Még tavaly decemberben erősen felizgult állapotban jelentkeztem a 2010-es Bécsi Félmaratonra. Abban az időben bivalyerősnek éreztem magam, csak az egyéni csúcs megdöntése zakatolt a fejemben. A verseny honlapjának megtekintése és a versenyre átutalt pénz visszaigazolása között nem telt el fél óra sem. Nincs visszaút. Ebben az időben hétközben két alkalommal futottam 14 km-t és hétvégén mindig egy 20-ast tettem a lábaimba. Gondoltam, ha így készülök, nagy meglepetés nem érhet. Január egyik szombatjának reggelén a 20 km-ből csak 11 lett, de az is szenvedéssel. Délben már a központi ügyeleten voltam, mert nem éreztem magam jól. Bármennyire is hihetetlen, életemben először antibiotikumot írtak fel nekem. 34 évet lehúztam úgy, hogy csak Kalmopirint, Maripent és Algopirint szedtem. Itt ütött be a krach. Minden ántibiotikum lenyelése után émelygés és szédülés fogott el. A doki mondta, ez természetes, mert a gyógyszer nevében is szerepel az XL, tehát egy lórugást kapok minden alkalommal. Ez olyan jól sikerült, hogy a gyógyszer szedését abbahagyva is émelyegtem, szédültem. Egy hónap edzés teljesen kimaradt. Az émelygésre felírtak nekem egy csomó gyógyszert, de pár nap múlva leálltam mindegyikkel és inkább a büdös kéksajtot választottam, hátha az abban lévő penészgombák helyrerázzák a bélflórámat. Igazam is lett, bár kontrolcsoportot nem foglalkoztattam és kettős vakteszt sem volt. Március elején ismét elkezdtem edzeni, de csak óvatosan. 6 perc/km sebességgel készültem a félmaratonra. Célom ekkor még az volt, hogy le tudjam futni. Mivel elég gyorsan kezdett a kondim helyrerázódni, már a két órán belüli célbaérésre vágytam hamarosan. Egyik edzés alkalmával észrevettem, hogy a cipőm sarkán belül az anyag elfoszlott és az alatta lévő szivacs is az enyészeté lett. Mi sem egyszerűbb, leragasztottam Leukoplasttal és elindultam a Nyuszifutáson. Nem volt jó ötlet a ragasztás, mert gyűrődött és egy mély sebett csiszolt a sarkamra. Mindez két héttel a félmaraton előtt. Egy hét ismét kimaradt, mert gyógyulnia kellett a sebnek. Utolsó héten elmentem még két hosszabb távot futni, de csak a terepcipőmben mertem, mert annak puhább a sarka. Eljött a verseny előtti péntek!
A nagyobbik lányom egész éjjel hányt, nem aludtunk emiatt. Kérdésessé vált az egész kinrándulás emiatt. Eldöntöttük, hogy várunk délig és meglátjuk, miként alakulnak a dolgok. Délig jobban lett, de úgy határoztunk, hogy csak a feleségemmel megyek, a gyerekek itthon maradnak a nagymamával. Kettőkor el is indultunk Pestre. Az éjszakát Pesten töltöttük. Nekem nem sikerült aludni, mert tőkehalmájjal kényeztettem magam és egy hirtelen ötlettől vezérelve a konzervdobozból kiittam az olajat, kenyér nélkül. Mindezt az ilyen-olyan omega zsírsavak bűvöletében, de rögtön tudtam, hogy baromság volt. Egész éjszaka rosszul voltam. Reggel 6-kor már vártam, hogy csipogjon az órám. Összeszedtük magunkat és irány Bécs!
Dél körül értünk Bécsbe az Expora, ahol a rajtszámot át kellett venni. Előre izgultam, hogy ez a sok ember miként fog ott tolakodni, de nem volt tömeg. Egy hatalmas csarnokban volt kiállítással egybekötve a rajtszámfelvétel. Kiállított az ASICS, a Mizuno, a Hervis, Kilimanjaro, Erste Bank, Isostar, Powerade, PowerBar, stb. Minden standot megnéztünk, hátha valami repi cucchoz lehet jutni. PowerBar Rideshots-ot és egy energiaitalt szereztünk. A Hervis egy bolhapiacrészleget is lekerített magának, ahol eszeveszett turkálás folyt, mert 5-20 euróért technikai és utcai ruházat volt fellelhető. Mi is beálltunk, ott sok idő ment el, de csak egy Mizuno felsőt vettem, amiről kiderült, hogy nem is jó rám. A bejárat előtt megettünk egy hotdogot (mit bartwurst) és elindultunk a szállásunkra. Nem használok navigációt, mert térképgyűjtő vagyok. Emiatt egy órába tellett, míg megtaláltuk a szállásunkat. Nem volt piros sehol a lámpa, nem tudtam nézegetni a térképet. :)
A szállásunk nagyon kellemes volt, Bécs északnyugati részén egy borvidéken (weinland) aludtunk. Az asztalon két üveg bor várt bennünket, persze 12 euró fejében. Az asztalon látható a Bécs térképem is.
Otthonról hozott újságokat olvasgattam, szunyókáltam és a végén kipróbáltam a kádat, amiben ki tudtam nyújtani a lábam!
Mivel a start és a cél nem egy helyen volt, ezért a feleségemmel meg kellett tervezni, hogy hol hagyjuk a kocsit, hol találkozunk. Felkészülve minden lehetőségre. Nekem van egy pár adóvevőm (walkie-talkie), amiket ilyenkor mindig magammal hozok. Jó ez olyankor is, amikor más családdal jövünk-megyünk és a kocsikban tudunk beszélgetni. A térképen egyeztettük a helyeket, metróvonalakat, kijelöltünk több találkahelyet is. Aztán a német Big Brothert bámulva elaludtunk. Előtte még néhány sms-t váltottam Helemburgis "sporttárssal" is, aki nagyon kedvesen hívott egy délutáni futásra. Teljesen hulla voltam, nem tudtam menni, de jövőre mindenképpen szerét ejtjük ennek is!
Reggel 5-kor keltem. Ismét nem aludtam jól, a tükörből Derrick nézett vissza rám. Nem kezdődik jól. Gyorsan eldöntöttem, hogy a terepcipőmben fussak, vagy az aszfaltos, lyukas sarkúban. Mivel a sebek dörzsöléssel keletkeztek, ezért gondoltam, hogy a súrlódást csökkentve, nem okozhat gondot a lyukas cipő sem. Mi legyen a súrlódáscsökkentő? Megvan! Kaptunk egy csomó szórólapot a startcsomagban, azok szép fényes műnyomóra vannak kinyomva, jól csúsznak. Az ötlet jó volt. Egy egész lapot, hogy mindenhol felfeküdjön, a sarkam mögé csúsztattam, a kilógó rész lehajtottam és Leukoplasttal a cipőmhöz rögzítettem.
A szállodát gyorsan kifizettük, ettem egy kiflit és irány a starthely. Ekkor fél nyolc volt, a rajt 9-re volt írva. Mivel március elején már jártam ott, ahol a rajt volt, ezért otthonosan mozogtam a környéken. Az Alte Donau metrómegálló mellett sikerült megállnunk. Még egyszer leteszteltem a cipőmet és úgy döntöttem, abban indulok. Előző nap az Erste Bank standján olyan karszalagokat osztogattak, amin rajta voltak az időeredmények km-s bontásban, attól függően, mikor akarsz beérni. Én egy 2 órást tettem zsebre. Végül nem raktam fel a karomra, mert elfelejtettem.
A metróból özönlöttek az emberek, de tolakodás, lökdösődés nem volt. Rögtön itt volt egy magaslati wc, a képen a narancssárga, ahol a férfiak könnyíthettek magukon. Ami megdöbbentett, hogy nagyon sokan nem mostak kezet utána. Biztos tiszta még a pajszerük reggel nyolckor.
Bemelegíteni nem szoktam, de kb. 10 másodpercig egy kicsit szökdeltem, mert a levegő még csípős volt. A nap sütött, de nem zavaróan, mert mi nyugat felé futottunk.
A hideg idő miatt sokan bemelegítettek és kukászsákot húztak magukra és úgy mászkáltak. Párban, hogy ne legyen annyira égő? Az egyik képen jól látszanak. Mindenki kapott egy szép erstés műanyag zsákot, hogy a ruháit abba tegye és a megfelelő teherautóban adja le, mert a célhoz átszállítják és ott visszakapja. Az alábbi képeken a teherautók jobb oldalon látszódnak és a bennük lévő sok leadott zsák is. Nekem nem volt mit leadnom, mert a feleségem jött velem és ő cipelte a melegítőmet. Köszönet érte innen is! Folyt. köv.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.04.21. 22:21:55
Az tippelem, hogy a megbuherált cipő további gondokat fog okozni. Az én régi cipőmnek is kilyukadt hasonlóképpen belül a sarka, de úgy lyukasan sem töri a lábamat. Próbáld ki csak úgy, persze gyógyult lábbal.
Navixaf · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.04.22. 10:38:08
Nem ér mindenfelé futkorászni, miközben a közönség unatkozik :-)
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.04.22. 16:17:44
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.23. 14:17:18
izgulok nagyon! :D hajrá BGy!
Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.04.24. 09:54:54
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.04.25. 16:58:14
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.04.26. 19:51:52
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.26. 22:05:14
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.27. 09:10:20
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.27. 10:52:17
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.27. 11:08:51
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.27. 12:04:07
nálam külsőleg a sarok kopása jelzi, hogy csere kell. ha megnézem hátulról a cipőt, az egyik felén (lábtípustól függően kívül vagy belül, nálam kívül pronáló lábon) meg van rogyva a csillapítás, és ugyanitt a talp is majdnem simára van kopva.
ha nem fáj, akkor fuss nyugodtan, de 1000-1200 fölött szerintem inkább cserélj, nehogy ebbe sérülj bele, és ki kelljen hagyni akár egy hetet is a vasapu felkészülésből. :)
kg_kilo 2010.04.27. 12:34:46
Amúgy meg futás közben diktafonra nyomjad a folytatást és linkeld be ide :D
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.27. 13:44:07
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.27. 14:48:14
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.04.27. 18:29:28
Elkezdtem írni a befejező rész!
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.04.27. 19:11:51
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.27. 20:20:32
Várom a beszámolódat, remélem Neked is tetszett a Bécs-Marathon.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.28. 05:28:32
kg_kilo 2010.04.28. 12:01:53
Vasapu · http://vasapu.blogspot.com/ 2010.04.28. 13:45:46
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.04.28. 18:48:03
szerintem vszínüleg le tudnám, de vszínű az kevés a futásban... meg kell csinálni vmikor. :) október sanszos.
Utolsó hozzászólások