Az utóbbi futásaimat felváltva végeztem a Cabrakan és a Precision cipőkkel. Egyszer terepen futok dombra fel-le, máskor hosszútávokat futok erdei ösvényen. Egy hónapja tűnt fel, hogy a jobb sarkamat egy kicsit dörzsöli a Precision. Ezen a héten csütörtökön bele is néztem, mi van ott. Teljesen megdöbbentem! A jobb sarkamnál a cipő belül a szövetet és az alatta lévő szivacsréteget is teljesen elveszítette egy fél centiszer fél centis területen. Lehet, hogy a sarokcsontom olyan hegyes, hogy nyomott oda egy lyukat? :) Megpróbáltam megfoltozni úgy, hogy a lyukba egy kis hungarocellt tettem és az egészet leukoplasttal leragasztottam. A sarkam már teljesen sebes volt, de menni kellett futni, hiszen jövő héten Bécsi Félmaraton. A gyerekekkel elmentünk a hétvégi Nyuszifutásra. Mivel az 500 m-s gyerekrajtot lekéstük, én indultam 6 km-s távon. A sarkam nagyon fájt. A második körben már annyira fájhatott, hogy a fájást jelző bitek túlcsordulhattak és nem éreztem semmit. Mikor beértem a célba, és a cipőt levettem, akkor szembesültem a ténnyel, hogy mészárszéket cipeltem a lábamon. Tíz liter vért veszíthettem. :)) Ki kell találnom valamit, mert egy hét múlva Bécsben kellene helytállnom, ahol a két órán belüli időeredmény a cél. De milyen cipőben fussam le, meggyógyul-e addig a lábam? Utolsó lehetőségnek még ott van az előző Wave Tempus-om, ami soha nem hagyott cserben. A Cabrakan terepcipő, abban nem futhatom. És mi lesz a Mátrabérccel????
A versenyeket leszámítva soha nem melegítettem be. Hazajöttem, átöltöztem futóruhába és már mentem is futni. Mivel ajtótól ajtóig futok, ezért nem is gondoltam bemelegítésre. A szomszédok ne lássanak sokat cicanadrágban. :) Tegnap azonban kipróbáltam azt, hogy még a lakásban ugráltam, szökdécseltem, gyorsan mozogtam, hogy a pulzusomat 140 bpm környékére felvigyem. Sikerült is, úgy is tartottam egy percig. Utána gyorsan lementem és amíg nem váltott zöldre a lámpa, kocogtam körbe-körbe, 130 körül tartva a pulzusszámot. Utána "kilőttem" és érdekes módon most nem kereste a szívem a megfelelő ritmusát, hanem szépen lassan kúszott fel az utazósebességre. Ez nem tudományos eredmény, de holnap megismétlem, kíváncsivá tett. Józan paraszti ésszel is érthető, hogy 80-90 bpm-ről indulva a hirtelen megnövekvő igények kielégítése miatt 150-re felugrani nem lehet leányálom a szív szempontjából. Főleg, ha nem csak 100 m-ig tart, mint Usain Boltnak, hanem egy picit tovább. Úgyhogy be fogok melegíteni, vagy legalábbis a szívemet felpörgetem indulás előtt. Alább látható legutóbbi edzésem szívfrekvenciájának görbéje az idő függvényében.
Mióta a James Bond órám mindent rögzít, azóta figyelem a szívemet alaposabban. Amíg az 5000 forintos X-Fact órámat használtam, az első 1 km alatt láttam, hogy össze-vissza mutat mindent, amit arra fogtam, hogy olcsó és valószínű, hogy a pánt még nem helyezkedett el a mellkasomon rendesen, mert 4-5 perc után már értelmes értékeket mutatott. A Polar órámnál ugyanezt tapasztaltam, szóval a szívem nem bír beállni az elején. Mi az oka? Amikor nehezen áll be a szívem, olyankor fáradtabban indulok, bemelegíteni sincs időm, csak odadobom magamat a távnak. Az alábbi képeken egy bemelegítés és egy bemelegítés nélküli első 1-2 km képe látható a szívfrekvenciám oldaláról nézve. Elég meglepő a kép! Valószínű, hogy tele van extra ütésekkel a szívciklusom, amit a Polar óra R hullámnak vesz és számol vele. Megpróbálom a bemelegítést rendszeressé tenni az edzéseim előtt. :) Bár látszik, hogy utána beáll a rendszer, de azért a 4-5 perces időállandó látszik a szokásos túllövésekkel együtt.
