Ági futrinka beszámolója:

 

Már régóta hányódik a táskámban ez a kis beszámoló, de nem találtam méltónak, hogy feltegyem. A korábbi bejegyzésemért olyan sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mégis meggondoltam magam és megosztom veletek ezt is. Persze nem egy mérföldkő volt ez a túra az életemben, de mégis egy túrafutás volt a Mátrában, ami hozzám adott valamit és segített a fejlődésemben.

 

A szokásos korai indulással vágtunk neki úti célunknak, Gyöngyöspatának, mivel a nyolc órás nevezési időpontot el kellett érnünk. A csapatból hiányzott a harmadik futrinkatársunk, így lányos szakasszal képviseltettük magunkat. Gyöngyös előtt kávéval próbáltunk frissességünket helyrebillenteni, kevés sikerrel. A rend őrei a falu határában leintettek bennünket. Papír átad, papír visszaad, figyelmeztetést kioszt, világítást bekapcsoltat, ami a benzinkút óta nem volt. Ezután, viszonylag könnyedén megtaláltuk az általános iskolát. Taktikai megbeszélés (végig futjuk megerősítése), gyors átöltözés, kullancsriasztózás, nevezés, újabb ruhacsere (ez nem lesz jó, mégis inkább ujjatlanba, megyek) után sikeresen nekivágtunk a választott távunknak.

Futva kezdtünk a Fő utca alattomos emelkedésén. Az ABC után az S patkó jelzésén lefelé haladtunk. A falu határában gyors pillantást vethettünk a helyi kisebbség lakóépületeire. Túl sok időnk nem volt a szociológiai tanulmányunkra, mert még nagyon az elején jártunk, és inkább a patakon átívelő betonoszlopon való egyensúlyozására koncentráltunk. Szalagokat keresve és követve, a még vizes, bokros emelkedős szakaszon, majd a hegyoldat megmászva felértünk Kecske - kőre. A pecsét begyűjtése után, az épület mögött a táj szépségében gyönyörködtünk. Szemben várt bennünket a 2. EP. a Várhegy, alattunk pedig a hátrahagyott falu nyújtózkodott. 

Kecske-kő (forrás:plecs.hu)

Gyors kattintás a géppel, és már folytattuk is a futókirándulásunkat a többiekkel szembe: mi le, ők pedig fel. Ez jellemző volt a túrára, elég sokszor kellett a megtett úton visszamenni, többször is volt szembeforgalom.

Egy kis nehezített pályán, persze nem ott, ahol a szalagozás volt, feljutottunk a Várhegyre, begyűjtve a 2. pecsétünket is. A szalagozás mentén, a magányos szőlőtáblák mellett ismét felfelé kaptattunk, várt bennünket végre az erdős Mátra, amit én nagyon szeretek. Megelőzött bennünket egy UB pólós futó, akinek nagyon megörültem, élt még bennem a júniusi „futó kaland”. A srác nem így érzett, nem volt kommunikatív formában, inkább futni akart, mint beszélgetni, robogott is tovább. Mi is így tettünk, a magunk tempójában. Ezen a szakaszon mozgó ellenőrzőpontra lehetett számítani. A vártnál hamarabb botlottunk bele, ami egy kicsit meg is zavart bennünket. Pecsétet nem adott, mentünk is tovább a fajzati vadászházhoz. Itt bőséges frissítés várt bennünket, házi lekvárok, házi sütik, gyümölcsök, kedves kínálgató pontőrökkel. Gyors evés, - én maradtam a zsíros kenyérnél - ivás, vízfeltöltés után szaladtunk is tovább. A Sástó dombot követően dózer úton találtuk magunkat, ahol egyszer csak elfogyott a jel. Egy jó ideje nem találtunk semmilyen jelzést. Az út tetszett, mert csend volt körülöttünk, letört ágak, levelek mindenhol, de jel és nyom sehol. Rövid tanácskozás után a visszafordulásra szavaztunk. Aztán találkoztunk másokkal is, akik szintén bizonytalanok voltak, ennek ellenére ők továbbmentek az úton. Később a következő ellenőrző ponton összetalálkoztunk velük, hogy csinálták, az ma is rejtély. Végre rátaláltunk az S jelünkre, ami elkanyarodott. Így utólag nem is értem, hogy nem vettük észre, azt az óriási, mély sárnyomot.

Ismét előzgethettük a már korábban leelőzött túratársakat. Mellettünk egyszer csak egy mufloncsapat ugrott ki a ritkás erdőből, akiktől szerintem mi jobban megijedtünk. Mire eszméltem és a megörökíthettem volna a kételkedőknek, addigra már sajnos eltüntek a rengetegbe. Aztán ismét nyugalom telepedett az erdőre. Mi küzdöttünk az emelkedővel, élveztük a sötét fenyőerdős szakaszt. Felértünk a túra legmagasabb pontjára, a 815m Tóthegyesre. Pecsételtetés, fordulás és vágtattunk vissza a lejtős szakaszon. Ekkor már az eső is szemerkélt, ami nem hagyta abba a túra végéig. A lassú folyású Babik forrást érintve átvágtunk a tisztáson, és elértünk a Zsipátó völgybe. Innen ismét meredek emelkedőn felküzdöttük magunkat a Világos – hegyre. A sziklás hegygerincen csodálatos kilátásban lett volna részünk, ha a hegy nem burkolózik felhőbe.

Világos hegy (előző három kép forrása: plecs.hu)

A hatalmas köveken át, meredek, ösvénytelen és vizes szakaszon nem volt egyszerű lejutnia a hegy derekára.

Forrás: plecs.hu

A Nagy Léna nyiladékot követően vízmosásos völgybe értünk, ami szintén egy hangulatos szakasza volt a Mátrának. Tudtuk, hogy van még egy utolsó csúcstámadásunk, amit őszintén bevallva a hátam közepe sem kívánt, itt én legszívesebben befejeztem volna ezt a túrát. Fáradni kezdtem, elkezdett fájni a bal csípőm, az eső kitartóan szemerkélt és még másszak meg 260m szintet? Na nem, mondtam volna, de nem nyavalyogtam hangosan. Gabi adta az ütem helyett a sebességet, már nem volt sok hátra. Csak az a szint ne lett volna. Alig látható ösvényen, három tisztás mellet is elmentünk. A panorámában nem gyönyörködtünk, túl akartunk lenni a Havas 599m. csúcsán, és az ott begyűjtött pecséten. Milyen jó felérni, pecsétet megkapni.

Gyors fotókészítés a szakadó esőben és már ereszkedtünk is a négy kilométerre lévő cél felé. A Tehéntánc bokrai között elértünk a Danka patak mellé. A földút sárpályává változott, a cipőnk nem belesüllyedt, hanem összegyűjtötte a talpunkon a rétegeket. Rátapadt a levágott fű, elszáradt vizes szalma, akár vályogot is vethettünk volna. Csúszott a talaj, így a futás is nehézkessé vált. A falu gazdátlan pincéinél már tudtuk, hogy hamarosan megszabadulhatunk ettől a vendégmarasztaló sártól. A patakon átkelve, végre betonúton, sárosan, csapzottan beértünk a célba.

Pecsét, emléklap, kitűző, kis kaja és pihenés után indulás haza. A szomorkás, borús idő ellenére egy újabb túraútvonalat ismertünk meg a Mátrában és lettünk tapasztaltabbak általa. Este persze nem kellett altatni sem.

 

A nap mérlege 2011.07.23-án:

Emléklap, kitűző, izomláz, sáros cipő

36.6 km egy kis kavarással

1530 m szint teljesítése

6.35 h alatt

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.