Nagyjából egy fél éve kezdett el érdekelni a terepfutás. Itthon mindig terepen edzek, hiszen erdőben futok, de ez síkvidék, igazán nagy, megerőltető emelkedő nincsen benne. Városi félmaratonokat meg lehet unni. Ha az elején jól elcsípi az ember a tempót, akkor monoton lesz az egész. Egyedül a város és a futótársak nézegetése lehet a változatosság a 21,1 km alatt. Kassán már kétszer futottam félmaratont, a második nem volt akkora élmény, mint az első. Prágába már nem is tértem vissza másodjára. Az idei Nike Félmaraton sem vonz nagyon, de sok Futóblogos cimbora ott lesz, ezért neveztem én is, nehogy kimaradjak egy ismerős közösség futó élményéből. Jövőre Bécsbe is csak azért szeretnék visszamenni, mert a jelenlegi állás szerint ott futom le az első maratonomat. Éppen Bécsben vettem az első terepcipőmet, a Mizuno Wave Cabrakant, amit akkor még a Mátrabérc motivált. A Mátrabérc kimaradt, mert egy héttel volt később a Bécsi Félmaraton után. A júniusi Ultrabalaton első szakasza emelkedős volt. Már ott is megfordult a fejemben, hogy milyen jó hegyre futni. Ott még aszfalton, de a Bükki Hegyi Félmaratonon már erdőben futottam fel a hegyre (2:15). Akkor még bele kellett sétálnom, mert teljesen tapasztalatlan voltam, milyen stílusban is kell hegyre futni. Után a Tokaji hegyre akartam felfutni, de a legnehezebb oldalát választottam, nem sikerült. Ezek után neveztem a Börzsönyi Hegyi Félmaratonra. Erre már fejben is jobban készültem, tudtam, mi vár rám. A fizikai felkészülés abból állt, hogy az erdőnkben van egy kb. 8 méter magas domb, arra futottam fel egymás után többször. Sajnos nem elég magas, mert a 8 méter magas szinthez hozzá lehet szokni könnyen, a combom meg sem érzi, versenyen viszont nem ér véget az emelkedő 8 méter után. A különböző futóstílusokat viszont ki lehet próbálni. Nagy léptekkel felmenni baromi fárasztó, ezért a "lábujjhegyre érkezés kis lépésekkel" stílust találtam a legkevésbbé fárasztónak.
Augusztus 14-én elmentem Diósjenőre és neveztem a versenyre. A rajthoz kb. 1 km-t kellett gyalogolni felfelé, már az is megijesztett. Beszélgettem közben egy idősebb emberrel, aki Nyíregyházán a veterán EB-n is indult. Nem voltak jó élményei, mert a doki kiszedte a sorból 10 000 méteren.
A rajtnál mindenki melegített. Az útvonal egy aszfaltozott szerpentinen indult, gondoltam az első kanyarig elfutok. Húha, gondoltam két lépés után. A pulzusom 150 körül volt, nem is akartam feljebb menni. Emelkedett rendesen az út! A rajtjelet egy vadász adta, elsütötte a puskáját. Szerintem belelőtt a RAJT feliratba, ami két fa közé volt kifeszítve, de legalább nem ránk hullottak vissza a sörétek. A mezőny (50 ember) elindult. Kb. 40 ember elkezdett eszeveszett tempóban felfelé futni az emelkedőn. Én nem mertem, mert tudtam, hogy 10 km ilyen emelkedő van előttünk. Mögöttem 10 ember volt. Az első kanyarban, kb. 600 m után utolértem 2 embert. A pulzusom nem engedtem 155 fölé. A 2. km után volt egy kis lejtő, ahol sokan nekiálltak vágtázni, én viszont ezt a szakaszt szántam egy kis pihenőnek, 141-es pulzussal futottam lefelé a kb. 800 m lejtőn. Ekkor sokan visszaelőztek. Viszont ismét egy emelkedő jött, ami utána 7 km-en keresztül kitartott. Itt előztem ismét sokat. Aztán egyszercsak nem volt előttem senki, mögöttem sem hallottam lábdobogást. Az út sáros volt, mert előtte esett, egyedül a magasabb területeken volt szárazabb, gondolom, onnan már lefolyt a víz. A képen a számok a frissítőállomások számát jelzi. Egy terepjáró platójáról adták a vizet.
