyorsan indultam tovább, mielőtt megfázok. A botjaimért még vissza kellett fordulni, szükség is volt rájuk! Következett egy nagy falat, az Örvénykő megmászása. 3 km alatt 400 m szintemelkedés. Egyik mellettem elhaladó túrázó megnyugtatott, hogy baromi meredek és sziklás az Aranylépcsőnek nevezett rész. Köszi! Odáig felcaplattam a sárban, kicsi belefutogatásokkal, de inkább szökelésekkel. Amikor megláttam az Aranylépcsőt, megálltam, levettem a hátizsákom és leültem egy kidőlt fára. Ittam egy kis vizet és megvártam, míg a pulzusom visszaáll 110 környékére. Csak utána indultam el a "lépcsőkön". Tényleg meredek volt és csúsztak a kövek. Végtelen időnek tűnt, mire felértem, a combom teljesen lemerevedett. A végén a bánkúti műút várt, felüdülés volt! Egy kis futás az úton, majd ismét egy emelkedő, de ez már gyerekjáték volt. Ez vitt fel Örvénykőre. Ott fényképezkedés, a Jókai emlékmű megtekintése és futás lefelé. Innen már csak 11 km a cél és csak egy kis hupli van benne, a Keskeny lyuk. Csókás tetőig "vágtáztam", ott pecsételés és futás tovább. A Keskeny lyukhoz egy picit megint gyalogoltam, mert az emelkedőknél a combom már nagyon fájt. A botjaimat már eldobtam, előtte persze megpusziltam őket, ahogy szoktam. A pecsételés után futás lefelé. Itt már sokan voltak, mert ez közös szakasz volt a 10 km-es távval, kerülgetni kellett, de amikor hallották, hogy valaki ezerrel cuppog le a sárban, rögtön félreálltak. Nem mondom, hogy teljesen kipukkanva, de eléggé elfáradva értem be a célba. Utána beleálltam a Szinva közepébe, itt még nem mély, és a cipőmet csutakoltam le annyira, hogy a kocsiba be lehessen szállni vele. Mindennel elégedett voltam, de a célban adhattak volna valami innivalót (vizet, teát). Lehet, hogy volt, de akkor jól eldugták.

Tanulságok: erősíteni kell combra, túrabottal menni és fogyni.

Megjegyzés: a képeket nem én csináltam és nem most készültek a túrán, a neten találtam!

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.