Ági beszámolója az első maratonjáról.

Mindez 2012. április 15-én a Vienna City Marathonon. De ne szaladjunk úgy előre, mert ehhez azért hosszú úton kellett végigmenni Bécs utcáin

Olyan messze lakunk mindentől, hogy szombaton reggel ismét korán keltünk útra. Pesten még két futópajti csajszi csatlakozott hozzánk, így kiegészülve céloztuk meg Bécset. Rajtcsomagok átvétele, chipváltás, a legújabb futófelszerelések kiállításainak a megtekintése után öt órakor, végre elfoglaltuk a szállásunkat is. Kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a „Friendship partyra” és a szénhidrátpótlás szellemében eszünk egy igazi bécsi császármorzsát, azt pedig egy pohár sörrel lekísérjük, hogy az esti alvást ne zavarja semmi. Azt hiszem itt kezdtem igazán átérezni, hogy hol vagyok, és miért vagyok itt. A sátoros tésztapartihoz szokott énem a Városháza monumentális épületétől teljes ámulatba esett. A Festival Hall, egy 71 m hosszú, 20 m széles és 18,5 m magas díszterem, amelyben történelmi alakok szobrai találhatóak, óriási csillárokkal. A közigazgatási épületben hétköznap több mint kétezer ember dolgozik. Este futók százai töltötték be a dísztermet, fotózkodtak, ismerkedtek, hangolódtak a holnapi futásra.

A vacsora után viszonylag könnyen ment az elalvás. A hajnali három órás ébredés jelezte, hogy kezd elkapni a verseny izgalma. Lassan elérkezett az felkelés ideje, aprólékos készülődéssel. „Muszáj megenned a reggelid”, még ha a tested tiltakozik is, inni is kell, aztán az örök dilemma. „Mégis miben fussak?” Aztán csak elkészülünk, összepakoljuk majd a célban szükséges csomagot, csodaszerek a zsebbe, óra a kézen, készen állunk az indulásra. Utolsó pillanatban kiderül, eltűnt az egyik (az én) mágneskártya. Őrült keresés - kutatás mindenhol. Pulzus az egekben, kikészítem a pénz, ez már nincs meg. Utolsó gondolatként bevillan, egy hely. Meglett a kis piszok Gabi és Gyuri nem mutatja, de jogosan dühösek rám. Bocsi, Futrinkák! Pulzusilag mindenkit helyzetbe hoztam, indulunk is a rajt helyszínére, 8:15-ig le kell adni a kamionba a ruhánkat, mert a rajt és a cél nem azonos helyszínen van.

A rajnál elkezdődött a gyülekezés, öltözködés, bemelegítés. A WC-nél óriási a sor, de időnk van, így beállunk. Itt sikerült elkavarni egymástól, a megbeszélt helyen nem találtam a többieket. Két perc volt a rajtig, így rohantam a saját rajtzónámba. Az embertömegben belefutottam Helgába, nagyon örültem neki. Gabi, Gyuri sehol, ami rosszul esett. Persze tudtam én, hogy mindenki külön-külön fogja futni, de jó lett volna elbúcsúzva szétválni. Ha már így alakult, beálltam a tömegbe és vártam az indulást. Újból sorra vettem a barátaim és többszörös maratont futók tanácsait:

 

„Visszafogottság, mérsékletesség frissítés. Azt pedig ne feledd a maraton 30 km után kezdődik!”(SZ.A.T)

 

„Ha 15 km -nél jól vagy, fogd vissza magad és ne próbálj beleerősíteni. Ha még félúton is jól vagy még mindig fogd vissza magad. Ha jól vagy 25 km-nél még mindig fogd vissza magad. 30 km -nél már biztosan nem leszel jól, na, akkor rákapcsolhatsz!" (Nerurkar)

 

„A maraton tulajdonképp 12 km. Csak 30 km-t melegítesz előtte(eftomi)

 

„Ha menne jobban, akkor is hatpercesekkel kezdj”

 

