Mátrabércre hangolódás 33 km alatt

2011.09.26. 11:13

megjegyzés

Többször is említettem már, hogy a maratoni távnál is jobban érdekel a Mátrabérc 56 kilométere. Hegyre fel, hegyről le. A most hétvégi Őszi Mátra túrára is azért ment el kis csapatunk,  hogy a meredekebb lejtőkhöz edződjünk hozzá, ismerje meg az izomzatunk, milyen 390 m szint néhány kilométer alatt. A Bükkben is vannak klassz emelkedők, sőt a Tokaji hegy is úgy kezdődik, de a Mátrát szerintem nem lehet felülmúlni. Már a neve is felsőbbrendűséget sugall: Mátra. A Bükk játékos, bár meg tudja lepni az is az embert, a Börzsönyben csak egyszer futottam, a többi földtani gyűrődést és vulkáni hagyatékot pedig nem ismerem egyelőre. Nekem a Mátra kell, annak a bércein akarok végigfutni egyszer. Elvileg két hete a Kassai Félmaratonra készülök, de reményeim szerint valahogy csak bevánszorgok két óra környékén, nem lehet nagy baj. Viszont a mostani mátrai futásra nem tudtam hol felkészülni. Ami megnyugtató, hogy a megfelelő zoknival hordva a Mizuno Wave Cabrakan már nem okoz vízhólyagokat ezen a távon. Semmi panaszom nincs rá, leszámítva, hogy a műúton nehéz benne futni. Emelkedőn, lejtőn viszont jól kapaszkodik.

Reggel hatkor indultunk, a mátrai túrák esetén az M3-as autópálya 81. km kövénél lévő OMV kútnál még egy kávét inni kell. Fél kilenc előtt értünk Galyatetőre, az idő csípős volt, napsütéses, én hosszú ujjúban voltam, Ági rövid ujjút választott. Mivel előre regisztráltunk a neten, már vártak bennünket a kitöltött jelentkezési lappal. Befizettük a hatszáz forintot, aztán még a kocsinál tököltem, megint rám kellett várni. A nagy kapkodásban a mellkaspántomra nem tettem fel a Polar jeladót. Az út rögtön lejtővel indult, keskeny, teniszlabda méretű kövek az ösvényen. Itt futni kellett. Hamar kiértünk arra az útra, ahol kocsival már elsuhantunk reggel, de gyorsan vissza az erdőbe és vágtázás tovább, lefelé a Szalajka házhoz. A bokámat féltettem nagyon, bár nem tettem szóvá. Jó iramban haladtunk. Bükkösön keresztül vitt az út, néha egy kis murvás szekérút. Ez az idilli állapot 6 km-en keresztül tartott. Az 5 km-nél a Tótok tisztásánál csörtettünk az avarban, amikor azt látjuk, hogy valami fekszik a földön és két srác kiabál, integet. Nem értettünk semmit. Aztán hopp, egy csaláncsípés a jobb combomba, odakapok, de az nem csalán volt, hanem egy bazi nagy darázs. Még abban a pillanatban a jobb, majd a bal farpofámba, egy a derekamba, a belső combomba, majd a bokámba. Igen, egy darázstámadás kellős közepén voltunk. Szép táncot járhattam, ahogy ütögettem őket, de valójában nem emlékszem semmire, csak hogy fáj nagyon. Tovább futottunk, majd meg kellett állnunk, mert mindenkinek remegett a lába. Kellett egy fél perc, míg leesett, hogy ez bizony most nem vicc volt, hanem lódarázsok szurkáltak meg bennünket. Illetve akkor csak engem. Szerencsére, mert így csak miattam kellett izgulni, hogy allergiás vagyok-e rájuk. Utólag tudtuk meg, hogy egy srácot mentő vitt el a darazsas incidens után. A következő félóra azzal telt, hogy próbáltam nyugtatni magamat fejben, hogy nem lesz baj, de őszintén bevallva megizzadtam rendesen, be voltam tojva. A csípések/harapások most is fájnak és csúnya vörös folt van körülöttük.

