A cím magyarázatot igényel. Kedves futótársunk Helemburgis egyik aranyköpése volt, de hogy mi is hozta ki ezt belőle, az a későbbiekben derül ki.

Előbbi bejegyzéseimben már említettem, miként kerültem bele a Futóblog Allstarts csapatba. A hosszú levelezések és görcsölések után az utolsó pillanatban neveztünk az ötfős csapatok közé. Fejenként így átlagosan egy maratont kell futni. Szerencsére nem egyben, hanem tetszőleges számú szakaszra bontva. Persze nem apróztuk el, így mindenkinek 4 db 8-13 km-es szakasz jutott. Legalábbis a tervek szerint és indulás előtt egy nappal. :)

 Péntek délutánra beszéltünk meg találkozót Tihanyba, a szállásunkon. Nekem még dolgom volt Szegeden aznap, ezért hajnali négykor már keltem és indultam. Reméltem, hogy majd este alszunk egy picit. Már Balatonkenesén jártam, amikor Zsola hívott, hogy ő motoros fesztiválon van, nem alszik Tihanyban, de eljön megismerkedni és a rajt előtt fél órával már ott lesz. "Jó" hírként közölte még, hogy Félix csak a verseny napján tud dél körül csatlakozni. Természetesen Félix volt a kezdőember... Hívtam telefonon Helemburgisékat, hogy mi a helyzet. Nem voltunk feldobva, de nem  tűnt reménytelennek a dolog. Én értem elsőként Tihanyba, legalább volt időm lemosni magamról az út porát. A szállás tökéletes volt, bár túl sok mindenre nem használtuk, főleg alvásra nem. Helemburgis és Szaszit is megérkezett egy óra múlva. Mivel én még nem találkoztam velük, ezért fürkésző pillantásokkal és célirányos kérdésekkel felmértük egymást és pikk-pakk kiderült, hogy azonos hullámhosszon vagyunk. Öt perc múlva már úgy beszélgettünk, mintha száz éve ismernénk egymást. Ezt fontosnak tartom minden csapatmunka alkalmával.

Ezután elsétáltunk a 200 m-re található versenyközpontba. Ott átvettük a rajtszámokat, pólókat, borokat, kaja-pia jegyeket és a DUGÓKÁT. Sokat nem gondolkodtunk, egy pohár sört meg is ittunk. Aztán egy kis hezitálás után még egyet. Miért, mit kellett volna innunk? Vizet? Az folyik a csapból is. Egy kicsit még tébláboltunk a levegőtlen sátorban, majd visszamentünk a szállásunkra, hogy a másnapi terveket újraszőjjük. Zsola is befutott, illetve begurult a Harley-jával a szállásra, ahol gondolkodás nélkül eldöntötte, hogy akkor ő kezdi a versenyt, én váltom, majd ismét ő jön. Mindezt hegyre felfelé! Ekkor még nem tudtuk, hogy Félix a második szakaszára ideér-e, ezért a brainstorming folyt tovább. A vége felé bedobtam egy zseniális ötletet, hogy csúsztassunk mindenkit feljebb, és a végén csak 1 szakasz marad ki. Erről másnap hajnalban kiderült, hogy baromság, mert három szakasz maradt volna a végén, de akkor ott éjfélkor ez nem bukott ki.Kb. éjfélkor térünk nyugovóra. Nem tudom, hogy a többiek elfértek-e az ágyban, Helemburgi biztos, mert franciaágyon aludt, én a lábamat nem tudtam kinyújtani, mert az ágyvég nem engedte.

Reggel 03.37-kor felkeltem, mármint fejben és csak forgolódtam az ágyban. Minimális hangerővel hallgattam a rádiómat és reménykedtem, hogy a többiek is felkelnek hamarosan. Hét óra elött kimentem a wc-re mert azzal szerintem lehet jelezni a többieknek, hogy ideje lenne kelni. :) Jól sikerült és nemsokára már a versenyközpont sátrában kávéztunk. Csak azt nem értettem, hogy ha a Segafredo az egyik támogató, akkor miért 300 forintért ad egy papírpoharas kávét, amit sörpadon kell meginni.Beszélgettünk még, illetve elmesélte nekünk egy ősz szakállú, hosszú hajú emberke viszontagságos útját Lajosmizsétől Tihanyig, aki egyéniben nyomja (nyomta?) le az UB-t. Egy darabig érdeklődve hallgattuk, aztán túl hosszúnak tartottuk a mondókát és illendően továbbálltunk. Visszamentünk a szállásra beizzítani a futócuccokat. Helemburgis és Szaszit izóitalokat és egyéb doppingszereket kezdett el bekeverni. Ekkor megijedtem, mert én nem hoztam magammal semmi ilyesmit, gondoltam, majd a váltópontokon iszok az ottani izóitalokból. Helemburgis egy bevásárlószatyornyi port, gélt, bogyót, energiszeletet, italt, stb. hozott. Bennem fel is rémlett, ha ezt mind megeszi, akkor este fényvisszaverő mellény nélkül is világítani fog. A kocsiba bepakoltunk mindent, ami kellhet az elkövetkezendő 212 km alatt. Szaszit a bringás kísérést vállalta, ő azzal indult el a start felé. Zsola fél tízre jött a starthoz. Ott egy picit cseverésztünk Angelday-jel és WinklAIRrel, aki az első maratonjára készült. A startot Helemburgissal nem vártuk meg, mert mennünk kellett Pécselyre, az első váltóponthoz. A startnál csak Zsola és bringás kísérője, Szaszit volt ott. Folytatás következik...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.