Mátrabérc - 2013

2013.04.17. 10:53

megjegyzés

Februárban megnéztem a Mátrabérc Trail hivatalos oldalát, érdemes-e nevezni az edzetlen és elhízott állapotomban. 10 óra a szintidő, 58 km a táv és 2750 m a szintemelkedés. A távtól nem ijedtem meg, de még soha nem voltam olyan versenyen, ami 1900 m-nél nagyobb szintemelkedéssel rendelkezett volna. Megállapítottam, hogy ami engem kilőhet a sorból, az a szintemelkedés. Ráadásul úgy lett elosztva, hogy az első 20 km alatt ebből már 1400 meg is van. Gondoltam, teszek egy próbát és a TT-t lefutom. Két kritériuma volt a Mátrabérc Trail nevezésemnek: 3 órán belül fel kell érnem Kékestetőre és 10 órán belül a célba. Mi is lett az eredmény?

A futás hetében kétszer voltam a Sóstói erdőben dombozni. 1 óra alatt 200 méter szintemelkedést sikerült összeszednem, de a combom nem durrant be, tehát nem nagyon erősített. Amikor éreztem, hogy feszülni kezd, már a domb tetején voltam. Próbáltam tipegve felmenni, nem volt jó. Próbáltam hatalmas léptekkel is, hogy edződjék a combizmom. Sajnos nem éreztem kellően hatékonynak a dolgot. A Mizuno Wave Cabrakan cipőm a lábujjaim tövénél ki voltak már szakadva, de néhány öltéssel összehúztam őket, nem lehet ebből baj. Szombat hajnalban így vágtunk neki az útnak.

A nevezés után 100-200 méter aszfalttal indult a futás. Majd egy jobbkanyar, ahol 10-20 centi mély, sokak által jól megdolgozott sár fogadott. Rögtön félreálltam pössenteni, hogy közben ráhangoljam a fejemet a körülményekre. Elkezdtem a csúszkálós előzést az emelkedőn. Nem esett jól. Belementem minden pocsolyába, mert azok nem csúsztak annyira, mint a dagonya. A tájat sajnos nem nagyon tudtam nézegetni, mert a következő lépéseim helyét tervezgettem. Nagyon sok túrázó volt, ami egy idő után elkezdett zavarni. Eleinte csak kicsit, aztán nagyon. Ennyire nem lehetek antiszociális! Egy részen az útról folyt le a víz, ott sokan átvágtak a vadrózsa bokrok között. Én is így tettem, éreztem, hogy a tüskék szúrnak, ahogy futok benne, majd amikor már nagyon szúrt, lenéztem a lábszáramra. 2-3 tövis állt ki belőle. Kihúzgáltam és az jutott eszembe, a nyílt seb ideális környezete pont az a sár, ami körbeveszi. Ekkor már bele-bele kellett gyalogolnom, mert az emelkedőkön 170 fölött volt a pulzusom. Izzadtam, ittam folyamatosan a vizet, amit az új kulacsövemben (Lafuma Cinetik Belt) cipeltem magammal. Jó az öv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Eddig ivózsákot cipeltem, de nyárra az öv kellemesebb viselet, nagyobb felületen tudok párologtatni. Főleg az én hátméretemmel. :)

