Múlt héten DK berlini futása után a Futóblog közössége felbolydult. A bejegyzésekhez több, mint 200 hozzászólás született. Gergő tavaly októberben 4 órás célidőre vállalkozott az idei Berlini Maratonon. Az edzéstervét rendszeresen megosztotta velünk, véleményeztük. Sokan mondták neki, menni fog, sima ügy, stb. Az ördög ügyvédjeként én akkor írtam neki, hogy nincs realitása, annak ellenére, hogy egy éve van felkészülni. Mire alapoztam az akkori állításomat? Van bennünk valami közös Gergővel. Ő a túlsúlyos zónából jön a futóalkat felé, nekem viszont nincs futóalkatom és nincs klasszikus futómozgásom. Emiatt egy maraton teljesítéséhez sok munkára van szükségünk. Nem sok 10-15-20 km-re, hanem 30-35 km-re, legalább 4-5 alkalommal egymást követő hétvégéken. Bizonyítandó, lefutottam életem második, Kassán első maratonomat.

Kassa a maratonról szól, eddig négy félmaratont futottam ott, de itt volt az ideje a tényleges versenykiírás teljesítésének. Szokás szerint megbetegedtem egy héttel a verseny előtt. Láz, nátha, pihenésre semmi idő. Kitömtem magamat gyógyszerekkel, gyógyteákkal, de még szombaton is be kellett vennem egy Algopyrint, hogy a rajtszámátvételnél ne gőzölögjek a láztól. Minden a futás ellen szólt. Egyedül az mozgatott, hogy megmutathassam, egy jól megválasztott kezdeti sebességgel végig lehet menni szenvedés és séta nélkül. Nagyon sokat segített a stratégia megtervezésénél Muhari Gábor Maraton gondolatébresztője.

Reggel az ébredés egy kínszenvedés volt. A fejem hasogatott, lüktetett, teljesen kába voltam. Gyógyszert már nem akartam bevenni, nehogy kedvem szottyanjon aludni valahol féltávnál. Felöltöztem futócuccba és kimentem az utcára egy próbakörre. A pulzusom felugrott az egekbe (160 bpm), de mentem tovább, mert mint az élettani rendszerek többsége, túllövéses lehet, majd beáll. Be is állt 140-re. Pont jó!

Iszonyatos fejfájással érkeztem a rajt helyszínére. A rendezők változtattak ez eddigieken. Rajtzónák voltak, külön a félmaratonosok, a maratonosok és a csajok. Voltak iramfutók sárga lufival, rajta a célidő. Mögöttem álltak a 4:30-as iramfutók. Ha nem látom őket magam előtt, akkor már javítottam a legutóbbi időmön. A rajt után egy perc kellett, míg a startvonalhoz értem. Fölöttünk 5-6 méterre lebegő robothelikopterről filmezték a futókat. Nagyon klassz volt. Már az első 10 méteren megelőzött a 4:30-as iramfutó lufi. Basszus, ennyire lassan kezdtem? Az órám 150-es pulzust jelzett, nem voltam hajlandó gyorsítani. Hamarosan leesett 135-136-ra. Nem átmenetileg, mert egy picit vártam. Az iramfutó lufija távolodott.

"Belehúztam", és 140-ig engedtem a pulzusomat. Mindenki suhant el mellettem, nehéz ilyenkor visszafogni a lovakat, de vissza KELL! A rajtszámokból lehetett tudni, ki milyen távon indult. Hátranéztem, nem voltak sokan mögöttem. Nem érdekel, a 140-145-ös pulzust tartani kell és inni mindenhol. Itt adnak izót is és van nálam egy gél, amit a rajtcsomagban adtak. A gélt három km-en keresztül igazgattam, mert nincs zsebem, a gatyám korcába tettem fejjel lefelé, hogy befelé ne csússzon. Dörzsölte az oldalam, meg kell találni az optimális helyét. Legalább ezzel is telt az idő. Az első km-t jelző tábla, amit észrevettem, a 3. volt. Itt ellenőriztem a sebességemet, 18 perc alatt lett meg, ami 6 perces ezreket jelent, és 4:12-es célidőt. A 4:30-as lufi előttem, tehát reményeim szerint folyamatosan lassuló tempóban futnak, nem kell velük még foglalkozni. Majd a 35. km környékén. A pulzusom nagyon szépen tartotta magát 140 környékén. Úgy terveztem, hogy 15. km-nél feljebb engedem 145-re, de amikor a 15. km-nél jártam, egyszerűen nem mertem. A tempóm nem lassult, kicsit gyorsultam is. A 4:30-as iramfutókat 13. km-nél értem utol és előztem meg. Addig persze nehéz volt abban a tudatban futni, hogy kint vagyok ebből az időből. Ha lett volna nálam egy íj, tuti, hogy kilőttem volna. A frissítőpontoknál izó nekem nem maradt, mert a félmaratonisták, akik gyorsabbak voltak, mint én, letarolták az asztalt teljesen. 16.km-nél elkezdtem utolérni sétáló, lassuló félmaratonosokat. Nem én gyorsultam, ők borultak meg elég látványosan. Itt megittam egy magnéziumos vizet.

A Kassai Maraton két 21,1 km-s körből áll. Éppen az első köröm végén jártam, amikor a felvezető autó ledudált az útról, mert a kenyai maratoni befutó éppen érkezett. Elsuhant mellettem, kicsit kiélveztem a neki szóló tapsot és ámuldoztam a mozgásán. Pályacsúcsot futott, 2:07.01, KIMAIYO Lawrence Kimwetich. Én ekkor fordultam a második körömre, kicsit még várni kellett a befutómra. A második kört már csak a maratonisták kezdték meg, előttem 100 méterre voltak és mögöttem is. Egyedül futottam, már nagyon vártam, ezt szeretem. Egyedül a gondolatokkal. Váltóban futók vágtáztak el mellettem, velük a 35.km-nél még találkoztam, ahogy a frissítőpontnál lihegnek. A második körben frissítették a frissítők kínálatát. Megjelentek a klasszikus hosszútávra szánt kaják. Banán, citrom, cukor, három fajta izó. Szőlőcukrot kívántam a 22. km-nél, bele is markoltam és utána vettem észre, hogy sima kockacukor. Na, mindegy, ha már itt van, elropogtatom, csak a végén nehogy nyerítsek is egyet.

Frissnek, erősnek éreztem magamat. A cukor és izó után egyik pillanatról a másikra felugrott a pulzusom 160-ra. 150-es zónát teljesen kihagyta. A cukorra fogtam, vártam, hogy majd visszaáll idővel 155 környékére. Itt már csak előzgettem az embereket. Utolértem őket, emlékeztem néhányra, akik az elején elrohantak mellettem. Remélem, ők is rám! Sorra hagytam le az embereket. Sétáltak, totyogtak, pedig csak a 27. km környékén jártunk. A kassai pálya nem sík, enyhe emelkedők vannak. Ezt 30. km környékén elkezdtem érezni a lábamban. A 36. km előtt egy enyhe, kis sunyi emelkedő van. Ez majdnem megfektetett. A pulzusom konstans 160-on volt, de a lábaim elkezdtek lemerevedni. A derekam fájni. Na, jön a sokat emlegetett maratoni fal! A lófa_t! Gondolta Stirlitz, illetve én. Na, azt nem fogom átélni, elkezdtem mondogatni magamban, hogy semmi bajom, már csak 6 km a cél, ne bohóckodjunk már itt! Kísérőimmel ezen a szakaszon szoktunk találkozni, be is rohantak hozzám, kérek-e valamit. Annyit akartam mondani nekik, hogy mindjárt beérek a célba, de nem hangzott értelmes mondatnak. Küzdöttem fejben a testemmel. A 37. km környékére elmúlt ez az állapotom, de a sok sétáló ember között nehéz meggyőzni magunkat, hogy fussunk tovább. Itt egy picit lassultam. A pulzusom 160 még mindig. 38. km-nél főnixmadárként keltem életre. Eldöntöttem, hogy 40-től futok, ahogy csak tudok. A 39. km táblát észre sem vettem. Negyventől aztán egy hajrá. Az akkori állapotomban sprintnek is mondhatjuk. A sétáló emberek nem értették, ez a gyerek honnan vesz még ilyenkor is ennyi erőt. Hát, kérem szépen, abból, amit az első 30 km-en megspórolt! "Beszáguldoztam" a célba 4:17.09 körül. A nettó időm nem tudom, mert a szlovákok mindig a bruttót közlik az eredménylistán. A verseny során az átlagpulzusom 155 volt, szintemelkedés 45 m.

