Tavaly nem tudtam indulni a Bükk déli részén, Cserépfaluból induló Less Nándor emlékversenyen. Ági és Gabi tavaly ódákat zengtek róla. Az idén éppen a kassai maraton utáni hétvégére esett, fogcsikorgatva, de beleegyeztem, hogy kis csapatunkkal elmenjek. Sajnos a tavalyi 42 km az idén nem volt. A 67 km nekem egyelőre sok, a 26 km pedig éppen az a táv, amiért érdemes még szombaton is korán kelni.
Múlt héten DK berlini futása után a Futóblog közössége felbolydult. A bejegyzésekhez több, mint 200 hozzászólás született. Gergő tavaly októberben 4 órás célidőre vállalkozott az idei Berlini Maratonon. Az edzéstervét rendszeresen megosztotta velünk, véleményeztük. Sokan mondták neki, menni fog, sima ügy, stb. Az ördög ügyvédjeként én akkor írtam neki, hogy nincs realitása, annak ellenére, hogy egy éve van felkészülni. Mire alapoztam az akkori állításomat? Van bennünk valami közös Gergővel. Ő a túlsúlyos zónából jön a futóalkat felé, nekem viszont nincs futóalkatom és nincs klasszikus futómozgásom. Emiatt egy maraton teljesítéséhez sok munkára van szükségünk. Nem sok 10-15-20 km-re, hanem 30-35 km-re, legalább 4-5 alkalommal egymást követő hétvégéken. Bizonyítandó, lefutottam életem második, Kassán első maratonomat.
Kassa a maratonról szól, eddig négy félmaratont futottam ott, de itt volt az ideje a tényleges versenykiírás teljesítésének. Szokás szerint megbetegedtem egy héttel a verseny előtt. Láz, nátha, pihenésre semmi idő. Kitömtem magamat gyógyszerekkel, gyógyteákkal, de még szombaton is be kellett vennem egy Algopyrint, hogy a rajtszámátvételnél ne gőzölögjek a láztól. Minden a futás ellen szólt. Egyedül az mozgatott, hogy megmutathassam, egy jól megválasztott kezdeti sebességgel végig lehet menni szenvedés és séta nélkül. Nagyon sokat segített a stratégia megtervezésénél Muhari Gábor Maraton gondolatébresztője.
Legutóbb valamikor márciusban tettem itt közzé az edzésnaplóm egy részletét, melyben az első maratonomra való felkészülést lehetett megtekinteni. Ebben az évben nem terveztem több maratont, de a már sokszor emlegetett Kassai Maraton szöget ütött a fejembe. Ott futottam első félmaratonomat (1:47) 2008-ban, majd a legjobbat is (1:43) egy év múlva. De az a verseny igazából a maratonról szól. Két kör a 21 km-es pályán. Ez még nálam tolerálható fejben, mert egyébként utálom a körözős versenyeket. Négyszer futottam a pályán, már ismerem, tudom, mi után mi következik, ami a mentális erőhöz nagyon sokat hozzáad. Van a helynek egy tömény történelmi légköre is. II. Rákóczi Ferenc és családja sírboltja mellett futunk el oda- és visszafelé is. Rodostóból hazahoztuk, hogy itthon, magyar földben nyugodjék. Nem sikerült ez sem. Emiatt is érzem, hogy mennem kell, nem felejtjük el, nem felejthetjük el. Nekem nagyon felemelő érzés ilyen helyen futni. Eddig olyan zokniban futottam, aminek a szára piros-fehér-zöld volt. Most mást tervezek, a Spártai Hős, Lubics Szilvia meze ihletett meg, a kalocsai hímzés. Ha sikerül, péntekre elkészül, az egyik futópólómon lesz egy szolid minta. A fenti színkombinációt szomorú kalocsainak is hívják.
A maratoni felkészülésembe szervesen talán nem illeszkedő 34 km-s terepfutás volt a Bükkben múlt szombaton. Ágival és Tomival küzdöttük át magunkat a Bánkút -> Három-kő -> Tar-kő -> Istállós-kő ->Fátyol vízesés -> Katonasírok -> Szilvásvárad -> Bánkút útvonalon. Hajnali hatkor indultunk a csapatbusszal. Megbeszéltük az elmúlt két hónap történéseit, hiszen az UB óta nem találkoztunk. Bánkútra az ómassai elágazástól gyalázatos út visz fel. Soha nem jártam még az osztrák sípályák környékén, de gondolom oda nem ilyen út vezet. Indulásunk óta esett az eső, Miskolc környékén elállt, de hatalmas felhők voltak. Bánkúton, ahogy kiszálltunk a kocsiból (leszálltunk a bakról), rögtön elkezdett esni. Némi hezitálás a ruházatot illetően és a fáradt gőz kieresztése után elindultunk. 
Az edzésünk szinttérképe
Rögtön rossz irányba. A korrekció után Délnek indultunk a Nagy-mező felé, aminek a végén Nyugatra kanyarodva elkezdtük a kapaszkodást Három-kőre (849 m). Ez kb. 9 km-s út volt, egy óra alatt sikerült megvívni vele. Minden emelkedőt megfutottunk, nagyon jól ment. Éreztem magamban az erőt. 
Az emelkedőre futást sokáig próbálgattam az itthoni "hegyeken", hogy a legkisebb erőkifejtéssel sikerüljön. Ezt itt élesben, hosszabb és meredekebb emelkedőkön teszteltem. Jól vizsgázott. Lábujjhegyre érkezek, kicsiket lépek és szökellek, nem lépek. Így a combom és a vádlim között megoszlik a munka. Nem fáradnak olyan gyorsan. A Három-kövön megettem egy gélt, mert ez volt a másik dolog, amit ki akartam próbálni. Egész nap gélen élni. Az Isostar kóla ízű gélje volt nálam. Három darab, aranyáron. Ja, és az új beszerzésű kulacsövem, amin egy félliteres kulacs fityegett. Még ráfűztem egy régebbi fényképezőtartót, amibe a telefonom és a kulcsom pont belefért.
Fél évvel első maratonom után be merem vallani, hogy nem voltam euforikus állapotban a célban és utána sem. Vajon miért? Tanulmányaim és munkám során rögzült bennem, hogy az első próba sikeressége sokszor csak a véletlennek köszönhető. Ha be akarjuk bizonyítani, hogy működő rendszert alkottunk, akkor a végeredménynek reprodukálhatónak kell lennie. Nálam ez azt jelenti, hogy legalább még egy alkalommal le kell futnom a maratoni távot. Ismétlem, futnom. Vagy azonos, vagy jobb idővel. Emiatt Kassán egy hónap múlva maratont fogok futni. Ésszel és a sokszor hangsúlyozott alázattal kell a dologhoz állni. Ez úgy kezdődött nálam, hogy futottam egy teszt 30 km-t a hétvégén.
Jobbkor nem is jelenhetett volna meg! Nincs terepcipőm. Ebben az évben utoljára márciusban volt a lábamon terepcipő, azóta aszfaltos cipőben futom a terepversenyeket. Folyamatosan nézegetem az internetes áruházakat, mikor lesz kapható klassz terepcipő egy visszautasíthatatlan akció keretében. Ennek az új Mizuno Wave Ascend 7-nek azért örülök, mert így olcsóbb lesz az előző verzió. Érdekes hozzáállás tudom, de egyelőre ez kezd mifelénk normális hozzáállásnak tűnni. Amellett, hogy valahol ez szégyen is. Szóval íme, itt az új terepcipő! A marketingesek által írt blablától megkímélek mindenkit, a lényeg, hogy új fejlesztés, benne van az összes terepre szükséges jellemző.
Akit mégis érdekelnek az éjjel-nappal értünk dolgozó cipőfejlesztők, nézzék meg az alábbi videót. Kisujján van a gyűrű és feketére festett a körme Newmannek. A nagy brainstormingok alatt csinálhatta. :) Az órája nem kellene.
Az Inforádió Aréna című műsorának vendége volt Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus. Letöltöttem a beszélgetést és itt osztom meg veletek. Hallgassátok meg, bennünket is érintő részek vannak benne.
Az alábbi interjút már több helyen is olvastam kb. 4 éve, most ismét elővették, de jelentősebb visszhangja nincs a dolognak. Angel Heredia doppingdealerrel készült. Gondoltam, ha én is felteszem ide, akkor a keresőben már több helyen is előfordul, hátha lecsap rá valaki. Bár Heredia is említi, ez senkinek nem érdeke. Nekem viszont az! Itt az eredeti interjú, amit a Spiegel készített. Németül tudóknak videón.
Egy frissebb, az idei olimpia előtt készült beszélgetés Tiszeker Ágnessel, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatójával. Itt hallgatható meg.
| A Nyírségi Futrinkák az alábbi helyekrõl mazsolázzák ki a versenyeket | |
 |
A HUNRUN futóverseny adatbázisa |
 |
Az Edzésonline verseny adatbázisa. |
 |
Teljesítménytúrák |
Július végén voltam a Pecsenye által szervezett "jótifutin", amit az Angyalszív Down Alapítvány céljainak támogatásáért szervezett. Minden évben van ez a futás, az idén Székesfehérvárról Gyulafehérvárig futottak. Én a Hajdúszoboszló-Debrecen szakaszon szálltam be egy cirka 35 km erejéig. A futás vége a Campus-fesztiválon volt, ahol megható fogadtatásban volt részünk, a végéről le is léptem, mert a dicsőség Pecsenyééket illeti. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy ha már futok, miért ne tehetném ezt olyan versenyen, aminek van valamilyen segítő szándéka. A másik alapítvány, akiket már sok versenyen láttam, a Suhanj! Alapítvány, és a legjobbkor tették közzé első versenyük felhívását a Facebookon. Hat órás verseny Szigetmonostoron, start éjfélkor. Nagyon jó, mert meleg nem lesz, a Nap nem szívja energiánkat, hat óráig meg csak futogatok ott valahogy. Megkérdeztem csapattársaimat is, akik az első szóra igent mondtak. Hosszas egyeztetések és egyéb elfoglaltságok miatt úgy alakult, hogy kétfős csapatban fogjuk lefutni ezt a hat órát, ahol az a cél, hogy minél több kilométert gyűjtsön az ember ennyi idő alatt.
Utolsó hozzászólások