Gyönyörű volt az erdő, aljnövényzet nem nagyon volt, messzire el lehetett látni a fák között. A levegőt harapni lehetett, haraptam is rendesen. Egyszercsak feltűnt előttem egy ember, kulacsövvel, fülhallgatóval felszerelkezve. Meg kell előzni ez zakatolt a fejemben. Hamarosan sor került erre is, nem bírta az emelkedőt, belesétált. Néztem az órámat, ami szerint hamarosan elérem a 450 m szintet. Ez erőt adott. És méterre pontosan egyszercsak elkezdett lejteni az út. Nem elbízva magamat, egy kicsit gyorsítottam. Kb. féltávnál jártam. Avarszőnyegen kellett futni, nagyon jó volt. Pocsolyákat nem bírtam átugrani, inkább kikerültem. Öt perc lejtő után a kulacsöves fickó utolért. Ment, mint a meszes, elszáguldott mellettem. A Kemence patakon át kellett gázolni, mert annyira széles volt, hogy átugrani senki nem bírta. Sokszor az úton futó kicsi horhosok miatt nehéz volt haladni. Nem is mertem nagyon kiengedni a lábaimat, hiába lejtett az út. A patak után volt még egy kis emelkedő, itt a kulacsöves embert ismét megelőztem és nem is láttam többet. A befutóig lejtő volt, de annyira köves volt a vége, hogy minden lépést meg kellett fontolni, nehogy a bokám kitörjön. Ez nem panasz, ez tetszett! 2:08 alatt sikerült beérnem. Azóta gondolkodom, hol lehetne még azt a 8 percet lefaragni és csak az emelkedő szakaszokon. De 8 percet? Az nagyon sok! A diósjenői kempingben utána le lehetett zuhanyozni és tisztán, illatosan hazamenni. Jövőre veletek ugyanitt!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2010.08.23. 10:21:45
az időfaragással egy nagy baj van, legjobban lefelé lehet, ami kurva veszélyes és ha nem történik konkrét pofáraesés, akkor is szétcseszheti az ember lábát. :/
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.08.23. 11:03:25
HelloJozsi 2010.08.24. 09:15:16
Mondjuk az eredményeimen meglátszik, mikor vettem komolyan a futást. Az első versenyen 1:41-gyel sikerült teljesíteni, amit 3 (vagy 4?) év alatt letornáztam 2:14-re, ami az idei eredményem volt. Én bizony elég sokat kellett, hogy sétáljak :(
Szóval engem mindenesetre sikerült megelőznöd, (ami sajnos jelen kondim mellett nem nagy cucc)
Nem írtál viszont arról, hogy milyen kitűnő babgulyást adnak minden évben, én csak ezért járok vissza :D
Ami a lefaragást illeti, lehet azt a felfelé tempót is javítani, csak hát ahhoz tényleg hegyen kell edzeni, nem tudom, hogy lehet ezt imitálni. Lefelé viszont tényleg tolni kell, ami a csövön kifér, ehhez jó a sok gyakorlás. Minden terepversenyen érzem az előnyét, hogy én a Bükkben szocializálódtam mint futó, még ha az erőnlétem olyan siralmas is mint most, akkor is sikerül lefelé előznöm legtöbbször.
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.08.24. 16:17:56
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.08.30. 16:35:53
szaszit 2010.08.30. 19:17:28
De ha most nem érsz rá akkor két hét múlva lesz a párja:
www.schneeberglauf.at/
10km/1200m szint
HelloJozsi 2010.09.03. 11:57:41
ipolyerdo.hu/index.php?op=news&id=519
Gondolom fotók is csak lesznek előbb-utóbb :)
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.09.03. 13:22:14
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.09.03. 13:25:17
szaszit 2010.09.06. 00:03:07
Jövő héten triatlon VB lesz, belefagyunk a Dunába:)
A Jungfrau 2011-es nevezés októberben indul, kértem róla hírlevelet, szerintem gyorsan be fog telni.
HelloJozsi 2010.09.06. 10:59:11
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.09.06. 12:58:40
@NJoco: Akkor jó futók vagyunk, mert előztünk meg másokat is. :)))
Utolsó hozzászólások