A Szalajka háznál, 6 km után volt az első igazi emelkedő. Itt úgy emlékszem, még jó iramban haladtunk, bár a csípések annyira lekötöttek, hogy ezt a részt nem tudom visszaadni rendesen. Két nőstény szarvas vágtatott el nem messze tőlünk. Egy lejtőn és síkon haladva annyira elmerültünk a maratoni stratégiákban, hogy egyszer csak Mátrakeresztesen voltunk, ahol a "szépemlékű" Ágasvár már ki volt írva. Micsoda? Jöttek mögöttünk, úgyhogy konzultációs egyletet alkottunk és rájöttünk, hogy nagyon elböktük valahol. Utólag a térképen lemérve ez 1,8 km pluszt jelentett. Megtaláltuk Bagolyirtást, ahol a második EP volt. Itt kaptunk két csokit. Az út ezután sűrű fenyvesen vezetett keresztül. A fenyőfák között teljesen sötét volt, a mesék szerinti rengeteg erdőnek is mondhatnánk. Ezen a részen már voltak emelkedők, amit a lábam nem bírt, futni lehetetlen volt, legalábbis nekem. Mátrakeresztesen az ellenőrzőpontnál ittam egy pohár magnéziumot és multivitamint. Itt jártunk 21-22 km környékén. Enyhe emelkedésű műúton indultunk el felfelé Falloskútra. Az erdőbe beérve futni kezdtünk, majd egy meredek emelkedőhöz érkeztünk magas pulzusssal, úgyhogy a hegymenet ismét szenvedés volt számomra. Le is maradtam, férfiasan bevallom. Falloskúton a Mária-kápolnánál volt az EP, ezen hamar túljutottunk, mentünk tovább felfelé Galyatetőre. A csillagvizsgálóhoz ismét nehéz volt felmenni, ugyanúgy, mint januárban a Téli Mátrán. A galyatetői antenna előtt alkalmi túrabotomat eldobtam, de még egy 10 méteres emelkedő hátravolt. Beértünk. 5 óra 30 perc alatt. A célban ettünk-ittunk és beszélgettünk Bellone sporttárssal, aki 3 óra 50 perc alatt lefutotta a távot. A nyertes 3 óra 11 perc alatt. Ezt nem is bírom elképzelni. Bár utólagos elemzéseim által, ha a hegymenetet végig tudnánk futni, akkor egy órát biztos, hogy nyernénk. Nagyon tetszett a túra, szerintem a lehetőségekhez képest jó időt futottunk. A Mátrabércig még a Téli Mártában lehet megmérettetni magunkat, de egy dombot sürgősen találni kell itt a környéken, ahol fel lehet készülni ezekre a kihívásokra.

Az alábbiakat kell megoldanom a jövő évi Mátrabércig:

- Enni a verseny előtt. Eddig egyszer sem ettem. Sőt, közben sem (néha müzlit).

- Izotóniás italt nem viszek a hátizsákomban, mert már ragadt tőle a szám.

- Fogyni kell 5-6 kilót, erősíteni a lábamat. Most már tényleg! :)

A szinttérkép, amit nem az én órám rögzített.

Őszi Mátra szinttérkép

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr713257351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bellone 2011.09.27. 20:49:02

Mindig gyorsabb az ember, ha kergetik, ennek ellenére nem is tűntetek túl fáradtnak...

Mikor olvastam a leírást rácsodálkoztam, hogy milyen hamar Mkeresztesre értetek,aztán rájöttem, hogy Bagolyírtás előtt tényleg trükkös volt a zöldsáv (részletkérdés, de a rossz irány Mszentimrére visz...:)) Szerencsére én csak a pont után vesztettem el a "fonalat".;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása