Sajnos kevés időm van mostanában bejegyzést írni, de hogy a jövő heti Terep 50-nek megágyazzak, néhány dolgot itt el kell mondanom. Rengetegszer említettem már ezen az oldalon, hogy hegyhiányban szenvedünk itt az Észak-Alföldön. Bokaforgató, süppedős homokot találunk jeges, északi széllel, de comb és vádli izmot megdolgoztató hegyet, dombot, dombocskát nem. Szintes terepversenyre síkon nehéz felkészülni. Mit tehetünk? Kocsiba ülünk és elmegyünk Tokajba, vagy Miskolcra, ahol már elég nagy és meredek dudrok vannak. Voltunk egyszer a Tokaji hegynél és legutóbb a Bükkben. Tarcalra (Tokaj mellett) úgy mentünk, hogy egymás után kétszer felfutunk. Felfelé 5,1 km a táv, 370 m szinttel. Nekiveselkedtünk, de elég hamar felismertük, hogy száguldozás nem lesz. A vége felé egy 20 méteres sétával fűszerezve a hegytetőn eldöntöttük, hogy lemegyünk és még egyszer nem futunk fel. Lefelé 4.17-es ezrekkel vágtáztunk.

Legutóbb egy hete voltunk egy saját tervezésű bükki edzésen. Lillafüredről indultunk, az S-en fel a Vesszős-völgyben. Lassú futással kezdtünk, első megálló a Vesszős forrás, ahol már folyt rólam a víz. Az év első meleg rekorddal rendelkező szombatja volt. Talán ez szervezetünket is meglepte, nem volt rá felkészülve. A tetőre elég fárasztó volt felérni. Utána a P+ -on lankásabb emelkedő volt, itt futottunk, jól haladtunk. A P-n végig akartunk menni Jávorkútig, de egy csalafinta jelzéshiány és megrémült térképnézegetés után alaposan elrontottunk egy kanyart. Szemből jött egy lány sziklamászó felszerelésben, aki arról tájékoztatott bennünket, Jávorkút öt perc járásra van. Hm. Kezdett megingani a magamba vetett hitem, miszerint tudok térképet olvasni. Később kiderült, hogy egyelőre ez még megy nekem és a sziklamászó lány azért nem találta a haverjait, mert Jávorkút nagyon nem ott volt. Sebaj, újratervezés! A Z jelzésen, a Sebesvíz mellett lecsorogtunk Garadnára. Futhatatlanul meredek volt. A Huba forrást nem találtuk meg, kezdtünk nagyon szomjasak lenni. Garadnán a Mókusodú kocsmában citromos sörrel frissítettünk és megterveztük a visszafelé utunkat Lillafüredre. Meredek kellett bele. Az Aranylépcsőnek nevezett tényleg meredek kaptatón felmentünk Örvény-kőig. Fényképezés és futás tovább a P-n, hogy Miskolcról a Gulicskán keresztül visszajussunk Lillafüredre. Ki voltunk száradva teljesen,1-2 deci vizünk még volt, de előttünk is kb. 20 km. A Lencsés forrást őszről már ismertük, arrafelé futottunk, számításaink szerint 30-40 perc az út. A P-n volt egy jelölés a Csókás forráshoz, szerencsére nem hagytuk ki. A Lencsés forrás csak csöpögött. Valahol itt dőlt el, hogy a Gulicska kimarad, mert ki voltunk száradva. Legközelebb már csak a Vesszős forrás lesz visszafelé. Ahhoz viszont fel kell még másznunk. Nekem valahol itt szűnt meg a lelkesedésem. A szám összetapadt már, két korty vizem volt, amit tartogattam ínségesebb időkre. Felfelé nem bírtam futni. Ágin is látszott már valami lemondás. Gabi húzta a csapatot, egy szó panasz nem hagyta el a száját. Fent a fennsíkon, közel a forráshoz vezető úton először egy őznek, farkasnak és kutyának nézett állat állt. Betojtunk. Felvettem egy bunkószerű botot, amivel megpróbáltam volna agyonverni, ha támad. Nem tudom, mekkora esélyem lett volna, mert már járni alig bírtam. A térkép szerint egy földút átvezet egy már ismert útvonalra. Elindultunk ezen. A térképek sajnos már nem 1:40000 felbontásúak, hanem 1:50000. Így finom részletek tűnnek el, ami miatt nem volt egyértelmű, merre is megyünk. Egy klassz kerülővel végül elértük a P+ -t. Innen visszamentünk, amerről reggel indultunk. A Vesszős-völgy lefelé gyorsabb és a forrás életmentő helyen van. Már émelyegtem, nagyon gyenge voltam. A kiszáradás összes tünetét produkáltam. Az ajkaim összeragadtak, futásnak nyoma sem volt. Összesen 31 km-t futottunk kb 1100 m szinttel.

Hazafelé a kocsiban azon gondolkodtunk, hogy nagyon rosszul sikerült edzés volt a T50 előtt, semmi biztatás, inkább csak elrettentés volt benne. Azóta nem is futottam, de ennek más oka van. Hányós-hasmenős bajom van, teljesen legyengültem. Remélem, szombatig összeszedem magam annyira, hogy a 8 órás szintidőn belül beérjek. A lányokban nem kételkedem, Gabi már több terepmaratont is lefutott és Ági is sikerrel teljesítette a Less Nándor Terepmaratont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.