A maratoni felkészülésembe szervesen talán nem illeszkedő 34 km-s terepfutás volt a Bükkben múlt szombaton. Ágival és Tomival küzdöttük át magunkat a Bánkút -> Három-kő -> Tar-kő -> Istállós-kő ->Fátyol vízesés -> Katonasírok -> Szilvásvárad -> Bánkút útvonalon. Hajnali hatkor indultunk a csapatbusszal. Megbeszéltük az elmúlt két hónap történéseit, hiszen az UB óta nem találkoztunk. Bánkútra az ómassai elágazástól gyalázatos út visz fel. Soha nem jártam még az osztrák sípályák környékén, de gondolom oda nem ilyen út vezet. Indulásunk óta esett az eső, Miskolc környékén elállt, de hatalmas felhők voltak. Bánkúton, ahogy kiszálltunk a kocsiból (leszálltunk a bakról), rögtön elkezdett esni. Némi hezitálás a ruházatot illetően és a fáradt gőz kieresztése után elindultunk. 
Az edzésünk szinttérképe
Rögtön rossz irányba. A korrekció után Délnek indultunk a Nagy-mező felé, aminek a végén Nyugatra kanyarodva elkezdtük a kapaszkodást Három-kőre (849 m). Ez kb. 9 km-s út volt, egy óra alatt sikerült megvívni vele. Minden emelkedőt megfutottunk, nagyon jól ment. Éreztem magamban az erőt. 
Az emelkedőre futást sokáig próbálgattam az itthoni "hegyeken", hogy a legkisebb erőkifejtéssel sikerüljön. Ezt itt élesben, hosszabb és meredekebb emelkedőkön teszteltem. Jól vizsgázott. Lábujjhegyre érkezek, kicsiket lépek és szökellek, nem lépek. Így a combom és a vádlim között megoszlik a munka. Nem fáradnak olyan gyorsan. A Három-kövön megettem egy gélt, mert ez volt a másik dolog, amit ki akartam próbálni. Egész nap gélen élni. Az Isostar kóla ízű gélje volt nálam. Három darab, aranyáron. Ja, és az új beszerzésű kulacsövem, amin egy félliteres kulacs fityegett. Még ráfűztem egy régebbi fényképezőtartót, amibe a telefonom és a kulcsom pont belefért.
A kilátás a Három-kőről kb. 50 méterig terjedt, az eső még esett, gyakorlatilag a felhőben voltunk. Kis lazítás után futottunk tovább. Kisebb emelkedők következtek, összeérő bokrok közötti ösvények. A levelekről a hideg átköltözött a felsőnkre. Mivel mozogtunk, nem fáztunk, belülről nyomtuk ki a hőt. A Tar-kőre (950 m) meglepetésemre hamar odaértünk. A kilátás továbbra is a tejfölbe való bámulással volt egyenlő. Semmit nem láttunk, pedig július elején innen elláttunk Egerig. "Gyönyörködtünk" a tájban, majd egy Kilian pózt megörökítve futottunk Istállós-kőre. 
Nagyon jó formában voltunk, mert mire felnéztem a földről, már ott is voltunk. Itt nincs kilátás, mert fák veszik körbe. Újabb gélt nyomtam le a torkomon, egy kis vízzel. Egy meredek lejtő várt ránk. Ami egyben veszélyes is volt. Mind a hárman aszfaltos cipőben voltunk és a földből élesen kiálló, néhol pengeéles mészkövek piszkosul csúsztak. Ha az avar alatt voltak, meglepték az embert. Elesni nem volt szabad, mert ha egy ilyenre ráül az ember, az ülőgumónak annyi. Azt hittem, soha nem ér véget ez a lejtő. Egy szalamandra fényképezés erejéig azonban megálltunk. Innen üzenem, ha valaki Istállós-követ meg akarja nézni, ne a Szalajka-völgy felől közelítse meg. 
Csak akkor, ha a T50 Vadálló köves részéhez edz. Az ereszkedés közben esély sem volt futni. A bal lábam sípcsontja a bokám fölött elkezdett fájni. Nem kicsit, nagyon. Elkeserített teljesen, mert tudtam, hogy még 17 km a cél és innen minden lépés fájni fog. Sajnos ez így is lett. Egy picit a kedvemet szegte. A Fátyol-vízesés ki volt száradva. Itt az eső is elállt, mi ittunk egy kávét, feltöltöttük a kulacsokat és indultunk Délre a Katonasírokhoz. Keskeny, patak melletti párkányon vezetett az út, majd hirtelen egy emelkedő, ami meglepett, mert a szinttérképen ez később volt. A Katonasíroknál felelevenítettük történelmi ismereteinket, hogy vajon kikkel harcoltak itt 1944 decemberében a németek. Azóta utána néztem, a 2. Ukrán fronttal. Kis pihenő, sírokon koszorúk és versek olvasgatása, majd indulás Északnak Szilvásváradra. Itt már majd' betojtam, annyira fájt a lábam. Mondhatom az is, szenvedtem. Ágival megbeszéltük, hogy a csalán már sokszor segített átvészelni ezeket a fájdalmakat, nosza csalánozzuk magunkat! Belenyomtam a lábam egy csalánbokorba, jól is esett, de Ági szerint az kevés, majd egy letépett levelet a lábamhoz nyomott. Csillagokat láttam, térdig elzsibbadt a lábam. Még jöttek szemből a csillagok, mikor megint nekinyomott egy csalánlevelet. Jaj, anyám! Combig zsibbadtam. Viszont nagyon jó volt, mert az eredeti fájdalmat nem éreztem, csak azt, hogy nem akar rendesen mozogni a lábam. 
Szilvásváradig futottunk, ott egy kis fáradtság telepedett a társaságra. Ami a térképen nyilvánvaló, az élőben sokszor nem az. Sokáig tanulmányoztunk egy térképet az Tourinform irodában. Itt nekem sikerült egy picit szétcsúsznom fejben. A csalántól zsibbadt volt a lábam, de a mozgás nem esett jól neki. Aszfalton indultunk, amit nem szeretek, fárasztóbb fejben, mint az erdei ösvény. Egy háromcentis szalamandrát pöckölt le az útról Tomi, így a napi jócselekedet is megvolt. Ez az aszfaltos rész a Szalajka-völgytől sunyin emelkedett. Bele-bele sétáltunk, Tomi szerencsére még erős volt és noszogatott bennünket. Elértük a lekanyarodást, ahol az emelkedő egy kicsit meredekebb lett. Bánkút 4,7 km. Mentünk-mentünk-mentünk végtelennek tűnő emelkedőkön, telt az idő, világmegváltó beszélgetések. Miután kellően kipukkantunk és megegyeztünk abban, hogy a futás nem esik jól egyikőnknek sem, egy tábla jelezte, hogy Bánkút még 2,2 km! Na, ez kollektív fejben szétcsúszást eredményezett. Már nagyon be akartunk érni. Amint megláttuk a Fehér Sas panziót, tökön-paszulyon odavágtattunk és beértünk a célba. Szokásos sör, meleg tea és indulás haza.
A lábfájásomig csillagos ötösre értékelem a teljesítményünket. Az emelkedőket megfutottuk, erősek voltunk. Az Istállós-kőről való leereszkedés sokat kivett belőlem, és a lábfájásom előjött. Onnantól szenvedés. Remélem, a maratoni felkészülésemben ez csak pozitívumként fog jelentkezni. A lábam már nem fáj, de még aznap éjszaka is lüktetett a csalánozott rész. Használjatok csalánt ilyen esetben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BGy · http://babosi.blog.hu 2012.09.20. 09:24:48
Itiner: A zárójelben az össztáv és az addigi szint van feltüntetve!
A bánkúti Fehér Sas panziót a Z+ -on hagyjuk el déli irányba. Kb. 2-3 km múlva balról becsatlakozik a Z, mi ezen folytatjuk utunkat Délre. 2 km múlva jobbra elkanyarodik a Z3, mely a Három-kőhöz visz. (7 km, 100 m) Utunkat tovább folytatva Északról becsatlakozik a K, mi ezen haladunk tovább nyugati irányba. A K és K3 felvisz a Tar-kőre (9 km, 160 m). A K ezután a Z-be torkollik, mi jobbra, északi irányban folytatjuk futásunkat. Elmegyünk a Kis-Virágos tövében (10,3 km, 200m), a K elmegy balra, mi a Z-n megyünk tovább Északra. A Z és K+ csatlakozásánál balra fordulunk, majd rövid út után Északra, a Z3-ön. Ez felvisz Istállós-kőre (12,8 km, 320 m). Tovább haladva a Z3-ön egy meredek lejtőn lejutunk a Fátyol vízeséshez. Itt éles balkanyarral Délre fordulunk az SZ-n. Az S-et követve lemegyünk a Katonasírokig (17,8 km, 460m). Innen a Z+ Észak felé visszamegy Szilvásváradra (22,5 km, 540 m), ahol frissítőpont van. Innen egy kis Z, majd S jelzést követve visszajutunk Bánkútra (32,6 km, 1100 m).
Utolsó hozzászólások