Kékestető előtt megjelentek a hófoltok. Egy fickó elkezdett benne ugrálni és kiabált, hogy HÓ! Én speciel rosszul lettem a látványától, mert tudtam, fent már nem csak foltok lesznek, hanem egybefüggő területek. Kékestetőre a hó és a kedvhiány miatt már csak vánszorogtam. Nagyon zavartak a turisták. Ha utolértem egyet, némelyik nem félreállt, hanem elkezdett futni előttem. Aztán sétált. Utolértem, futott. Baszod, állj már félre! Kezdtem besokallni, ami érdekes módon fizikai állapotomra is kihatással volt. Emelkedett a pulzusom. Nem bírtam már felfelé futni. Valamelyik hegytetőn megálltam nézelődni, hogy lenyugodjak. Ekkor azok előztek vissza, akikre azt hittem, sokkal messzebb vannak már mögöttem. Csak jöttek és jöttek. Mint a Lemmingek. Lemming_animation.gifMég jobban felbosszantott. Kékestetőre szétcsúszva bandukoltam fel. 4 óra alatt. Basszus, az egyik kritérium nem teljesült. Még 36 km a cél, ha 6 km/h sebességgel haladok, még akkor is 10 órán belül vagyok, innen most sokáig lejtő, hajrá! A fenét! A hírhedt sárga jelzésen lefelé nem tudtam száguldozni, csúsztam, egyik fától a másikig. Én nem, de az idő rohant. Enyhébb lejtőkön kieresztettem, de a kiszakadt cipőm és a sár miatt a talpam és a talpbetétem(!) alatt apró kavicsok gyűltek össze. A lábam már fel volt ázva a sok pocsolyától, a kis kövek szétdörzsölték. Többször meg kellett állnom kiönteni és kipucolni belülről a cipőt. Alig bírtam utána felállni a földről. A száraz részeken futogattam, de sajnos a talpamon lévő sérülések ennyi idő alatt nem gyógyulnak meg. Összeszorítottam a fogamat, de egy idő után meg kellett állnom, beláttam, ez most nem fog menni. A szakadások miatt a cipő veszített a tartásából, nem fogta már a lábamat rendesen. Lejtőkön ez nagyon rossz volt, előrecsúszott a lábfejem és nyomta a lábujjaimat a cipő orra. Ez Ágasvárról lefelé volt kínos. Már égett a talpam, azt terveztem, hogy a Csörgő-patakba beleállok egy kicsit. Amikor megláttam a patakot, elvetettem az ötletet. Nem csörgött, hanem zúgott lefelé a hegyről. Kihagytam a fürdést. Mátrakeresztesen ettem egy kis háztartási kekszet (nem is kívántam) és nekilódultam az utolsó nagy falatnak. Ez az utolsó 13 km egy nagyon pocsék időeredményt és állapotot szült nálam. Nagyon fájt már a lábam, alig haladtam, előzgettek vissza a túrázók. A legvégén, a hegyről lefelé, Diós-patak előtti köves részen minden lépésnél felszisszentem. A patakban kicsit ácsorogtam. Jólesett. Szégyenszemre rám várt már a kis csapatom, ki tudja, mióta. Elém is jöttek, mi van vélem. Semmi, csak lenulláztam magamat. Végül 11:30 alatt sikerült a mátrai terepvánszorgásom. A Mátrabérc Trail elhalasztva legalább egy évvel. Ide viszont vissza kellene menni jövőre, de korábban indulva, hogy ne legyen ennyi túrázó, mert engem most nagyon zavart.

A Mizuno Wave Cabrakan cipőmet kidobom, teljesen szétment a felső része. Most egy Hoka cipő beszerzésén töröm a fejemet. A T50-en talán még nem az lesz rajtam, de még ebben az évben venni kellene egyet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mizuno.blog.hu/api/trackback/id/tr985230886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.04.17. 11:15:39

nem hoztad meg a kedvem az éppen csak olvadozó időben való terepfutáshoz. :)
de azért keményen végigmentél, gratulálok. nem lehet ilyen terepversenyeken előreküldeni vmelyik frissítőponthoz váltócipőt?

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.17. 11:42:40

@rrroka: nekem ezek a kínlódások hozzák meg a kedvemet. Nincs másik cipőm, így nem lett volna mit előreküldeni. :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2013.04.17. 12:27:25

@BGy: mondjuk nekem is csak reaktivált 1200kiris váltócipőim vannak...

bellone 2013.04.17. 21:34:18

A terepviszonyok, ahhoz képest jók voltak, mint amire számítani lehetett, de messze most volt a legkeményebb (amin voltam). Így is végig turnéztad a Mátrát, ráadásul hosszában!:)
A Hoka-t 3 dolog miatt mindenképpen próbáld ki, mielőtt döntesz:
1) A magas talp miatt sok embernek megbicsaklik benne a bokája. (A térdet viszont kíméli!:))
3) A túl puha cipő is okozhat sérülést!
2) 40+ ezerért már többféle (szinte bármelyik) gyártó csúcskategóriás csukáját számba veheted.

BGy · http://babosi.blog.hu 2013.04.18. 11:39:56

@bellone: igen, más is írta, hogy ki lehet "nyekkenteni" a bokát könnyen a Hokában. Tegnap óta van egy akciós 30 ezerért, ez egy kicsit közelebb van a fájdalomküszöböm felső határához. De még így is nagy bukta lenne, ha mégsem lenne jó. :)) Még gondolkodom erősen a dolgon. Egy biztos, új cipő kell.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.04.19. 15:03:53

Kemény lehetett!

Nekem mázlim van, sz@rrá ázott cipőben, zokniban, sárban, kavicsokkal se szokott semmi baja lenni a talpamnak. Általában ki se szedem menet közben a mocskot, csak ha már alig férek el a cipőben tőle :)

bellone 2013.04.22. 09:15:51

@BGy: Most Pega 28 trail-ben "utazom", 2 párat már elhordtam, egy folyamatban van, egy pedig a szekrényben vár.:) De mielőtt ajánlanék pl. egy Asics-et, mi lesz így a Mizuno vonallal?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása