Hónapok óta emlegetett túránk, a Miskolctapolcáról Egerig tartó útvonal, keresztül a Bükkön. Egész évben készültünk rá, minden terepfutás alkalmával előjött, hogy a Tortúra lesz az igazi kihívás decemberben. Minden edzésen, emelkedőn eszembe jutott. Edzést is szerveztünk a Bükkbe, Tokajba, elmentem Egerbe a végét lefutni, hogy a sötétben már ismerős terepen robogjunk. Napokat egyeztettünk a felszerelésről, a taktikáról. Méterekre lebontott szinttérképet készítettünk, elemeztük, felkészültünk kritikus emelkedőkre, holtpontok lehetőségére. Sebességet számoltunk, amit nem szabad túllépni, időkkel játszottunk, optimista, pesszimista és realista célidőket állítottunk fel. Röviden: készen álltunk a 65 km-re a Bükkben.
Nem sikerült a tervünk. Arra nem készültünk, hogy a felszerelésünk cserben hagy bennünket. 35 km környékén a Hármas kúti frissítőnél egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy ebből a versenyből kiszállunk. Hogy jutottunk el idáig?
Péntek este 10 körül kerültem ágyba és abban a tudatban, hogy reggel háromkor kell kelnem, alig bírtam elaludni. Ha sikerült, rögtön ébredtem, hogy mennyi az idő, tudok-e még aludni. 03:08-kor kimásztam az ágyból, mosakodás, kávéfőzés. Egy adagot megittam, miközben a nyitott ablaknál bámultam a szakadó esőt. Egy kávét pedig a kulacsomba töltöttem. A másik kulacsomba teát tettem. Ezek 1 decis kulacsok, szinte csak szájöblögetésre elegendő folyadékot lehet beléjük tenni. 04:00-kor elindultam otthonról. Felvettem Gabit és Ágit, majd Miskolcig átbeszéltük újra a taktikát. Egy benzinkútnál ittunk egy kávét, majd egy pici keringés után megleltük az iskolát is, ahonnan indult a verseny. Az eső esett. Esőkabátnak vásárolt felső volt rajtunk. A nevezés gyorsan megvolt, a csomagokat a száraz ruhákkal feladtuk, hogy vigyék át Egerbe. Fejlámpát élesítettük, mert még sötét volt és elindultunk. Innen velünk tartott András is, aki Miskolcon várt bennünket. A fejlámpája olyan jól világított, hogy én az enyémet ki is kapcsoltam, kell estére az elem. Mindezt azzal a beismeréssel, hogy az én fejlámpám erre a feladatra teljesen alkalmatlan. Első csalódás. Az eső rendületlenül esett, aszfaltos úton haladtunk, amiről 2 km környékén kanyarodtunk be az erdőbe. Jól haladtunk, emelkedőkön könnyedén futottunk, duzzadtunk az erőtől. Bükkszentkereszt előtt van egy izmos emelkedő, fel kell futni a Nagy-Somra. Ez a leghosszabb és legmeredekebb emelkedő. Nem futottunk rajta, de meglepetésemre könnyedén letudtuk. Nem volt hiába az egész éves felkészülés. A több napos eső teljesen feláztatta a talajt, az ösvény sáros, csúszós volt, a szélén, az avarban lehetett csak haladni. Elég lélekromboló, amikor megy fel az ember a hegyre és minden lépésnél megcsúszik hátrafelé a lába. De mi erősek voltunk fejben is. Bükkszentkeresztre 1:45 óra alatt értünk fel, kb. 12 km volt a megtett táv. Fáradtságnak semmi nyoma, de a melegben a tea nagyon jólesett. A ruhánk csuromvizes volt, eleinte nem gondoltam, hogy ez gond lesz, mert futunk, termeljük belül a meleget. Az eső még mindig nem állt el és ahogy tovább indultunk Bánkútra először egy kis hó vegyült hozzá, majd maradt csak a hó. A vízálló futódzsekim ekkor már teljesen átengedte a vizet, szerencsére a telefonomat betekertem celofánba, így megúszta azt, hogy ki kelljen dobnom. A zsebemben lévő térkép viszont annyira elázott, hogy nem lehetett kihajtogatni. Valahol Bánkút előtt 10 km-re, ahol már csak szakadó hó volt, éreztem először, hogy fázok. Nem is kicsit. Futás közben sem múlt el ez az érzés, lemaradtam egy picit, egy hónapok óta az övemben lévő müzlit megettem, ittam rá egy kis teát. Jobb lett, de fejben kellett magamat biztatni. A hátralévő 40 km-re nagyon nem is mertem gondolni. Haladtunk tovább becsületesen. Egy tarvágásos résznél viharos, hideg szél fújt. András elővett egy sárga, nájlon esőkabátot, amit aztán felfújt neki a szél, úgy ment előttem, mint egy nagy M&M's cukorka. Tíz perc után érezhette ő is, hogy ez nem lesz jó, megállt levenni, de a végeredményt már nem ismerem, mert nem álltunk meg, futottunk tovább, itt láttuk utoljára. A zöld jelzésen kellett haladnunk, de valamilyen sugallatra elkanyarodtunk a zöld/kék jelzésen és lefelé futottunk egy völgy felé. Az itinert nagyon nem olvasgattuk, mert annyira el volt ázva, hogy szétszakadt volna, ha hajtogatjuk. Végül a túraútvonalban