Ági futrinka beszámolója:

Minden a Less Nándorral kezdődött még tavaly, amikor rábukkantam egy túrabeszámolóra. Ott, akkor elhatároztam, hogy 2011-ben megcsinálom ezt a túrát, mert az egyik legkedvesebb terepemen van, az őszi levélhullás idején, és egyes szakaszait már a családdal is bejártuk. Aztán amikor a Vidróczkit teljesítettük, megtudtuk, hogyha a Less is a zsebünkben (lábunkban) lesz, plusz kitűzőre vagyunk jogosultak. Persze, hogy akartam ezt a túrát, de csak olyan fényképezős, kényelmes teljesítéssel, mert egy héttel az idei főversenyem után semmi túrafutást nem akartam bevállalni. Ha pedig ilyen kényelmes a túra, beszerveztem a családot is, menjünk együtt. Az élet viszont közbeszólt. A maratoni indulásról le kellett mondani a hajnali lázam miatt. Alázattal, de háborgó lélekkel részt vettem a maratonon, de csak szurkolóként. Az időjárás drasztikus lehűlését jósolták a hétvégére, így a családdal átértékeltük a hétvégét, ők inkább a biztosabb otthonmaradást választották. Egyre jobban körvonalazódott a hétvégi hosszú távú túrám, és ha már lúd legyen kövér. Legyen terepmaraton, csatlakozva futrinkatársamhoz-Gabihoz, aki régóta erre a távra és versenyre gyúrt. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű verseny, hisz maratont sosem futottam, ráadásul alföldi lányként kicsi hátrányt éreztem. A hétórás szintidő is feladta a leckét, „de meg lehet csinálni, meg kell csinálni,” biztattuk egymást.

Egész héten edzettem fejben, a betegség még tartotta magát, de azért készültem. A munkahelyemen, az asztalon ott volt az itiner, a szintek, a Bükk térkép, a Hór - völgy, az Ódorvár, és a térképen bejárt táv további ismeretlen szakaszai. Befészkelte magát az álmaimba is.

Péntek este pakolás, online nevezésről lecsúszás, szombat reggel indulás. Mi megérkeztünk Cserépfalura, a 75-ös távon futók pedig elindultak az útjukra. Regisztráció megkeresése, futófelszerelés csinosítása, rajtszám felhelyezése után készen álltunk az indulásra. Remegtem, mint a kocsonya a reggeli hat fokban, de ez futásra a legjobb idő. Menetre készen, családias létszámban vártuk a 8.30-as rajtot. Körülöttünk mindenki profinak tűnt, többszörös Less hosszú távú túrateljesítők, gyakorlott terepfutók. „Mit is keresek itt köztük” kérdés gyors elhessegetése után bíztattam magamat. „Igen, neked itt helyed van, maratont fogsz perceken belül futni, ott ahol mindig is szerettél volna: terepen.” Ekkor jelent meg a főszervező Sütő Laci, aki a rajtoltatás előtt elmondta az útvonalunkat, praktikus tanácsokat is adott, amiből én csak a létrás részt jegyeztem meg. Az meg csak a végén lesz, így annyira nem hozott lázba, azért elmentettem az infót. És akkor elindították a csapatunkat, futni kezdtünk. A nagyon profik már az elején elléptek, a profik csak később. Mi felvettük az utazósebességünket a köves talajon, ami végigkísért a Hór – völgyében. Hamar az Oszlához értünk, itt egy gyors dugókázás, ruhalevétel után már futottunk is tovább. Ezen a szakaszon sok túrázót előzgettünk, akik között cigiző, fülessel közlekedőt is láttunk, ami számomra felfoghatatlan. Az első szintemelkedéssel az Ódorvárra vezető úton találkoztunk, ami aztán a hegyoldalban úgy bedurvult, hogy szinte négykézláb, gyökerekben kapaszkodva tudtunk csak feljutni. Lejtős begyorsulásos futás, újbóli Hór – völgyi szakasz, előzgetés, futás, ellenőrzőpont a Tebe - pusztán, ahonnan futottunk is tovább Répáshuta irányába. Itt kezdődött a mélyrepülésem. Ez jó tíz kilométeren keresztül ki is tartott. Többször is mondtam Gabinak, hogy menjen nyugodtan, majd megyek utána, de ő csak maradt velem. Ezt most is köszönöm neki. Az ok talán annyi volt, hogy a múlt heti betegség még mindig éreztette a hatását és ez nagyon erős hátfájásban és hasfájásban jelentkezett. Közben Répáshután előzgettek bennünket a hosszútávon induló futók. Megküzdöttünk a zöld négyzet szépségeivel és emelkedőivel és már a Bánya - hegyi parkolóhoz is értünk. Gyors frissítés (zsíros kenyér, Cola) után futás tovább. Egy élmény ilyen érzéssel futni. Az idővel jól álltunk, de nem lehetett ráérősre venni a frissítést. Az erdő gyönyörű, rozsdabarnában pompázó „karfiolrózsák”amerre a szem ellát, a kilátás pedig felejthetetlen volt utunk során. Néhol embermagasságú susnyásban futottunk vagy bokáig érő sárga avarban. Az út remekül volt szalagozva, jelölve. A Bujdosó kő szakasznál sajnáltam, hogy nem fotózhattam, majd legközelebb. A Karthauzi kolostornál betoltuk az utolsó (és egyetlen gélünket, mivel várt még ránk ismét az Ódorvári EP. Ekkor már élveztem a futást, a tájat és azt is, hogy hamarosan egy álom beteljesül. Kipipáltuk az Ódorvári emelkedőt is, és indultunk tovább. Megérkeztünk a létrás szakaszhoz, átmásztunk rajta. A második nem is volt olyan alacsony. Láttuk a távolban a bükkzsérci templomot, ami újabb erőt adott. Szépen fogytak a lábunk alatt a kilométerek. Már csak a Nyomó - hegy volt hátra. Még előtte megműtöttük Gabi cipőjét, mert összeszedett egy óriási tövist. Előttünk volt az utolsó kaptató, ahol túrásokat kellett előzgetni, de nagyon figyelmesen félreálltak, segítették a feljutásunkat. Hamar felértünk, (talán a géltől is) dugókáztunk és jöhetett az utolsó két kilométer, ami szinte végig lejtett. Mint a táltos kiscsikók úgy repültünk a cél felé. Megpillantottuk a célkaput. Futás közbeni forgás, ölelés, boldogság. Ez talán nem is fejezi ki azt, amit akkor éreztem. Hála Gabinak, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre, hála a Futrinkatársaimnak, akikkel végig túra futottuk az évet, a családomnak, akiknek a támogatása is kellet mindehhez. Kis szomorúság, hogy futrinkatársunk nem élhette át ezt az élményt

És igen, teljesítettük a kitűzött célt, szintidőn belül beértünk. Ez bőven meglett, 6.26h-os idővel, 1600m szinttel, 44km-el a lábunkban átléptük a célkaput.

A célban ajándékok, meleg leves, élménycsere várt ránk, és még a plusz kitűzőt is megkaptuk, köszönet a főszervező közbejárásának. A futócipő pedig nem került szögre itthon.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.