Családomnak ismét köszönöm a támogatást és türelmüket! Nélkülük nem sikerült volna.

A címben szereplő igazságot Hobo Bolondok hajója című számából kölcsönöztem. Magunkra, amatőr futók többségére ez igaz! Hosszút kell futni edzésen, ha maratont futunk. Nem lehet megspórolni!

A versenyen Mizuno Wave Fortis 3-ban futottam, térdfájást, lábfeltörést, egyéb panaszt nem okozott. Jó választás volt. Az Expón megnéztem az új Mizuno Wave Ascend 7 terepcipőt, amire fáj a fogam, de egyelőre nélkülözzük egymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dvorcsakl 2012.10.08. 10:38:52

Jó vagy! Nincs mese, a munka hozza az eredményt.

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.08. 10:41:14

Nagyon okosan csináltad, gratulálok!
A méltán híres 52. oldalt én is átolvatsam a maraton reggelén, segített is, hogy 5 km után visszalassítsak 5:20-ra, mert az elején elvitt minket a lendület, 5:10-en belül kezdtünk, annyi hogy Lemúr ezt tartotta is. :)
Én végül 1:52-re 1:55-t futottam, komolyabb fal nélkül, a két mini falból az elsőt közönnyel futottam át, mert tudtam, hogy most áll át a szervezetem vésztartalékra, és még meg is húztam a szabadság hídról lefele lejtőn. A második mini fal 35 után jött, ott egyik kilométerről a másikra visszalassultam 5:40, de ezt tartani bírtam, szóval nem paráztam, csak mondtam, ha hat percesekkel megyek, akkor is PB lesz, az alatt minden másodperc ajándék. :)

Válasz erre 

kúlcsi 2012.10.08. 10:44:02

Gratula! Okos futás volt ez. Én is múlt héten lettem beteg természetesen, úgyhogy 35-nél én is belassultam tegnap, de azért csak végigynomtam, sőt a végére vissza is tudtam gyorsulni. Jó pihenést és jobbulást!

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.08. 10:48:32

@rrroka: köszi! 5.10-es ezrek? Híjnye! Félmarcsin bevállalnám, de már 21,2 km-en sem. :))) Gratulálok, jól megtoltátok!

@kúlcsi: kösz! 35-nél tényleg falszerűségek tudnak ez ember elé nőni. :))

Válasz erre 

pannonfunk 2012.10.08. 10:52:47

Gratula! Okosan csináltad. Nekem 35-nél jött a fal, de én még kisfiú vagyok, szerintem ezt nem tudtam volna kikerülni. De nekem is olyan emlékeim vannak tegnapról, hogy fordulok le a közgáz mögül a pesti rakpartra, és kóválygó futókat előzgetek :) Meg a pesti rakparton minden frissítő és váltóponton ismerősök hada gratulál, hogy milyen jól megyek. 35 után visszaesett a tempóm 7-7'30" környékére, de én is matekoztam, hogy így is simán 4 és fél órán belül leszek, és ez megnyugtatott.

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.08. 11:07:07

@BGy: Lemúrnak ment végig, én tudtam, hogy nem fog, úgyhogy visszavettem. okos dolog volt. :)

Válasz erre 

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.10.10. 22:05:41

Gratulálok! Nem semmi, hogy alig felépülve lefutottad, és nem is akárhogy!

