Tavaly nem tudtam indulni a Bükk déli részén, Cserépfaluból induló Less Nándor emlékversenyen. Ági és Gabi tavaly ódákat zengtek róla. Az idén éppen a kassai maraton utáni hétvégére esett, fogcsikorgatva, de beleegyeztem, hogy kis csapatunkkal elmenjek. Sajnos a tavalyi 42 km az idén nem volt. A 67 km nekem egyelőre sok, a 26 km pedig éppen az a táv, amiért érdemes még szombaton is korán kelni.

Innen is köszönöm a szervezőknek, hogy 9-kor indult a verseny. Addigra össze bírom szedni magamat és a délutáni edzéshez szokott szervezetem is jobban elviseli a reggeli terhelést. 8-ra értünk Cserépfaluba, éppen láttuk a 67 km-esek rajtját. Gabi és András ezen a távon indult, ők már nem kispályáznak. András egy CCC-vel a lábában, Gabi pedig szerintem a jövő évi UTMB(?) reményében. A rajtig hátralévő egy óra nem a téblábolásról, hanem az alibizős bemelegítésről szólt. Versenytársak feltérképezése, bemutatkozás Csanyának, hogy én volnék, aki pontosan megtippelte a T50-re jelentkezők számát. Az egyik srácon egy Mizuno Wave Precision volt. Rajtam is. Nem terepcipő, két éve nem használtam, de jelenleg nincs más, amiben terepen tudnék futni. Mostanában rákényszerülök régebbi cipőim rehabilitációjára. Nagyon elégedett voltam vele, úgyhogy szerintem egy jó darabig együtt tapossuk majd a hegyeket.

Sütő Laci főszervező felvezetésével elindult a kb. 30 fős terepfutós különítmény a rajthoz. Elindult a mezőny. Gyors kezdést nem akartam, mert egy éve hallgatom, hogy az Ódor-hegy meredek, nagyhalál lehet a vége. Ráadásul a 13. km környékén van, addig nem kellene kipukkantani magamat. A mezőny közepén helyezkedtem el. Tamás és az élboly elég hamar eltűnt az első kanyarban, de mondogattam magamban, hogy nem az első 5 km-en kell utolérni őket. Az első emelkedőn szépen haladtam felfelé, előztem is, egy picit le is szakítottam a mögöttem jövőket. Egészen szépen mentek az emelkedők, kiépítettem egy kb. 100 m-es előnyt. Lefelé egy debreceni srác utolért, meg is előzött, de ráragadtam, Cserépváralján mögötte haladtam, majd megint egy emelkedő jött, megelőztem, felértem a tetejére és egy műúton haladtunk. Az előnyöm ismét 100-150 m lehetett, majd elfogytak az utat jelző szalagok. Megálltam, tébláboltam, kérdezősködtem. Mire meglett a helyes út, mindenki odaért, együtt futottunk tovább a Kaptárkövek felé. Ott volt az első ellenőrzőpont (EP). Gyors dugókázás és futás tovább. Itt örökre megjegyeztem, hogy bottal menőkre nem zárkózunk fel. Egy meredek emelkedőn megcsúszott a botja és a fejem mellett suhant el a szúrós vége. A kövek tetején volt egy kb. másfél méter magas fal, amiről le kellett ugrani. Simán vettem az akadályt, de eszembe jutott, hogy Áginak ez magas lesz. Futottam tovább, majd amikor kiszélesedett az ösvény, hátranéztem, jön-e. Nem láttam. Lassítottam, még mindig semmi. Megálltam, közben 5-6 ember elhúzott mellettem. Végre feltűnt Ági is, sikerült leugrania a falról bokakárosodás nélkül. Az 5. km környékén jártunk, nem izgatott az időveszteség. Futottunk tovább, bár én nagyon óvatosan, Ódor-hegy járt a fejemben. A Dobi réti második EP-ig megelőztem egy embert, ismét sikerült szép előnyre szert tennem. Nem mertem gyorsan futni, bár bírtam volna. Az EP-nél ettem-ittam, majd láttam, hogy jön Ági is. Na, akkor megvárom, mert innen trükkösen lehet továbbmenni, el ne tévedjen. Ismét egy emelkedő következett, szépen vettem, haladtam felfelé. A pulzusomat nem mértem, ismét előzés következett. Jól haladtam, nem fájt semmim, nem voltam fáradt, faltam a kilométereket. A Hór-völgybe leérve egy házban volt az EP. Mire odaértem, egy sétáló versenytársat előztem meg. Az EP-ről kifelé 3-4 ember futott. Tehát feljöttem rájuk, nem reménytelen a következő szakaszon az előzés. Az EP-n szokásomhoz híven pöcsörésztem. Ettem-ittam, beszélgettem, majd nekiindultam a rettegett Ódor-hegynek. Egy lankásabb, futható szerpentinnel indult. Itt futottam. Aztán elérkeztem az igazi emelkedőhöz. Itt egy botot felvéve a földről vágtam neki a csúcsnak. Néha egy-egy fánál megálltam pihegni, mert a fülemben zakatolt a szívem. Nem volt vészes, rosszabbra készültem. A csúcson ismét egy EP, ismét pöcsörészés, beszélgetés, majd elkezdtem futni lefelé. Azt vettem észre, hogy nem vagyok fáradt. Elkezdtem gyorsabban futni. Ment az is, nem fárasztott. Rákapcsoltam még jobban, majd tartottam a vágtázó tempót. Persze lefelé nem nehéz! Kiértem a bükkzsérci útra, ahol jobbra kellett fordulni és valami kaput kell keresni, amiről Sütő Laci mesélt. Hát kaput nem, csak egy fityegő szalagot láttam Bükkzsérc "bejárata" előtt. Még az is megfordult a fejemben, hogy a temető kapujáról beszélt, mert az ott volt. Igaz, hogy nem irányban. Téblábolás következett, összegyűltünk ott 3-an, 4-en. Aztán egy ember által még nem járt cserjésen, majd tökön-paszulyon átvágva megközelítettük a Nyomó hegyet. Ez nem volt már magas, tele voltam energiával. Gyors dugókázás, majd vágta lefelé. Itt az úton öklömnyi kövek voltak, nem esett jól a bokámnak. Szőlőskertek között haladtunk, majd egyszer csak az úton keresztbe kifeszített szalagok és tőle jobbra egy leágazáson szalagmaradványok. Hát, akkor arra kell menni. Futottam arra, de amikor már a templom tornya, ahová igyekeztem, a hátam mögött volt és a susnyás a derekamig ért, valamint a beleképzelt utat sem láttam már, megálltam. Jött egy hang a távolból, hogy gyere vissza! Visszakocogtam. Ismét klassz csapat gyűlt össze, valaki szólt, hogy tavaly arra kellett menni, amerre az út a szalaggal le van zárva. Átbújtunk alatta és befutottunk a célba. Ott tájékoztattuk a szervezőket, hogy egy érdekes hozzáállású ember az utolsó szakaszt teljesen összekavarta. Ezzel kb. 20 percet elvéve az időnkből. Nem bosszankodtam, mert szép versenynek éreztem, csak annyi zavart, hogy az elejét elóvatoskodtam. Jövőre nem fogom, újra ott leszek!

Tomi 3. lett a férfiak mezőnyében, Ági pedig a 4. Gabi a 67 km-es távon szintén negyedik lett. Én a nagyon sokadik, nem tudom még az eredményeket. 3:20 lett az időm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.