Az idén negyedik alkalommal radíroztam végig a Balaton körül futó aszfaltcsíkot. Péntek délután, szemerkélő esőben négyen indultunk el Nyíregyházáról. A négy futás alkalmával mindig más összetételű volt a csapat, de a tavalyi és az idei csak abban különbözött, hogy Gabi párosban indult, ezért is ültünk csak négyen a kocsiban. Nem is gondolkodtunk ötödik emberen, hiszen fejenként 53 km-t le bírunk futni. Annyit tényleg, de végül nem így lett.

Péntek késő délután átvettük a rajtcsomagunkat a versenyközpontban, a Varga borászat pezsgőjét rögtön tovább is passzoltam. Azzal a megjegyzéssel, hogy Varga úr a mennyiséget preferálja a minőséggel szemben. Röviden: szar. 500 forintért még drága is. De ez egy mellékszál. A tésztapartin egy percet álltam sorban (sokan értik, miért írom ezt), a túrós csuszát szalonnapörccel és cukorral fogyasztottam. A sört nem vettem át, hideg volt hozzá és az alkoholmentes változat ilyenkor csak húgyképzésre alkalmas. Átkocsikáztunk a szálláshelyünkre és nyugovóra tértünk. Éjszaka gyomorpanaszaim voltak, amik a nyugodt alvást akadályozták. Reggel bazi nehéz volt felkelni, de menni kellett, hiszen a rajtunk 9:00-kor volt.

9:00-kor Ági beállt a rajtba, mi a többi csapattal ellentétben a kordonon kívülről figyeltük, így nincsen közös rajtfotónk. Az első váltásunk Balatonkenesén volt. Ági nagyon szép idővel ért oda, István már indult is és eltűnt a balladai homályban. Őt Balatonalmádiban vártuk, ahonnan nekem kellett futnom egy kb. 20 km-s szakaszt. Az eső szakadt, sőt ömlőtt. A váltásnál viszont már sütött a Nap. Nem akartam gyorsan kezdeni, a térdemet is féltettem, a gyomrom is jelzett néha. Elindultam egy biztonságos tempóban. Mellettem erőtől duzzadó ifjak vágtáztak el. Alsóőrsön, kb. 5-6 km után feltereltek bennünket a dombok közé. Itt kezdődött a fél órája erőtől duzzadó ifjak canossája. Az emelkedőkön gyaloglásra váltottak, majd sétára. Visszaelőztem őket. Lejtőkön sem engedtem ki, éreztem a térdemet. Újabb emelkedő, sokaknak ez nehezen megy. Én tudtam tartani a tempót, daráltam be az embereket. Ők viszont az utolsó lejtőn, ami a váltópontjuk előtt volt, kiengedtek teljesen, elszáguldottak mellettem. Ez a hegyi szakasz egy lokális győzelem volt nálam. Megnyugtatott, hogy van eredménye a terepversenyeknek. Csopakon a többiek vártak egy kanyarban. Gyors integetés, hogy jól vagyok és kocogás tovább. A Csopak - Balatonfüred szakaszon az enyhe emelkedő ismét kikezdett sok emberrel. A Tagore sétány végén egy hatalmas felfújt célkapu. Szaporázom a lépteimet, kihúzom magamat, megborzolom a hajamat, hiszen itt a váltás, a tömeg, a fényképek. Átfutottam alatta, de kiderült, hogy az valami más verseny célkapuja volt. Sebaj, fogjuk fel úgy, hogy egy főpróbát tartottam. A tényleges váltópont innen még elég messze volt, a Füredi Kempingnél. Tamás váltott le, akit legközelebb csak Pécselyen láttunk. Illetve csak én láttam, mert Ági nem figyelt, István pedig éppen el volt tűnve valahol. Vászolyon nem tudtam jelen lenni Tamás beérkezésénél, mert az állandó gyomorpanaszom itt érte el egyik csúcspontját és a probléma kezelése lekötötte nagyon a figyelmemet. István második futásánál ismét elkezdett esni az eső. Egyszer száraz ruhát adtunk neki, de átmeneti segítség volt csak. Szarrá ázott. Zánkán Ági váltotta és Köveskálig öregbítette a csapat hírnevét. Köveskáltól megint rám várt, most egy 15,2 km-s szakasz. Kicsit nehezen indultam neki, mert még az előző fáradtsága is bennem volt. Szépen lassan, de belelendültem. Nem gyorsan, de haladtam. A tájat ittam be a szememmel, gyönyörű a Balaton-felvidék. Valami miatt nagyon lassan telt el az első rész a frissítőig. Ott megálltam, ittam, szőlőcukor kúrát tartottam. A dombon a többiek vártak. Intettem nekik és kocogás tovább. Badacsonytördemicre beérve és a váltás után feltűnt, hogy nagyon fáj az egyik alsó csigolyám. Már érintésre is. Kénytelen voltam gyógyszert bevenni és bekenni. Próbafutásnál nagyon érzékeny volt. Keszthely után Fenékpusztán kellett volna Istvánnak a fejlámpát és a kukásmellényt odaadni, de elkéstünk és csak Balatonberényben értük utol. Itt a kínjaim miatt Ági 5,6 km-t átvállalt a szakaszomból, így fél órával többet tudtam regenerálódni. A következő közel 15 km-s szakaszomat nagyjából jó állapotban kezdtem egészen addig nem is volt bajom, amíg egy sorompó miatt meg nem kellett állnom. Elindulásnál mintha tüzes kést szúrtak volna a bal térdembe. Azt hittem, pillanatnyi zavar az erőben, de nem! 50-100 méter kellett, míg elmúlt. Addig ordítottam, nyüszítettem, káromkodtam. Egy frissítőnél ismét megálltam, elindulásnál ugyanez jött elő. Itt a vég, bazze! A váltóponton István még valami olyasmit is mondott, hogy vége a dalnak. Tanácsára befásliztam erősen, hogy valami tartsa és próbáltam pihentetni a következő szakaszra, ami végül kb. 10 km lett. Persze elindulásnál fájdalom, majd amikor elmúlt, végeláthatatlan déli parti utcák. A váltópont, vagy ahogy akkor hívtam, kibaszott váltópont nem akart közeledni. Utólag derült ki, hogy a szakasz 2 km-rel volt hosszabb az előre jelzettnél. Köszi, a legjobbkor! A többiek már nem tudták, hol vagyok. Igazából én sem. Ekkor már elég ramaty állapotban voltak a fiúk, nem kívántuk a futást és bevetettük az eddig rejtegetett csodafegyverünket, Ágit. Ismét szakaszcserék következtek és az én 7,5 km-s szakaszomat lefutotta, cserébe én fogom az utolsó 4,4 km-t "lefutni". Időben jól álltunk, a tervezett időn belül voltunk fél órával. 20 órája futottunk. Balatonvilágosnál váltottam Ágit, éppen az állomáshoz vezető emelkedő aljában. Annyira fájt a térdem, hogy nem felfutni, de felsétálni is alig bírtam. Az emelkedő tetején gyorsgyaloglásra váltottam, úgy nem fájt a térdem annyira. Az egyik egyéni induló lány kísérője noszogatott, hogy fussak. Végül a női egyéni második helyezettel sikerült az utolsó két km-t lefutnom. A végén előrefutottam, hogy a célfotónál ne torlódjunk és így 20:46-os eredménnyel közösen bekocogtunk a célba.

Fényképek itt most nincsenek, lusta vagyok. A térdem teljesen helyrejött, két napra volt szüksége. Jövőre ismét nekiugrunk, de addig vissza a hegyekbe, az erdőbe, a terepre. Aszfaltból ennyi bőven elég. Végül kb.63-64 km össztávot sikerült összefutogatnom ezen az UB-n.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.