Válasz erre 

bellone 2012.10.11. 10:01:32

DK és MG "egy lapon": érdekes összevetés...(Gábornak volt egy blogja, ahol nagyképűnek lett kikiáltva, pedig nem tömjénezte magát, csak nem volt elégedett a 2:3x órás maratonnal...:))

4:17-nél benned is jóval több lehet, most csak azt bizonyítottad, hogy ezzel a felkészüléssel kényelmesen le tudod kocogni és van erőd fogcsikorgatás nélkül beérni. De ettől még MG edzéstervével sem fogsz feltétlen 2:3x-es maratont fogsz futni.:)

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.11. 13:02:15

@bellone: szerintem abban megegyezhetünk, hogy olyat egyikünk se fog. :) 30+ éves korában 4 óra körüli időről csak emberfeletti edzéssel, a magánélet teljes alávetésével lehetne ilyen időt futni.

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.11. 13:07:25

@bellone: valahol 4 óra környékén érzem a maratoni határomat. Az a hosszútáv futással, hogy tényleg sok időt vesz el az embertől, nincs pofám még többet külön lenni a családtól. A versenyeken pedig nem merek kísérletezni, mert ha befizettem a nevezési díjat, akkor legyen szép a vége is. :))) Jövőre egy utcai maratont tervezek, de több hosszúval előtte. Szerintem jobb lesz, mint az idei.

@rrroka: Ha Miki nem futna, simán meglenne neki a 2:30. Elrontja ezeket a felkészüléseket a "sok" edzéssel. :)))))

Válasz erre 

bellone 2012.10.11. 14:15:49

@rrroka: Arra gondoltam, hogy hiába csinálnánk meg ugyanazt az edzésmunkát, akkor sem biztos, hogy MG ideje jó cél lenne.
@BGy: Akármibe kezd az ember, valami másról le kell mondania. A családra ez természetesen nem igaz, de azért vannak praktikák, hogy meglegyen az egyensúly.:)

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.11. 14:26:40

@bellone: én is így értem, azzal kiegészítve (látatlanban), hogy kinek lenne ideje annyit edzeni. :) dolgozni kell, családdal lenni kell, tv-t nézni kell, hol találhatna az ember egy kis plusz szabadidő... ;)

@BGy: jaja, így is rosszul jön ki néha, ha vasárnap elmegyek két órára hosszút futni.

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.11. 14:33:01

@rrroka: korán reggel futni nem bírok hétvégén, leghamarabb 9-kor. Egy 30-35 km-s táv azt jelenti, hogy délben érek haza. Megmosakszom, kicsit eszek, megnézem az F1 időmérőt, újságot olvasok, alszom és már vége is a napnak. Ezt nehéz beadagolni a családnak. Ha két hónapig készül az ember, akkor ez nyolc-kilenc hétvége. Hű, már kezd is lelkiismeret-furdalásom lenni. :)

Válasz erre 

bellone 2012.10.11. 14:42:09

@rrroka: Na jó, de ha ugyanarra az edzésmunkára nincs elég időd, akkor csak úgy tudod végigcsinálni, ha gyorsabb vagy. Ennek függvényében egy csomó szabadidő összejöhet...:)

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.11. 17:30:05

@BGy: igen, igen ismerős szitu. reggel én futni tudok, dolgozni nem tudok utána rendesen. :)

@bellone: ebben látok rációt! :)))

Válasz erre 

pannonfunk 2012.10.12. 07:34:45

Nekem van aranyéletem, hogy futás közben matematikai tételeket bizonyítok, így beszámolom munkaidőnek :) Szerdán futottam egy 18-at, és egy baromi szép tételt bizonyítottam be :)

Válasz erre 

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2012.10.12. 07:42:26

@pannonfunk: mindig meg akartam kérdezni honnan van ennyi sok időd futni, de akkor ez a magyarázat. :)

Válasz erre 

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.10.12. 07:53:17

@pannonfunk: nagyon jó ötlet! Én meg azért is járok futni, mert a munka szellemileg kikészít és nem is akarok gondolni rá. :)))

Válasz erre 

2012.10.12. 14:50:47

Gratulálok! Fejfájással beállni a rajtvonalhoz borzasztó lehet, ehhez erősnek köll lenni!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: