Lezárult a maratoni felkészülésem első fele. A tervben kitűzött célok megvalósultak, ezen a hétvégén már 35 km-t futottam. A részletes, hetekre lebontott táblázatot a bejegyzés végén tettem közzé. Nehezen indult az év. A havazás és a hideg új futóutak keresésére ösztönzött, ami legalább nyomaiban hasonlít a bécsi aszfaltra. Így ismertem meg szűkebb környezetem, Nyíregyháza északi vonzáskörzetét. Kerékpárút vezet Nyírszőlősre, Nagyhalászba, Nyírturára. Ezeket bejártam, aztán kevés lett ez is. Mivel nem szeretek egymás után kétszer ugyanazon a körön végigmenni, ezért a hétvégén Kemecsére kalandoztam. Ez volt a felkészülés első 35 km-s távja.

Szombaton este kenyérrel és sajttal feltöltöttem a szénhidrátraktárakat, bár nem éreztem üresnek őket. Vasárnap reggel 5-kor keltem, ettem egy kis vaníliás karikát tejjel, valamint a Nyíregyházán pörkölt és általam favorizált, ár/érték arányban kiváló Pasco kávét ittam. Utána motiváló zenéket keresgettem a neten, mert a több, mint három órás futásnál jól jön egy kis figyelemelterelő muzsika. Takáts Tamás DBB-re esett a hétvégén a választásom. Kipróbáltam már a Tankcsapdát, Ákost, Hobót. Mindegyik adott valami pluszt, most Takáts Tamástól vártam ezt. A Pocsolyába léptem számát nem töltöttem fel az mp3 lejátszómra, mert a sok lakodalomban hallott, szintetizátoron előadott változattól már rosszul vagyok. A Polar G3 GPS-t is élesítettem, egyszer írok egy bejegyzést arról, hogy a Polar mérnökei egy alkatrészt kicserélhetnének benne, mert ha nincs meg a kezdő 1.5V, akkor nem indul el. 1.2V-os ceruza akksikkal pláne nem. De ha előtte "bebikázzuk" a vélhetően lassan töltődő pufferkondenzátorát két sorba kötött ceruza akkumulátorral, utána megy. Na, erről majd később. Sok külföldi fórum foglalkozik ezzel.

8:45-kor indultam, a GPS rögtön talált műholdat. Nem kezdtem gyorsan, de itt a Sóstói úton illik még 5.30 min/km sebességgel haladni, sok a gyalogos, a néző. A Nyíregyháza vége tábla után van nem sokkal a 2. km kő, ott visszavettem a tempót 5.40 min/km körülire. Ismét elborzadtam attól, mit művel a Nyírerdő a mi erdőnkkel, lassan nem marad benne fa. A 3. km a felüljáró tetején fogadott. Napsütés, 3 C fok volt, jól éreztem magam. Rákanyarodtam a Kemecsei útra és az állatkert mögött elhaladva hamar Sóstófürdőn találtam magamat. Az 5. km-nél van egy benzinkút, ott egy fekete kutya futott felém, de láttam, hogy barátságos, csak szagolni akar. Beállt mögém, hiába magyaráztam neki, hogy menjen vissza a gazdájához, nem tette. Jött mögöttem szorosan. Néha kiment az útra, olyankor dudáltak a sofőrök és mutogattak nekem, hogy csináljak valamit a kutyámmal. Ezután "örültem" neki, hogy nem csak a saját későbbi bajommal kell majd foglalkoznom, hanem a kutyával is. Sokszor hátranéztem, mindig ott volt mögöttem. A 9. km-nél hátranéztem, kutya sehol. Ej, megörültem, de csak egy pillanatra, mert akkor éppen mellettem volt. A Nagyhalász - Kótaj - Kemecse elágazásnál utóbbi felé vettem az irányt. Itt már nincs bicikliút, az út szélén, vagy a keskeny és sáros padkán tudok futni. A kutyának volt esze, jobb oldalamon, az út szélén futott, így ha jött kocsi szembe, én mentem be a sárba és az akácosba, nehogy elüsse a kocsi. Jött velem rendületlenül. A lábaim, szervezetem jól bírta a távot, iramot. Kemecsére beérve a kutya beizgult teljesen. Na, gondoltam, itthon van. Tévedtem. Átvágtattunk párban, mert ekkor már a közös 10 km összekötött bennünket. Kemecsén még csak kocsival jártam, de reméltem, hogy futva sem vétem el a Nyírturára vezető utat. Ehhez el kell hagyni Kemecsét, átmenni a síneken és rögtön jobbra kanyarodni. Itt van valami telep kerítéssel körbevéve, amin belül egy hasonló kutya futkorászott. Mondtam is az én kutyámnak, hogy ott van anya, menjél oda hozzá. Nem ment. Az úton elütött macskák, rókák és egerek sem érdekelték, sőt a pocsolyákból sem ivott, pedig felmerült bennem, hogy talán szomjas lehet. Én már az voltam. Ez a szakasz elég nehezen telt el, de talán csak fejben volt nehéz. A Nap szemből sütött, a szurkos felszínű útról visszaverődött a fénye, ami zavaró volt, ráadásul hosszú egyenesekből áll. Egyesek szemétlerakónak használják az útszéli árkot, de nem tudom kik, mert összesen egy autóval találkoztunk, pedig majdnem 1 órát futottunk rajta. Beértünk Nyírturára, éppen 11 óra volt, a templomban harangoztak, vonultak az emberek misére. A kutyámmal félbevágtam a menetet, bár ő fekete volt, nagyon nem lógott ki a sorból. Én már annál inkább a piros felsőmmel és négy kis kulaccsal a derekamon, valamint egy fél banán volt a bal zsebemben. A falu határában a kutya egy kerítéshez ment, csinált valamit és egészen jól lemaradt. Elfutni nem tudtam előle, pontosabban nem bírtam, mert itt már a 25. km-emnél jártam és még 10 hátra volt. Tekintgettem hátra, kutya sehol. Megkönnyebbültem, de egy fél perc múlva már láttam, hogy lohol utánam. A fenébe! A Nyíregyházáig tartó úton már nézegettem, milyen szép a szőre, mintha ki lenne fésülve, csillog is és ami feltűnt, hogy a megolvadt hótól keletkezett pocsolyákból nem iszik, útszéli dögökkel nem foglalkozik. Nem hiszem, hogy kóbor kutya lenne. Egy helyütt még két kis vakarcs nekünk rontott, de engem megkíméltek, futótársamnak ugrottak. Végignéztem a csatát, beavatkozni nem akartam. Kutyám ügyesen lerázta a kis méregzsákokat. Beérve Nyíregyházára ismét elkanyarodtam a Tesco mögé, hogy még az erdő felé kerüljek egyet. A kutya odament egy kukához, majd egy nyitott kerítéshez. Na, itt az alkalom! Jött egy kanyar és még egy. Leráztam. Gyorsan futottam, most lerázom. Hátratekintve láttam, hogy megint nyargal utánam. Itt már voltak gyalogosok, gyerekeket sétáltató anyukák, olyankor átmentem a másik oldalra, nehogy megijedjenek a gyerekek, vagy a kutya kattanjon rájuk, mert semmit nem tudtam volna csinálni. Már csak abban reménykedtem, hogy engem büntetnek meg, hogy póráz nélkül sétáltatom. 33.5 km volt a lábamban, jött egy közkút az erdő szélén. Megálltam, engedtem neki vizet, magyaráztam, hogy igyon. A kifolyt vizet is csak a fém vályúból lefetyelte ki. Két perc volt mindez, aztán futás haza. Jó volt megállni, 3 óra 25 perc alatt tettem meg a 35.1 km távot. Ezzel a felkészülésem eddigi leghosszabb távját tettem meg. A bal térdem érzem, de az már indulásnál is fájt egy kicsit. És akkor hadd szóljak a cipőmről, a szeptemberben vásárol Mizuno Wave Rider 14-ről. Nem abban futottam. Már januárban letettem arról, hogy hosszút fussak benne. Más, mint az előző Wave Rider 13. Ebben 12 km fölött érzékeny lesz a térdem. Rövidebbnek is érzem, nyomja a lábam. Külföldi fórumokat olvasgatva másnak is ez a véleménye, hogy fél számmal nagyobb kell belőle. A gyártó elismerte, hogy tényleg más egy kicsit a Wave Rider 13-hoz képest a talp kiképzése, és sok rá a panasz, ezért a Wave Rider 15-nél visszatért a 13-as koncepciójához. Én is visszatértem, de nem a 13-ashoz, mert azt ugye szétbontottam, hanem a 3 éve vásárolt Wave Tempusban futok, amiben most kb. 1500 km van már benne. Érzem, hogy kevesebb a csillapítása, de semmi panaszom nincs hosszú futások után. A Wave Rider 14 marad 10-12 km-s erdei cipőnek.

A maratoni felkészülésem első kilenc hetének a statisztikája. A negyedik hét azért lóg ki a sorból, mert a Téli Mátrán XL-en voltunk, ott nem "futottunk" gyorsan.

Hét	Edzések száma	Összes távolság	Összes idő	Átlagtempó	Átlagsebesség	Átlag edzésidő
1	4	45.8	04:22:14	00:05:44	10.48	01:05:34
2	3	44.4	04:08:37	00:05:36	10.72	01:22:52
3	4	49.7	04:35:03	00:05:32	10.84	01:08:46
4	2	49.2	08:16:37	00:10:06	5.94	04:08:18
5	3	21.4	02:07:47	00:05:58	10.05	00:42:36
6	4	54.0	05:13:37	00:05:48	10.33	01:18:24
7	3	50.4	04:44:50	00:05:39	10.62	01:34:57
8	4	67.8	06:11:13	00:05:29	10.96	01:32:48
9	4	74.5	06:52:24	00:05:32	10.84	01:43:06
ÖSSZESEN	31	457.2	46:32:22	00:06:06	9.82	01:30:05

 

Tegnapi útvonalam.

Hogy mi lett a kutyával? Kiderítettem, hogy egy nyíregyházi ember keresi már a neten, Jacknek hívják, egy éves. Felvettem a kapcsolatot a gazdájával, ők is az utcáról fogadták be. A képen Jack van három hónapos korában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.