Fejben kész voltam, és tudtam, hogy meg fogom csinálni, még ha az utolsó 34 km-es edzés piszok rosszul ment. Az elmúlt öt év lefutott kilométerei, a túrafutások távjai biztos alapot adtak. Most már csak indulni kellene. De a tömeg csak sétált, meg-megállt. Így ment ez tíz percig, míg végre odaértünk a startkapuhoz, csipogás és óraindítás, futhatunk. Nem akartam másokkal foglalkozni, ki előz meg, ki robog el, inkább a magam tempóját próbáltam belőni. Kerestem a hat perceseket, de azt görcsösen. A híd után az első kilométerjelzésnél az órám szerint a hétperceseken kívül voltam. Ejnye, no, ez nekem nem lesz jó! A keresgélés öt kilométeren át tartott, míg végre megtaláltam a saját tempómat. Lemaradtam az Óriáskerékről, még jó, hogy délután láttuk. Ekkor már elmúlt a görcsösség. Ráálltam a tempómra, lehetett figyelni a környezetre is. A Páter zöld oázisa között futni igazi gyönyörűség volt, jó lesz ide visszatérni a harmincas útszakasznál. Becsülettel frissítek a frissítőpontokon. Nem állok meg, csak lassítok. Ez nekem bevált, tudok így inni a pohárból. A magyar szóra felkapom a fejem, de a páros gyorsabban fut és már el is tűnnek a tömegben. 10 km, nyomom az órám, 1h 3 perc. Jól érzem magam, élvezem a futást. Már megtettem ezt is. Elkap a meghatódottság, könnyek szöknek a szemembe, tolulnak az érzések. Mit gondolhatnak rólam „Ágikám, majd sírsz a célnál!” Összeszedem magam, haladok. Menne jobban is, de messze még a vége, semmi kedvem nincs a fallal találkozni. Szeretem az út melletti zenét és a szurkolókat. Előzgetek, közben engem is előznek. Magyar szót hallok ismét, egymás mellett futunk el. Ráköszönök, ismeretlenül is megörülünk egymásnak. Bemutatkozunk, egyforma tempóban futunk. Megbeszéljük, hogy nem csacsogunk, aki menni akar, az megy. Nem akarok beszélgetni, mert tudom, hogy most minden erőmet tartalékolni kell a végére. Mégsem sikerül megállni, jólesik. A 16. km-nél Orsi szólt, hogy nézzek balra, ne szalasszam el a Schönbrunn kastélyt. Még sokáig hátra-hátra nézek, gyönyörködöm a barokk kastélyban, Sissi egykori rezidenciájában. Elérkezünk a húsz kilométerhez. Juhéjj, újabb időrögzítés, ez is szépen kipipálva. Ráfordulunk a félmaratonisták utolsó száz méteres szakaszára. Köszönünk a célkapunak és megjegyezzük, hogy nemsokára mi is jövünk. Futunk is tovább, most már kevesebben vagyunk az úton. Itt már csak azok vannak, akik a maratoni távra vállalkoztak. Váltóponthoz érünk, friss és fürgelábú futók zavarják meg gondolataimat, de a ritmusomat nem hagyom. „Hagyd, hadd fussanak!” A 25. kilométernél Orsi kezd ritmust váltani, nem futok vele, neki más tervei vannak. Még látom egy ideig, aztán végleg eltűnik az úton.

A 27. kilométernél, a másik sávban futók jönnek velünk szembe. Ők már a 38. km-en is túl. Sokáig figyelem őket, hátha megpillantom Gabit vagy Gyurit, de csak ismeretlen futókat látok. 30. km, nyomom az órám. Ez is megvan, érzem, hogy még van erőm, minden rendben. És milyen pompás fákkal szegélyezett szakasz jön. A hangszóróból varázslatos zene szól, libabőrös leszek. Valaki a nevemet kiáltja. Gyuri, de jó volt látni Milyen jól fut, úgy látom, minden rendben van vele. De szép időt fog futni, gondoltam - végig abban a tudatban voltam, hogy előttem van. Összezavarodtam egy kis időre, de aztán helyreraktam a dolgokat. A zene repített ezen a szakaszon, mintha felkapott volna a szárnyára. Talán ez volt a legkedvesebb szakasz számomra, a táj, a zene örökre bevésődött. A harminchét kilométernél kezdtem érezni a távot, de ez természetes. Arra gondoltam, hogy csak egy otthoni ötös kör vár rám, és beérek a szép puha bársonyos szőnyegen. Körülöttem többen gyaloglásra váltottak, volt, akit támogatni kellett. Az út szélén valaki fekszik, nagy lehetett a baj, a sürgésből és egészségügyi személyzetből ítélve. 39-es jelzés, de jó, vannak szurkolók is az úton, egyre sűrűbben. 40. km, újabb óranyomás, rákanyarodok a Ringre. A Ringstílusban épült pompás épületekkel szegélyezett ismerős útszakasz. 500 méter, látom a végét. Rendezem a mozgásomat, ritmust váltok, gyorsítok és még az is megy. A bal oldali kapun futok be. Boldogság érzése önt el, ránézek az órámra, végleg lenyomom. 4.20h a vége. Maratonista lettem, hihetetlen, de igaz. Kavarognak bennem az érzések. Idő kell hozzá, míg letisztulnak. Hálás vagyok, hogy megcsináltam, hogy megcsinálhattam. Köszönöm a családomnak, akik végig támogattak. A futrinkatársaimnak, akikkel sok-sok távot lefutottunk, a barátaimnak és eo-s futótársaimnak, akik biztattak és hittek bennem.

Az időeredményeim:

5 km 32:13
10 km 31:14
15 km 29:54
20 km 29:59
25 km 29:11
30 km 31:27
35 km 30:12
40 km 32:23
42 km 13:31

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr1004467995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.04.23. 11:19:39

Első? Akkor lesz több is? :)

Dgabica 2012.04.23. 12:31:50

Hatalmas gratuláció, szuper vagy Ágicám!

b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2012.04.23. 19:49:32

Szuper!! Gratulálok! Ügyes vagy és nagyon klassz volt a beszámoló is, ugyanezek az érzések kavarogtak bennem is az első maratonom alatt! :-)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.04.23. 20:28:27

Gratulálok! Nagyon szépen sikerült az első maratonod :)És nagyon tanulságos a beszámolód, köszönöm!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.04.24. 06:40:40

Nagyon szép okos futás, gratulálok! :)
Nekem úgy tűnik a beszámolóitokból, hogy itt nagyon sokan vannak a versenyen, mennyi induló volt?

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.04.26. 17:28:43

Gratulálok!!! Olyan jó ezeket olvasni!!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása