Még valamikor 2009 februárjában vettem első Mizuno cipőmet, egy Wave Tempust. Ezt a típust a Decathlonnak gyártotta csak a cég, nem lehetett máshol kapni. Én a miskolci Decában vettem kifutó termékként komoly 8 ezer forintért. Már bánom, hogy csak egy párat. Mindvégig meg voltam vele elégedve és az ezredik km. után nem sokkal nyugdíjaztam is. Erről egy külön bejegyzésben meg is emlékeztem. 2010-ben egyszer még elő kellett vennem, mert az akkori Wave Precisionnal már túl voltam 1000 km-en és éppen az őszi Nike félmaraton után megfájdult a térdem. Emiatt a Nyírség Félmaratont, ami Ági futrinkával az első közös versenyünk volt, ismét a Wave Tempusban futottam. Most maratonra készülök, volt két hosszabb futásom. Egy 20 és egy 25,8 km-em. A bal térdemet éreztem mindkét futás után. Nem fájt, csak jelezte, hogy ott van. Lóbalzsammal kenegetem, tudok futni is, de a mostani Wave Rider 14-ben már nem nagyon akarok kísérletezni, ezért elővettem újra a három évvel ezelőtti Wave Tempust. Holnap abban fogok egy próba 10 km-t teljesíteni. Ha jó lesz, vajon belefér még kb. 500 km? Ez itt a nagy kérdés. Új cipőt most nem tudok venni, más ötletem pedig nincsen.
Ági futrinka beszámolója:
Évadzáró túraként a Tortúra 65-öt terveztük be, méltó zárásaként az évnek. Tavaly Gabival teljesítettük a 32-es távot, végig hóesésben. Velem ellentétben, rá olyan hatással volt, hogy egész évben hiába próbáltam rávenni az idei indulásra, erősen ellenállt. Gyurival viszont régóta készültünk erre a túrára, arra már nem emlékszem hol volt az a pont, amikor futrinkatársunk megváltoztatta a véleményét, és úgy döntött, hogy vele együtt vágjunk neki a hosszabb távnak.
Futókarrierem első igazi megmérettetése a félmaraton volt négy éve. Olvasgattam akkor is a neten fellelhető edzésterveket, de végül a saját fejem után mentem és egész jó, 1:47-s eredménnyel értem célba. Óra nélkül futottam, mert itthon felejtettem, de éreztem, hogy jól haladok. Most a maratoni táv legyőzésére készülök, 13-14 hetem van rá. Egyelőre görcsbe szorul a gyomrom, ha rágondolok, ami azt jelenti, messze vagyok még az áhított céltól, attól, hogy nyugodtan odaálljak a startvonalhoz.
Hónapok óta emlegetett túránk, a Miskolctapolcáról Egerig tartó útvonal, keresztül a Bükkön. Egész évben készültünk rá, minden terepfutás alkalmával előjött, hogy a Tortúra lesz az igazi kihívás decemberben. Minden edzésen, emelkedőn eszembe jutott. Edzést is szerveztünk a Bükkbe, Tokajba, elmentem Egerbe a végét lefutni, hogy a sötétben már ismerős terepen robogjunk. Napokat egyeztettünk a felszerelésről, a taktikáról. Méterekre lebontott szinttérképet készítettünk, elemeztük, felkészültünk kritikus emelkedőkre, holtpontok lehetőségére. Sebességet számoltunk, amit nem szabad túllépni, időkkel játszottunk, optimista, pesszimista és realista célidőket állítottunk fel. Röviden: készen álltunk a 65 km-re a Bükkben.
A lakosság egészségfejlesztését szolgáló fizikai aktivitás szakmai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése
Kódszám:
TÁMOP-6.1.2/11/2
A támogatás célja, rendelkezésre álló forrás
Jelen pályázati kiírás célja, hogy a közösségi célkitűzésekhez illeszkedő módszertani megalapozást tartalmazó tematikus program kereteit biztosítsa, és annak (rész)eredményeit felhasználva támogassa olyan rendezvénysorozatok-sportbörzék szervezését, amelyek
ösztönzik valamennyi célcsoport életmódformálását, fizikai aktivitását, ráirányítva a figyelmet a sport, a testmozgás jótékony hatásaira
bővítik a szülők, pedagógusok, szakemberek fizikai aktivitással kapcsolatos ismereteit
mindezt a sport- és egészségtudományos, sportmenedzsment és egyéb sport- és testnevelés szakpedagógiai ismeretek egyidejű átadásával, korszerű, innovatív eszközök alkalmazásával, közérthetően együtt teszik meg.