Az utóbbi egy hónapban, miközben a betegségem miatt hosszabb szünetet kellett beiktatnom az edzésnaplómba, átgondoltam az egyéni csúcsok értelmét. Úgy érzem, az 1:43-as félmaratonom idején egyelőre nincs értelme faragni, hat hét alatt úgysem készülök fel rá. A Bécsi Félmaratonom célja, hogy két órán belül legyek. Emellett elkezdett izgatni a terepfutás. Ki is néztem néhány versenyt. A Mátrabércet áprilisban, a Borvidék Félmaratont Szekszárdon májusban és júliusban a Bükki hegyi félmaratont Miskolcon. Ezeken nem lehet "aszfaltos" cipőkben futni, ezért nézegettem a neten a Mizuno terepcipőket. Ki is néztem egyet. Mivel Bécsben volt dolgom, ezért nem lehetett kihagyni, hogy ott meg is vegyem. Legnagyobb megdöbbenésemre, ott sem úgy működnek a dolgok, hogy bemegyek és rögtön van! A negyedik boltban tudtam venni egyet. Szerencsére a srác, aki segített, triatlonos és Mizuno rajongó, úgyhogy nagyon nem kellett neki magyarázni. Futópadon megnéztük, hogy tényleg jó-e a cipő és már fizettem is. Egy Mizuno Wave Cabrakan cipőt vettem, olyat, ami a képen is látható. Volt még pirosban, de akkor már inkább ez!:) A Wave betét egészen végigfut a talpon, a képen látszik is a szürke rész, hogy a lábfej alatt is még tart. Nagyobb ütéscsillapítás van a sarokrészen is.
Ki kellet próbálni másnap! Az erdőben van egy rész, ahol ősszel tarvágás volt és elég dimbes-dombos. Nincs még kijárva, tehát igazi szűz terep. Ott futkorásztam le-fel nagyjából 6 km erejéig. A pulzusom az egekben volt, de nem véletlenül. Aszfalton nem jó benne futni, mert a talpán lévő dudrok elég mozgékonynak bizonyultak és nem érzem stabilnak a talajfogást. De lehet, hogy ezt csak bebeszéltem magamnak. Egyelőre félreteszem a cipőt és csak hétvégenként nyomok benne egy kis hegyi futást, már amennyire hegynek lehet itt nálunk nevezni a 10 m magas dombokat.
Sajnos egy előre nem tervezett hosszabb pihenőt kell beiktatnom az edzésnaplómba. Három hete megfáztam, majd az antibiotikumos kezelés alatt elkezdtem szédülni. Ez azóta is tart. Így nem tudok futni és étvágyam sincs nagyon, ezért le is gyengültem. Persze nem felejtettem el az árpilis 18-i dátumot, amikor a Bécsi Félmaraton lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy nem egyéni csúcsot fogok futni aznap. Most még azt sem látom, mikor kezdek el edzeni újból. Ráadásul nem térhetek vissza 14 km-rel, hanem csak fokozatosan, 5-8-10 km. Valószínű, hogy ha sikerül még ebben a hónapban elkezdeni a visszatérést, akkor az említett hosszakat fogom csak futni. Az őszi maratont nem érzem veszélyben. Mivel nem tudjuk mitől szédülök, ezért csak reménykedni tudok, hogy hamarosan elmúlik ez a lidércálom. Orvosnál természetesen már voltam, kivizsgálások folyamatban. Ilyenkor jön rá az ember, hogy az egészség és a család a legfontosabb világon!
Mondanom sem kell, hogy a betegség előrejelzésében sokat segített az órám, amivel az eltárolt RR intervallumok alapján 3 nappal előtte láttam, hogy valami nem az igazi.
Igen, vettem egyet! Néhány bejegyzéssel lejjebb még a pulzusmérős futás ellen szóltam. Aztán meggondoltam magam és belevágtam ismét. Mégiscsak maratonra készülök! És ha már így alakult, akkor egy profi órát néztem ki magamnak és két heti nyüglődés után meg is rendeltem. Fontos volt, hogy a legpontosabban mérjen, ne interferáljon az adója semmivel és RR távolságot is mérjen, valamint az egészet 1 s-onként rögzítse is. Szintemelkedést is mér, az elején le kell nullázni és ahhoz képest méri a nyomás alapján a magasságot. Mivel tervezek hegyi terepfutásokat is, azért ez az utóbbi funkció szükséges. Az összes funkciót itt nem sorolom fel, mert mindenki megkeresheti a neten. Mellékeltem alább egy edzésem szívfrekvencia és magassággörbéjét. Tervezem, hogy havonta egy összesítő grafikont felteszek ide, amit a PolarProTrainer szoftver készít az edzéseimről. Sajnos jelenleg egy hét biztos kimarad, mert megbetegedtem és nem épültem még fel teljesen.
2009-ben már tudatosan készültem a félmaratonokra. Az elsőt Prágában futottam, három hónapot készültem rá. Úgy gondoltam, ha majdnem minden nap lefutom az akkor szokásos 10 km-t, akkor nagy baj nem lehet a versenyen sem. Kéthetente 16 km. Januárban ezzel a felkészülési módszerrel 138 km-t futottam. Februárban megvettem életem első Mizuno cipőjét és pontosan emlékszem, hogy még aznap hóban toltam egy 4.38 min/km-s 10 km-t. Februárban 93,2 km-t futottam,
Találtam egy érdekes cipőt, amit a Mizuno gyárt. Talán nem futócipő, hanem inkább sportos viselet utcára. Bár a Wave talprész benne van...
A mai 14 km, amit az erdőben futottam, az olvadó hóról, sárról és a lépésenkénti helyes útvonalválasztásról szólt. Csak kétszer csúsztam meg. Nagy meglepetésemre a most használt Mizuno Wave Precision 9-em jól vizsgázott. Annak ellenére, hogy egyik tesztelőoldal sem javasolja terepre. Persze van egy nagy hátránya ilyen időben és latyakban, mégpedig az, hogy ez nyári model, hálós felsőrésszel.
Futóblogos társaim közül helenburgis említette, hogy a Bécsi Maratonon van félmaraton táv is. 
Nem gondolkodtam sokat, rögtön megnéztem a hivatalos oldalt és még aznap este be is fizettem a pénzt a félmaratonra. Ezzel eldőlt, hogy mit fogok csinálni 2010.04.18-án reggel 9.00-10.50 között. Jelenleg azt mondom, nem akarok egyéni csúcsot futni, de változhat még az álláspontom. Erre a futásra már úgy szeretnék készülni, hogy az őszi első maratoni távomra való felkészülés szerves részét képezze. A pulzusmérős felkészüléssel már próbálkoztam, de egy hónap után letojtam, mert nagyon lassulnom kellett és szétzilálta az önbecsülésemet. Most belevágok, ismét adok neki egy-két hónapot, mert most nincs versenyidőszak.
Ja, ami fontos! Az egyik főszponzor, a kassaihoz hasonlóan a Mizuno! Gyertek ti is!
A hivatalos felkészülést januárban kezdem, mert a sok munka miatt most nem sok időm van edzeni, csak a hétvégi hosszúk(14 és 25 km) jöhetnek szóba.
Utolsó hozzászólások