nem szereplő Jávorkúton kötöttünk ki, ami kb. 3 km-es kitérő volt. Felfelé kellett ismét mennünk, odáig, ahol lekanyarodtunk. Ez nem esett jól egyikőnknek sem. Itt már a kezem is nagyon fázott, mert a ráeső hó elolvadt, majd a szél nekiállt lehűteni. Már fájt, szúrt. Itt fejben egy picit összezuhantam, de még sikerült kimásznom a mélypontról. Idegesített, hogy mindenem vizes. A gatyám is vizes volt. A cipőm még az elején beázott, de az zavart a legkevésbé. Nyáron ezt kibírja az ember, de télen tök vizes ruhákban 0 fok környékén, jeges szélben rohangálni a Bükkben nem kifizetődő dolog. Sokáig nem lehet büntetlenül csinálni. Felértünk Bánkútra, már csak a zsíroskenyérre és a teára tudtam gondolni. A bánkúti panzió előtt integettek, hogy nem itt van az ellenőrzőpont. Először szívatásnak gondoltam, de aztán kiderült, hogy ez nem az. A lányok bementek a vécére, én kint egy büfénél vettem négy Sportszeletet és egy tonikot, amit ott le is nyomtam rögtön. A büfés néni három percig számolta az árát, végül úgy oldotta meg, hogy külön fizettette ki velem a dolgokat, mert az összeadás nem ment neki abban a hidegben. Vizesen becaplattam a panzióba és ahogy ott nézegettem a térképet, hogy hol van még oda a Hármas-kút, elfogott egy elnyomhatatlan remegés. Nem csoda. Az a csoda, hogy addig bírtam. Abban a pillanatban összeomlott bennem minden, haza akartam menni, de Eger ide még 30 km, legjobb esetben is hat órányi járás. Kijőve a panzióból, félénken megemlítettem a lányoknak, hogy Hármas-kútnál gondoljuk át a folytatást. Ági csak annyit mondott, hogy kiszállunk. Nem kérdeztem rá, hogy komolyan gondolja-e, de nagyon bíztam benne. A Hármas-kútig tartó út nekem egy kínszenvedés volt bele-bele futottam, de nem esett jól, a vizes ruhában nagyon fáztam. A táj a havazástól nagyon szép volt, de ezt csak utólag mondom, akkor nem érdekelt, bár egy-két hatalmas fenyő engem is elkápráztatott. Az ellenőrzőpont egy vadászházban volt, ahová sorban kellett állni, hogy bejussunk, lepecsételtethessük az ellenőrzőlapot. Mindenki párolgott, szállt a pára kifelé a házból. Bent az egyik gondolatom az volt, ha már ilyen szűk a hely, sokan mi a fenéért (ott egy másik f betűs szóval mondtam) nem veszik le a hátizsákjukat. Még forgolódnak is bent vele, potyogott le róluk a hó. Itt kimondatott a szó: kiszállunk. Nincs tovább, vizes ruhában nem szabad elindulni. A vadászházból kb. 1 óra járásra van Ómassa, ahonnan busz visz le Miskolcra. Mi ezt megúsztuk, a lányok bekérezkedtek egy kocsiba, aki levitt bennünket Miskolctapolcára a mi kocsinkhoz. Cserébe egy órán át kenték a vajas és zsíroskenyeret a megfáradt túrázóknak. Kockára fagyva ácsorogtunk a kocsi mellett, ami levisz majd bennünket, amikor megérkeztek a Böszörményi Andalgók. Sajnos nem tudtunk két szónál többet váltani, mert indult a kocsi le, mennünk kellett. Lefelé menet még 10 percet eltöltöttünk egy kisbusz hóban való tologatásában. Hólánc helyett fenyőágakat törtünk, úgy sikerült tovább mennie. Miskolcról még át kellett mennünk Egerbe, mert ugye a cuccainkat átküldtük oda. Ott nem nagyon szóltunk senkihez, ne derüljön ki, hogy kocsival érkeztünk és nem gyalogszerrel. 10 órányi vizesruházás után jólesett a száraz, meleg ruha. Tanulságot ebben a beszámolóban nem vonok, mert egy elemzést is szeretnék írni, abban lesznek a részletek. András, akit elhagytunk, 11 óra alatt ért be Egerbe és a beszámolója alapján is megállapítottuk, hogy jól tettük, hogy 35 km-nél kiszálltunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.12.19. 18:21:23
szancsurrr · http://egyensulyt.blog.hu/ 2011.12.19. 19:05:09
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.19. 19:34:53
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.19. 19:37:25
csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.12.19. 19:43:27
iramszarvas 2011.12.19. 19:50:10
De nemsokára én is beszámolok, és újabb részletek derülnek ki. ;)
szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2011.12.19. 21:09:10
bellone 2011.12.20. 16:13:22
(Azért, azon elgondolkodtam, hogy mit jelent készen állni valamire?)
BGy · http://babosi.blog.hu 2011.12.20. 18:25:42
Mit jelent a készen állni? Jó kérdés! :)
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2011.12.21. 06:21:37
jó, hogy kiszálltatok. kár, hogy nem volt lehetőség félútra váltócuccot küldeni mondjuk.
Utolsó hozzászólások