Három héttel a Tortúra 65 km-e előtt megtartottuk utolsó hegyi edzésünket. Kellenek az emelkedők a lábunkba. November utolsó hétvégéjén elmentünk Tarcalra, a Tokaji-hegy lábához, hogy a műúton felfutunk, majd a piros jelzésen le Tokaj felé, kis szusszanás után vissza a hegyre és lecsorgunk Tarcalra a szőlőtőkék között. A Tortúrát illetően az egyik legfontosabb szempont, ami meghatározza napjainkat, hogy milyen idő lesz aznap. Szerencsére elég zord időt fogtunk ki erre a hétvégére.
Tavaly januárban, amikor a Polar órák között válogattam a neten és sok-sok fórumot elolvastam, már tudtam, hogy olyan órát szeretnék, ami méri a sebességemet is futás közben. Többen is mondták, hogy a Garmin órái azért nem jók, mert az órát és a GPS-t egy akkumulátor működteti, ha az lemerül, akkor az edzés csak részben lesz meg. Terepfutásaink sok esetben 6-10 órásak, nincs lehetőség közben töltésre. Abban nem is nagyon merülnék el, hogy akkorák voltak, mint egy krumpli. A Polar óráiban az tetszik, hogy modulárisan építhetők fel. Van egy alap, ami felülről nyitott és lehet hozzá kiegészítőket venni. Tavaly kifutó modellként, nagyon jutányos áron vettem egy Polar RS800-at. Ez két dologgal tud kevesebbet, mint az RS800X. Nem mér hőmérsékletet és nem tárolja az útvonal koordinátákat. Ez utóbbit nem érzem hátránynak, mert imádok térképeket böngészni, előre és utólag berajzolni a Garmin Mapsource programmal, a turistatérképet összehasonlítani a digitális változatával, stb. Szeptemberben vettem egy okostelefont, amire telepítettem a Sports Trackert, ki is próbáltam, fel is töltöttem, örültem a végén a térképeknek, de közben úgy éreztem, hogy cserben hagytam a turistatérkép gyűjteményemet. Le is töröltem a telefonomról a szoftvert. Elkezdtem böngészni Zerge oldalát, ahol használtan találtam egy Polar G3 GPS-t, ami jó az órámhoz. Átküldi a sebességet, távolságot, koordinátát, de ebből csak az első kettőt tárolja az órám, azaz térképfunkció nincs benne. Elégedett vagyok vele, mert ami nekem kell, a sebesség és a megtett táv tökéletesen működik, egy terepfutónak nagyon hasznos információk és a kezemben továbbra is szorongathatom a térképeket.
Kis csapatunk nyíregyházi illetőségű, de eddig meg sem fordult a fejemben, hogy környéki futóhíreket osszak meg. Futásaim alkalmával többször is találkoztam egy láthatóan profi futómúlttal rendelkező lánnyal. Harmadik alkalommal esett le, hogy egy kétszeres olimpikonnal, Rakonczai Beával szoktam találkozni. Nem írom, hogy szoktam futni, mert ő futómozgással halad, én pedig valami egyéni mozgáskoordinációt fejlesztettem ki, amiből nem bírok kilépni. Tavaly májusban olvastam a helyi újságban, hogy Beáta szögre akasztja versenycipőjét. A november legelső híre pedig az, hogy teljesítette a londoni olimpia szintidejét Frankfurtban! Gratulálunk neki!
Íme a Kelet-Magyarországban megjelent cikk:
Ági futrinka osztja meg velünk a jövő tavaszi bécsi maratonra való felkészülését. Első rész.
Négy éve, amikor elkezdtem futni, elérhetetlen és teljesíthetetlen sportteljesítménynek tűnt a táv, a maga 42195 méterével. Ha még figyelembe vesszük, hogy évekig maratont futó szomszédaim voltak, akik sportemberként délelőtt, délután edzettek, versenyeket nyertek, olimpián vettek részt szintén hozzásegítettek a táv tiszteletéhez és megközelíthetetlenségéhez.
Másfél évvel ezelőtt szembesültem azzal, hogy Paula Radcliffe nem esztétikai megfontolásból fut hosszúszárú zokniban. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt kezdett kínossá válni az ilyen hosszúszárú zoknik viselete, valami divatcsináló találhatta ki, hogy ez ciki, ezért le is álltunk róla. Nemsokára kitalálja, hogy mégis divat, de hagyjuk ezt a vonalat, nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy miért futnak néhányan ilyen zokniban. Tavaly az UB-n egyik csapattársam úgyszintén ilyen zoknit viselt és akkor mesélte el, hogy ez bizony kompressziós zokni, ami szorítja az alsó lábszárat. Próbáltam utána olyan leírásokat találni, ahol nem gyártócégek magasztalják az egekig ezeket a termékeiket, de nem találtam. Elég drágán forgalmazzák őket, amiből két dologra lehet következtetni. Vagy hatalmas kutatómunka van mögötte, vagy totál semmi. Ennek járok utána ebben a kis bejegyzésben.
Utolsó hozzászólások