Kevés időm van, ezért lassan haladok a beszámolóval, pedig igyekezni kellene, mert a finom kis részletek kikopnak az ember fejéből.

Ott hagytuk abba, hogy Helemburgis célbaért az első szakaszán és elnézést kértek egymástól dugókás nénivel, mert az adrenalin lecsengése ezzel jár. Ezen a ponton Félix váltotta a "Hölgy" (ez egy utalás, nem a nemiség megkérdőjelezése!) versenyzőnket. Én átadtam a bringát Szaszitnak, éppen jókor, mert már nagyon fájt a fenekem, teljesen elnyomta az ülés. Bepattantunk a kocsiba és irány Balatongyörök. Zsola ekkor hol volt? Ja, tudom! Balatongyöröknél megálltunk egy vendéglátóipari egységnél, hogy kiürülő készleteinket feltöltsük. Ezzel el is ment egy kis idő, mert utána rohanva kerestük meg a váltópontot. Odamentünk a megadott koordinátákhoz Pákó segedelmével, de ott nem volt semmi. Éppen jött egy futó balról és egy bringás jobbról. Bíztunk benne, hogy a "hol a váltópont" kérdésünkre a két ember válaszának lesz közös halmaza. Nem volt, mind a ketten a másik irányba mutattak. Mi a rossz irányba indultunk, úgyhogy a végén az utolsó pillanatban értünk a megfelelő váltóponthoz. Előtte még egy golfpálya szélén csorgattam, bízva abban, hogy aki messziről néz, az azt hiszi, golfütő van a kezemben. :)

Ezen a ponton Félixet váltottam. Sajnos se fejben, se testileg nem volt időm felkészülni erre a szakaszra, úgyhogy nagyon rosszul indult. Itt már sík volt a terep, a bicikliúton futottunk, de a Nap szemből sütött és nagyon. Melegem volt és napsütés is zavart. A sapkám a kocsiban volt...a szakasz elején, kb.65 km-re Tihanytól utolértem Vozár Attilát. Elég szar állapotban volt, kiabált a kísérőivel és öklendezett. Szaszittal azt beszéltük, hogy tuti, hogy nem jön végig. Megelőztem! A napsütés nem csökkent, árnyék nem volt, éreztem, hogy pirul a fejem rendesen. A pulzusommal sem voltam elégedett és itt készültek rólam a legrosszabb fényképek. :) A táv 11,7 km volt.

Itt láthatók az órám által rögzített paraméterek. Az órát nem sikerült akkor megállítanom, amikor beértem, az látszik is a pulzusomon, kb. hol álltam meg.

 A célban már vártak a többiek, Zsola váltott, Helemburgis kísérte biciklivel. Keszthelyen nagy volt a tömeg, nem tudom miért, talán központi helyen váltottunk? Nem vacakoltunk sokat, mert Zsola jó iramban szokott futni, beültünk a kocsiba és irány Balatonberény. Menetközben még kikiabáltunk Zsolának, aki 4 perc körüli ezrekkel tolta a 12,8 km-ét egészen Balatonberényig. Innen folytatom hamarosan....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.