Egyesületünk egy ötfős váltót indított az idén az 5.Ultrabalaton tókerülő futóversenyen. Három ember már egy fél éve biztos csapattag, a maradék két helyre elég nehezen ment a versenyzők kiválasztása. Senki nem ért rá, vagy nem érezte magát elég felkészültnek a 212 km-s versenyhez. A nyíregyházi Nike Futóklubtól is próbáltunk embereket kérni, de ott félreértés miatt bennünket osztottak be egy csapatba. Mi a saját színeinkben szerettünk volna indulni, ezért azt a szálat lelvarrtuk. Utolsó utáni pillanatban sikerült "importálnunk" két csapattagot Budapestről. Tudtunk nevezni a versenyre!

A nevezés visszaigazolása után rögtön a stratégián kezdtünk dolgozni. Egy közös táblázatba kezdtük el beirkálni, ki, mikor, mennyit szeretne futni. Már írtam erről egy bejegyzést, aminek az a lényege, hogy csapatversenyen érdemes egyenlő terhelést róni az azonos képességű versenyzőkre, hogy mindenkinek ugyanannyi ideje legyen pihenni a két "bevetése" között. Kata szeretett volna két félmaratont futni, rajta kívül viszont senki. Itt egy kicsit eltolódott az egyensúly, éppen ő pihent volna kevesebbet. Néhány hetes tervezgetés után végül ő is 4 x 10 km-re módosította az igényeit. Utolsó héten még ez változott, de nem drasztikusan, mindenki rábólintott a beosztásra.

Péntek este érkeztünk Tihanyba, ahol a rajttól/céltól 100 méterre sikerült egy házat bérelnünk. Ennek az volt az előnye, hogy a pezsgés közelében voltunk, viszont aludni nehéz volt a szpíker állandó közvetítése miatt. Átvettük a rajtcsomagot a belső tó partján felállított hatalmas sörsátorban. Kaptunk egy pohár sört és nagyon finom túrós csuszát, éppen kellően megsütött szalonnakockákkal a tetején. Elég hamar elfogyott, az utazás miatt mindenki fáradt volt. Sok ismerős volt, többnyire innen a cybertérből. A szállásra visszatérve valamit még néztünk a tévében, majd mindenki ment a szobájába aludni.

Az egyéniek reggel hatkor indultak, úgyhogy reggel öttől hallgattuk a bemelegítő zenét. Én nem mentem ki a rajtot megnézni. Egy rövid reggeli, ami nekem egy borzasztó ízű izotóniás ital elfogyasztása volt, után kimentünk a sátorhoz, hogy ismerkedjünk, nézelődjünk. A mi versenyünk délben indult, volt bőven időnk. Ittunk egy kávét és egy teát. Vártuk, hogy a csapat budapesti tagjai is megérkezzenek. 11 előtt befutottak. Gyors ismerkedés, majd átöltözés után mentünk a rajthoz. Ott tavalyi ismerősökkel paroláztam, fényképezkedtünk Erőss Zsolttal. Gabi volt a kezdő ember, otthagytuk, mert rajt után járhatatlan lett volna a Tihanyból Pécselyre vezető út kocsival. Nekünk viszont oda kellett érnünk még 13 óra előtt.

Pécselyen izgatottan vártuk Gabit, aki kb. 5-6 perccel rögtön beljebb is volt a tervezett időnél. Ági váltotta, futott tovább Dörgicsére, mi pedig kocsiba pattantunk és a futókat kerülgetve mentünk a váltóponthoz. Minden szakaszt nem szeretnék részletezni, mert volt belőle kb. 20 darab. Inkább azokat, ahol valami történt. A többiről a hamarosan megjelenő táblázat fog beszámolni.

A keszthelyi váltópontot alig találtuk meg, utolsó pillanatban érkeztünk oda. Balatonberénynél éppen én futottam az utolsó szakaszt bringás kísérő nélkül, de kezemben a fejlámpával, ki tudja, hogy alakul. A végére még nem sötétedett be, de itt már kb. 1 órával voltunk beljebb a tervezett időnél. Ezután mindig az kísért bringán, aki befejezte a futást. Rá is fagytam a kerékpárra, mert izzadtan ráültem, de meleg felsőt nem vettem fel. Az egyik váltóponton Ági rám bízta a takaróját, amit ott is felejtettem, de ügyes lányok voltak, egy kis telefonálás után viszontláttuk a takarót a tihanyi iskolában. Balatonvilágosnál már világosodott. Lehet, hogy innen kapta a nevét? Itt már el voltunk csúszva, nem láttunk a váltópontokon túl sok csapatot, csak egyéni zombik bóklásztak néhány száz méterenként. A fáradtságtól mindenki remegett, rossz volt a kocsiból mereven kiszállni és utána lazán futni. Elkezdeni nehéz volt a hajnali szakaszokat, de bemelegedés után már jól ment. Egyik csapattagunk térde nem bírta a terhelést, ezért az ő szakaszát feldaraboltuk. Az utolsó váltópontnál még megkérdeztük aktuális futónkat, hogy fel bír-e futni Tihanyba. Vállalta, így 22:51 alatt öten körbefutottuk a Balatont. Elcsigázva vettük át az érmeket és egyórás alvás után elindultunk haza. Az élmények feldolgozása még folyamatban van, de a jövő évi stratégián már dolgozunk. Egy biztos: ha az 5.30-as ezrenkénti átlagot tartani tudjuk, akkor majdnem 19 óra alatt érünk be. Ez a cél az UB2012-n.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.