Régóta tudom, hogy a meleget nem bírom futás közben. Ha a Nap közvetlenül rám is süt és éget, az pedig elég hamar leterít. A hortobágyi Délibáb félmaratonra 2009 óta emiatt nem is mentem. Ott nincs árnyék, meg lehet főni. Nem is olyan régen olvastam Mazur Béla beszámolóját 24 órás versenyéről. Ott az edzője, Lőrincz Olivér azt tanácsolta, hogy hűtsék Bélát. A tegnapi hortobágyi versenyemnek ez egy kulcsmotívuma volt. A hűtés.

A szombati verseny előtt gondoltam, futok egy tempósabb 12 km-t az erdőben, hogy kikormoljam a rendszert. 4.52-es ezrekkel villantam át az erdőn. Sajnos ennek következménye is lett. Még június elején voltunk a Bükkben egy 53 km-s versenyen (beszámoló nem készült még), ami után alig bírtam kiszállni a kocsiból, annyira fájt a fenekem bal fele. Na, jó valami azon belül. Az Ultrabalaton 2. szakaszán szintén előjött, majd az erdei villanásom után ismét, de most már a jobb oldalon is. Tolerálható szinten, de éreztem mindkét oldalon. Így indultam neki a Hortobágynak. Tudtam, hogy a meleg és a fájdalom miatt száguldozás nem lesz, de egy vállalható eredményt szerettem volna. Nekem ez valahol 2 óra környékén van.

Szilvivel és Andival, két új futótárssal mentem a helyszínre. Nevezés után még visszamentem a kocsihoz átöltözni. A rajt előtt találkoztam DK Gergővel, akit a célidőről faggattam. Gabival is összefutottam, együtt mentünk egy aerobic csődör bemelegítő tornáját végigugrálni. Soha nem szoktam bemelegíteni, most is rossz ötlet volt. Lefőttem teljesen. Utána következett az első hűtés. Fej és arcmosás.

A rajthoz állva az órámra pillantva 110-es pulzus fogadott. Micsoda?! Gáz van! 70-80 között szokott lenni ilyenkor. A sok izzadt testhez nem hozzáérve próbáltam helyezkedni, mikor Péter Attila bemondta, hogy három kört kell futni. Ekkor botlottam meg először fejben. Két körre készültem. A három az sok. Háromszor kell a célegyenesben végigmenni és abból csak az utolsónál állhatok meg. Hú.

Eldördült a startpisztoly, egész jó tempóban kezdtem. Az előzgetések és lószarkerülések dacára egy 5.10-es első km-t abszolváltam. Pulzus az egekben, 165. Az első frissítőpont a 2. km környékén volt. Kihagytam, gondoltam most leszakítok magamról néhány nyakamban loholó embert. Jól éreztem magamat, jó ötlet volt a napszemüveg és a sapka. Az első holtpont a 3. km-nél jött. Addig a még meg nem emésztett három körön agyaltam. Nem volt jó jel. Ekkor tűnt fel, hogy a kompressziós zoknim szárát elfelejtettem felhúzni, ott van egy-egy hurkában a bokámnál. Rögtön érezni kezdtem szorítását, azt, hogy a kis szőrszálak (a férfiak szőrösek!) belegabalyodnak és majd kitépi őket. Magyarán, gyűjtöttem a problémákat. Egy nagy kanyar után jött a 4. km, ahol már vizet öntöttem a fejemre és kortyoltam kettőt. Második hűtés. A szél forró volt, ami fújt ezen a szakaszon, a Nap égette a bőrömet. A kiszállás gondolata derengett fel. Pulzus 170. Nem adtam még fel versenyt, egyszer el kell kezdeni. Egyszerűen nem esik jól, szenvedek, nem mennek a lábaim. Van értelme még 16 km-t kínlódni? Az első kör előtt kaptunk egy kis párazuhanyt. Hűtés III. Péter Attila a nevemet mondja, és hogy hajrá, jó az időm, 7 km 38 perc alatt, kétórás részidőn belül vagyok. A frissítőnél megálltam. Víz, szőlőcukor a gyomorba, kancsó víz a fejre, nyakra. Sapka a lavórba, indulás tovább. Na, ez jót tett, újjáéledtem! Megvolt a 4. hűtés. Pulzus 150! Innen még két km a következő állomás, addig tolom neki, ott majd fürdök megint. És úgy is lett. Annyi vizet öntöttem a hátamra, hogy végigfolyt a gerincemen, a vágányomon be a gatyámba. A hideg végigáradt a testemen. A második kör ezek miatt a hűtések miatt lassabbra sikeredett, de az állomások között jól haladtam. Minden frissítés-hűtés kb. 1 percembe került, de nem érdekelt. Anélkül padlót fogtam volna. A 19. km-nél az aktuális hűtésnél mondtam is egy srácnak, hogy jöjjön, innen már 4 perces ezrekkel betoljuk. El is kezdtem futni, mint a nyúl, de csak viccből, ő lefagyott teljesen a döbbenettől. Persze nem lett belőle 4 perces ezer, de 5.10-zel sikerült az utolsó két km-t hozni ismét. Az eredményem 2:06:53 lett. Ebből kb. 7-8 perc az állomásonkénti fürdéssel ment el és a második körben még a csípőm fájt nagyon. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, mi van mögötte.

A célegyenesben a szpíker bemondta a nevemet és elhangzott a Nyírségi Futrinkák is! A befutóképen a fejem búbja látszik, a többin pedig vállalhatatlanul nézek ki a kalapomban és csuromvizes atlétában a csigatestemmel. Ezért most képek nincsenek. :)))

Jövőre csak akkor megyek, ha esni fog, vagy 30 foknál hidegebb lesz a levegő. Nem megy nekem a futás a melegben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.